Tovább tisztázta az összehangolt magatartások fogalmával kapcsolatos esetjogot az Európai Bíróság – ezúttal egy előzetes döntéshozatali eljárásban, amelyre a T-Mobile Netherlands BV és társai által a holland versenyhatóság határozatának felülvizsgálata iránt indított perben került sor (C-8/08). Az eset egyúttal kitűnően példázza, hogy egyetlen megbeszélés is kartellnek minősülhet – még akkor is, ha a felek azon esetleg semmilyen megállapodást sem kötnek.
Az előzetes döntéshozatali eljárást a holland bíróság a versenyhatóság (NMa) határozata elleni bírósági felülvizsgálat során kezdeményezte. Az NMa az eljárása során megállapította, hogy több holland mobilszolgáltató egy megbeszélésen bizalmas információkat osztott meg egymással, a post-paid előfizetői szerződéseik értékesítésére tekintettel saját kereskedőik számára fizetett jutalékokkal, illetve azok jövőbeli csökkentésével kapcsolatban.
A korábbi esetjogból az előzetes döntéshozatalt kezdeményező holland bíróság számára is nyilvánvaló volt, hogy a közösségi versenyjog szerint az „összehangolt magatartás” fogalmának két egymással okozati összefüggésben álló eleme van: (i) a vállalkozások tevékenyégének valamilyen módon – megállapodás megkötése nélkül, például bizalmas információk átadásával – történő összehangolása; és (ii) a vállalkozásoknak a piacon kifejtett tevékenysége (ezen feltételek hiánya esetében tehát nem lehet szó versenyjogot sértő összehangolt magatartásról). Az esetjog kialakított továbbá egy vélelmet, amely szerint ha a vállalkozások összehangolták a tevékenységüket, majd ezt követően aktívak maradtak a piacon, akkor a Bizottság vélelmezheti, hogy az okozati összefüggés fennáll, vagyis, hogy a koordináció hatással volt a piacon kifejtett tevékenységükre. Ebben az esetben a bizonyítási teher megfordul, és a vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy az „összehangolás” (például bizalmas információk cseréje) nem volt hatással a piaci magatartására.
A holland bíróság egyik kérdése lényegében arra irányult, hogy holland hatóság illetve bíróság eljárásában a koordináció és a piaci magatartás közötti okozati összefüggést a nemzeti jog rendelkezései szerint kell-e bizonyítani és a bizonyítékokat értékelni, vagy az EB által kidolgozott vélelem és fordított bizonyítási teher alkalmazandó. Válaszában az EB egyértelművé tette, hogy a vélelem és a bizonyítási teher megfordulása nem az Európai Bírósági eljárási szabálya, hanem közösségi anyagi jogi szabály, és ezért azt a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak is alkalmazniuk kell saját eljárásuk során.
A holland bíróság egy másik kérdése arra vonatkozott, hogy egyetlen versenytársak közötti megbeszélés is elegendő lehet-e ahhoz, hogy a fenti vélelem beálljon. Az EB igenlő választ adott, és kifejtette, hogy
„
„…nem kizárt, hogy a piaci szerkezet alapján egyetlen, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló kapcsolatfelvétel is elvileg elegendőnek bizonyuljon ahhoz, hogy az érintett vállalkozások összehangolják piaci magatartásukat, ezáltal pedig olyan gyakorlati együttműködést alakítsanak ki, amely a verseny és az azzal járó kockázatok helyébe lép.
…
…meg kell állapítani, hogy nem az számít, hogy az érintett vállalkozások között hány egyeztetésre került sor, hanem sokkal inkább az a tény, hogy a megvalósult kapcsolatfelvétel vagy kapcsolatfelvételek lehetővé tették e a vállalkozások számára, hogy a vizsgált piacon tanúsított magatartásuk meghatározása érdekében figyelembe vegyék a versenytársaiktól kapott információkat, és az egymás közötti gyakorlati együttműködéssel szándékosan kiiktassák a verseny kockázatait. Ha megállapítható, hogy a vállalkozások összehangolták magatartásukat és továbbra is tevékenyek maradtak a piacon, megalapozottan elvárható tőlük, hogy ők bizonyítsák, hogy ez az összehangolás nem befolyásolta a piacon tanúsított magatartásukat.” (59-61. bek)”
Az ügy magyar nyelven elérhető itt: http://curia.europa.eu/…-bin/form.pl?…
Angolul pedig itt: http://curia.europa.eu/…-bin/form.pl?…
