Nicolas Petit hívta fel a figyelmem, hogy Mr. Versterdorf, az Elsőfokú Bíróság volt elnöke nem örül a saját, Microsoft ügyben hozott döntésének.
Mr. Versterdorf még egy 2008. márciusában, a Queen Mary School of Law of the University of London-on tartott előadásában adott hangot elégedetlenségének saját döntésével kapcsolatban. Az előadás szövege most megjelent az Egyetem on-line versenyjogi folyóiratának első számában és letölthető innen: http://www.icc.qmul.ac.uk/…sterdorf.pdf
Az Elsőfokú Bíróság volt elnöke szerint nem zárható ki, hogy a döntésben követett koncepció csökkenti a befektetési hajlandóságot és személy szerint bánja, hogy az ügy nem került az Európai Bíróság elé.
Pedig a döntésben követett teszt nem új és már számos alkalommal megjárta a legfőbb európai bírói fórumot is. A gond szerintem sokkal inkább a szellemi tulajdonhoz való hozzáférés versenyjogi “kényszer-engedélyeztetési” rendszerével van, ami egyáltalán nem szolgálja a jogbiztonság érdekét. Lassú és kiszámíthatatlan. Megfelelő megoldást azt kínálna, ha a szellemi tulajdonhoz való hozzáférés feltételeit a védettségi idő alatt nem a versenyjog, hanem – a szabadalmakhoz hasonlóan – a szellemi tulajdoni szabályozás rendezné. Persze érthető Közösségi versenypolitika törekvése is, hiszen az EKSz 295. cikke fényében ez az egyetlen eszköz, mellyel valamiféle harmonizáltság érhető el a szellemi tulajdonjogi védettség nemzeti adományozási gyakorlata terén, ami valljuk be, néha valóban furcsa eredményekkel jár. Elég, ha csak a Magill ügy TV újságjára gondolunk.
