A Médiatanács múlt héten tette közzé a Class FM helyébe lépő országos kereskedelmi rádió pályázati felhívásának tervezetét. A tervezet alapján a Médiatanácsnak tökéletesen megfelel az a rádiós piaci modell, amiben a monopol helyzetben lévő kereskedelmi rádió letarolja az állami reklámokkal eltorzított piacot. És a hatóság nagyon nem szeretné, ha a Class nyerné meg a pályázatot. Polyák Gábor írása.
A Mérték elemzéseiben mindig sokat foglalkoztunk a rádiós piaccal. Ennek a fő oka az, hogy ez az utolsó piaci szegmens, ahol a médiahatóság a piacra lépő kiválasztásával közvetlenül alakítja a piaci viszonyokat. Az országos pályázat pedig különösen izgalmas. Míg legutóbb, 2009-ben a kétpártilag elcsalt rádiós pályázat a Simicska-birodalom felépítésének fontos lépése volt, addig most éppen e birodalom felszámolása és az újabb birodalmak építése zajlik. Ez a most közzétett pályázati felhívásból is kiolvasható.
Minden pályázati felhívás legfontosabb része az ajánlatok értékelési szempontjainak ismertetése. Ebből derül ki, hogy a Médiatanácsnak milyen elképzelései vannak az országos rádiós frekvenciával kapcsolatban, szerinte mi lenne jó a rádiós piacnak és a rádiót hallgató közönségnek. A Médiatanács az egyes értékelési szempontokat pontozza, és ezzel egyértelműen meghatározza az adott szempont súlyát, fontosságát a pályázati eljárásban.
Az országos kereskedelmi rádiós pályázat ajánlataira összesen 96 pontot kaphatnak a pályázók. Ebből 40 pontot ér az ún. médiaszolgáltatási díj, vagyis az az évente fizetendő összeg, aminek megfizetését a jogosultság teljes időtartamára vonatkozóan vállalja a pályázó. A felhívás szerint a médiaszolgáltatási díj legkisebb vállalható összege 497 millió 761 ezer forint. Ez az összeg valamivel több, mint amit a Class FM 2016-ban fizetett (461,9 millió forint), és lényegesen több, mint amit a két országos kereskedelmi tévé fizet (RTL Klub: 66 millió, TV2: 89,1 millió). Hogy ez az összeg a magyar rádiós piacon – normális gazdasági feltételek mellett, az állami reklámok torzító hatása nélkül – kitermelhető-e, az a pályázati felhívásból nem derül ki. Nyilvánosan semmilyen számítás nem érhető el, így nem tudhatjuk, miért pont ez az összeg szerepel a felhívásban. Normális gazdasági feltételek mellett mindenesetre furcsa lenne, hogy a rádiós piac értékét a hatóság a televíziós piac értékének 5-8-szorosára teszi, miközben a rádiós reklámpiac kevesebb, mint ötöde a televíziósnak. Emögött az az elképzelés látszik, hogy a monopol helyzetben maradó új országos rádió fontos szerepet kap a kormányzati üzenetek közvetítésében, cserében pedig részesedik az állami reklámköltésekből. Hiába, a Simicska-modell a G-nap után is érvényes.
A médiaszolgáltatási díjra adható maximális 40 pontot az kapja, aki a legmagasabb díjajánlatot teszi, a többi pályázó pedig arányosan kevesebbet. Ez azt jelenti, hogy a díjajánlat alapján igazán nagy pontkülönbség várhatóan nem alakul ki, sőt akár a legmagasabb ajánlat felével is megnyerhető a pályázat, mivel az így elvesztett 20 pontot a pályázó a műsortartalom értékelésében elvileg visszaszerezheti. Mivel azonban eleve magas az az alapdíj, amit minden pályázónak vállalnia kell, igen meglepő lenne, ha a díjajánlatok között jelentős eltérés lenne.
32 pont jár a pályázó műsortervére. Ez az értékelési kategória még gyakorlatilag nem hagy mérlegelési lehetőséget a Médiatanács részére, mivel a felhívás pontosan meghatározza, hogy mely műsortípusra hány pontot kell adni. A médiaszolgáltatási díj pontozásával szemben a műsortervre vonatkozó ajánlat elemeire a pályázók nem egymás vállalásaihoz képest, hanem a saját vállalásaik alapján kapnak pontot.
A műsorterven belül 20 pontot ér heti 120 perc közérdekű tájékoztató műsor, ide értve a civil törekvéseket, önszerveződéseket bemutató tájékoztató műsorszámot, az oktatási témájú tájékoztató műsorszámot, illetve a kulturális eseményeket bemutató tájékoztató műsorszámot. Ha a pályázó a heti 120 percnél kevesebbet vállal ezekből, kevesebb pontot kap. Mivel a heti 120 perc – naponta kb. negyed óra – nem éppen vállalhatatlan követelmény, gyakorlatilag kizárt, hogy bármely pályázó kevesebbet vállalna.
A műsorterv értékelésében 10 pontot ér, ha a pályázó vállalja, hogy a reggeli műsorsávban, 6:30 és 8:00 között kizárólag gyermekvédelmi szempontból aggálytalan műsorszámokat sugároz. Ez az értékelési szempont teljesen értelmetlen. Nyilvánvalóan minden pályázó megteszi ezt a vállalást, és ha utóbb mégis a gyermekekre ártalmas műsorszám kerül adásba, természetesen nem veszíti el a frekvenciáját, legfeljebb a Médiatanács megbírságolja.
2 ponttal jutalmazza a Médiatanács azt, ha a pályázó a műsorában napi négy alkalommal mond közlekedési híreket. Ha a pályázó valamiért csak napi kétszeri közlekedési híreket vállalna, már csak 1 pontot kapna, ha ennél is kevesebbet, nem kapna pontot. Mivel a műsorszerkezet egészére ez a vállalás semmilyen hatással nincs, teljesen kizárt, hogy e kategóriában bármely pályázó a maximális pontértéknél kevesebbet kap.
A műsorterv ilyen pontozásához hasonlóan súlytalan az ún. kiegészítő médiaszolgáltatások vállalása. A különböző ún. RDS szolgáltatásokra, azok mennyiségétől függően 1, 2 vagy 3 pont szerezhető. Az ilyen szolgáltatások kínálatában sem várható érdemi verseny.
Az értékelési szempontok között kettő olyan van, amelyek világossá teszik a Médiatanács valódi szándékait.
A Médiatanács 16 ponttal jutalmazhatja az ún. „műsortervben megjelenő többletértékeket”. Ilyen többletérték lehet „a kiskorúak testi, lelki és erkölcsi fejlődését hátrányosan nem befolyásoló műsorszámok közzétételére való törekvés”, „a tudatos médiahasználat elsajátításának elősegítése”, „a médiapiaci versenyben történő meghatározó részvétel minőségi, gazdag választékú, sokszínű műsorszámok közzététele révén”, illetve a műsorszámok korlátozott mértékű ismétlésre vonatkozó vállalás. Nehéz lenne nem egyetérteni az ezekben megfogalmazott médiapolitikai célkitűzésekkel, sőt kíváncsian várjuk például a tudatos médiahasználattal kapcsolatos ajánlatokat. Azonban e szempontok jelentősége mégsem elsősorban az, hogy a rádiós piac minőségét emeljék, hanem az, hogy a Médiatanács végül saját mérlegelése alapján dönthesse el a pályázatok közötti versenyt. E szempontok pontozását a felhívás nem részletezi, illetve kifejezetten a Médiatanács későbbi döntésére bízza. Ez azt is jelenti, hogy a beérkező ajánlatok ismeretében, utólag lehet az egyes többletértékeket kisebb vagy éppen nagyobb súllyal figyelembe venni. Az így szerezhető 16 ponttal pedig kényelmesen el lehet nyerni a frekvenciát, lényegében függetlenül a pályázó egyéb vállalásaitól.
A „médiaszolgáltatási tapasztalat” értékelése nem értelmezhető másképp, mint a Class FM-nek címzett erős beintés. Ez az értékelési szempont alapvetően azt a célt szolgálja, hogy az adott piacon a korábbi működésből szerzett ismereteket, tapasztalatokat díjazza. A Médiatanács felhívásában azonban mindez éppen az ellenkezőjébe fordul. Egy pontot kap az a pályázó, aki az elmúlt öt évben folyamatosan országos vagy körzeti rádiót működtetett. Ilyenből nincs sok, a Class mellett például a Katolikus Rádió, illetve a budapesti piacon működő rádiók, amelyek többsége nem kereskedelmi. További 4 pont szerezhető a jogsértés nélkül eltöltött évek után, de úgy, hogy a 4 pont annak jár, aki öt éven keresztül egyetlen – jogerős határozatban megállapított – jogsértést sem követett el. Minden egyes jogerősen megállapított jogsértés 1 ponttal csökkenti ezt a megszerezhető 4 pontit, így aki öt év alatt négy jogsértést produkált, annak már csak 1, akinek pedig öt jogsértésről van papírja, az 0 pontot kap. Gyors számításaink szerint a Class ebben az értékelési rendszerben nem kap pontot, túl van az öt jogsértésen. Ezek nagy része a reklámszabályok megsértése, de a felhívás nem tesz különbséget a jogsértések súlya alapján. De végül is ez is csak szemfényvesztés, ezzel 5-4-3-2-1 ponttal nem lehet megnyerni a pályázatot, hiszen a Médiatanács ízlése ennek több mint háromszorosát éri.
A pályázati ajánlatok értékelése végső soron még mindig az ORTT által az 1990-es években kialakított rendszert követi, de még az ORTT pályázati felhívásainál is szélesebb mérlegelést biztosít a médiahatóságnak. A Médiatanács a maga számára fenntartott 16 pontnyi mozgásteret kihasználva bármely pályázót nyertesnek nyilváníthat, a formális jogszerűséget tökéletesen teljesítve, és lényegében kizárva bármely bírósági felülvizsgálatot. A legvalószínűbb az, hogy a nyertes és a második helyen befutó ajánlat pontszámai között kevesebb, mint 16 pont lesz a különbség. A bíróság ugyanis nem lesz abban a helyzetben, hogy felülbírálja a Médiatanács ízlését. Ki van ez találva.
