Az állami média hírszerkesztési gyakorlatában számos manipulációs technika tetten érhető, a kifinomult, szintre észrevétlen befolyásolástól, a nyílt propagandáig. Elkészült a Mérték aktuális elemzése az állami hírműsorokról.
A Mérték rendszeresen vizsgálja az állami média hírszolgáltatását, mivel azt jó ideje erős kritikák érik a sajtóban. Számos esetben derült fény hírhamisításra, erősen manipulált hírtartalom közreadására. Célunk a dokumentálás és a figyelemfelhívás. Az elemzés elsősorban a hatályos médiatörvénynek a közszolgálati médiaszolgáltatással kapcsolatos elvárásaihoz méri a vizsgált híradókat.
Ezúttal a 2016. június 23-án 18.00 és 19.30-kor sugárzott két Híradót vizsgáltuk.
A szúrópróbák során többször észleltünk olyan technikákat, amelyek a tények feltárásában, az események bemutatásának sorrendjében, a tényekből nem következő állítások megfogalmazásában tévútra, manipulatív eredményre juttathattak. A manipuláció célja pedig mindig a kormány mondandójára való fogékonyság erősítése, a hatalom üzenetének elfogadtatása. Az állami híradó mára eljutott oda, hogy a manipuláció eszköztárának széles skáláját alkalmazza, a mesteri szinten művelt, szinte észrevétlen befolyásolástól a nyílt propagandáig.
A manipuláció egyik kifinomult változata, amikor a szerkesztési elvben, a híradások egymás utáni összefűzésében érhető tetten a manipulatív szándék. Ez a gyakorlat az össze nem tartozó eseményeket fűzi úgy fel egy gondolati láncra, hogy minden ugyanarra dologra mutasson, ami a jelenlegi kommunikáció origója: a bevándorlás megakadályozása, és a hivatalos álláspont szerint a migrációból fakadó terrorizmus elleni kormányzati fellépés szükségessége.
A Brexittől a németországi moziban lövöldöző ámokfutóig – migránsozás új módszerrel
„Szünnap van a labdarúgó EB-n, így most mindenki Nagy-Britanniára figyel” – így kezdte a britek uniós tagságáról szóló népszavazására vonatkozó összeállítás felkonferálását a műsorvezető. Bár drámai hangvételű mondatokkal jellemezte a referendumot, miszerint Európa, sőt az egész nyugati civilizáció jövője a tét, azért az erős kezdés nyilvánvalóvá tette, hogy az állami híradó értékelése szerint ez a fontos esemény csak a foci után következhet.
A műsorban egyébként csaknem 15 percben foglalkoztak a témával: közöltek egy összeállítást a szavazás körülményeiről, megszólaltak a maradásért és a kilépésért voksoló állampolgárok és politikusok, a londoni tudósító saját benyomásait is megosztotta, elmondták a véleményüket Angliában tanuló, illetve dolgozó magyarok, a brüsszeli tudósító a várható EU-lépésekről beszélt. Míg az esélylatolgatás során a műsorvezető annak a véleményének adott hangot, hogy nehéz itthonról elképzelni, hogy a kilépést választanák a britek, ráadásul neves személyiségek is a maradásra szólították fel őket, a kinti megszólalások óvatosabbak voltak. A híradós, amellett, hogy a maradásért kampányolók álláspontját erősítette, kétszer is nyomatékosította a kilépést támogatók fő üzenetét, miszerint a brüsszeli bürokraták ne szóljanak bele az életükbe, és kiemelte a két leghangsúlyosabb Leave-kampánytémát, a bevándorlást és a külföldiek munkavállalásának ellenzését.
A Brexit után az osztrák és a magyar külügyminiszter tárgyalásairól szóló híradás következett, amelyben rögzítették: egyetértenek abban, hogy a bevándorlókat az Európai Unió külső határain kell megállítani, de amíg ez nem lehetséges, belső határellenőrzésnek is helye van.
Lázár János pedig a kormányzati tájékoztatón kijelentette, hogy Magyarország egyetlen visszatoloncolt migránst sem fogad vissza Nyugat-Európából.
Aztán a Jobbik sajtótájékoztatójáról számoltak be, ahol Z. Kárpát Dániel felszólította a kormányt, hogy védje meg az országot a lezárt határon keresztül tízezrével átözönlő migránsoktól, és Brüsszel felé irányjelzésként adja ki azt, hogy Magyarország a hívatlan idegenekből, a lakosságcseréből, a legalizált invázióból nem kér.
Önkéntes tartalékos kiképző központokat hoz létre a kormány, jelentette be Simicskó István honvédelmi miniszter, mert „a migráció válsághelyzet, illetve az ebből adódó terrorizmus fokozódása Európában” új feladatokat jelent a honvédség számára, és erre fel kell készülni.
És ha még mindig nem lett volna világos a hírszerkesztés vezérfonala, beszámoltak egy németországi kisváros mozijában történt lövöldözésről, ahol egy ámokfutó nyitott tüzet. Az eset délután 3 órakor történt. Három órával később, a 18 órai hírműsorban a Berlinből kapcsolt tudósító közölte, a zavart támadót lelőtték a kommandósok, nem terrorcselekményről van szó, legalábbis a pillanatnyi értesülések szerint. Újabb másfél óra múlva, este fél nyolcra világossá vált, az esetet felderítették, lőtt sérültek sincsenek, de az összeállítás mégis úgy fejeződött be: terrorizmusra utaló jelekről egyelőre nincsenek hírek. Mintha az állami média azt várta volna – hiszen az illeszkedett volna a prekoncepcióba – hogy valamiféle kapcsolódása legyen az ügynek a terrorizmushoz. De nem volt és nem lett.
Egyoldalúság, mint szerkesztési gyakorlat
A közmédia műsorkészítői számára a Közszolgálati Kódexben a hírek, időszerű politikai műsorok sokoldalúságára, tárgyilagosságára és kiegyensúlyozottságára, a vitatott kérdések ismertetésének, a vélemények sokféleségének bemutatására iránymutatásként szolgáló elvek, normák a vizsgált híradásokban nem váltak gyakorlattá. A tényeket és álláspontokat sajátos, egyoldalú megközelítésben tárták a nézők elé, a valóságtartalmukat tekintve nyilvánvalóan megkérdőjelezhető politikusi megszólalásokat egyszerű szócsőként továbbították a nézők felé. Meg sem kísérelték értelmezni, elhelyezni, árnyalni a politikusok véleményét.
Sulykolt üzenet
A hírsorrend jól tetten érhető manipulatív szerkesztői koncepciót tükrözött, ami röviden így summázható: Nagy-Britanniában az Unióból történő kilépés ideája a bevándorlás és brüsszeli nyomás miatt fogalmazódott meg, ugyanezzel küzd Magyarország is, a bevándorlást az EU határán kell megállítani, most is tízezrével jönnek az illegális migránsok hazánkba. A tartalékosokra a honvédelmi miniszter szerint a migrációs válsághelyzetből fakadó terrorveszély miatt van szükség. És a német kisvárosban már ott tombol a terror.
Mindez együtt tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a nézőket félrevezesse, sőt kifejezetten hamis információként szolgáljon a véleményalkotáshoz. A Brexit bevándorlás-ellenessége ugyanis főként a kelet- és közép-európai, tehát az EU-s állampolgárok bevándorlására, munkavállalására vonatkozott, és az esetleges török EU-csatlakozáskor megjelenő új uniós polgárok tömegére, nem pedig azokra a bevándorlókra, akik Magyarországon akarnak menekültstátust kérni, és akiket az Unió határain kellene megállítani. De ezt a híradó nem tisztázta.
Semmilyen tény nem támasztja alá a jobbikos politikus tízezernyi illegális migráns-áradatot vizionáló kijelentését, sőt, a Frontex szerint csökkent a migráció Európába, de ezt a két állítást nem ütköztette a hírműsor. Feltűnő volt az is, hogy bár a sajtótájékoztató pártesemény volt, az ilyenkor szokásos kormánypárti „eltérő releváns vélemény” bemutatása elmaradt.
Végül pedig a németországi dél-hesseni Viernheim mozijában történt túszejtésről és lövöldözésről szóló híranyagban – még több órával az ügy felgöngyölítését követően is – nyitva hagyta az állami híradó annak a lehetőségét, hogy terrorcselekmény volt a támadás.
Az elvek szintjén a közszolgálati médiaszolgáltató a műsorszámaiba – különös tekintettel a hír- és tájékoztató műsorszámokra – kerülő tények és vélemények kiválasztása során a nézők és a hallgatók önállóan formált saját véleményének kialakításához szükséges minden lényeges tényt és meghatározó véleményt figyelembe vesz, és törekszik az összefüggések feltárására. Ennek a törekvésnek csak a hiánya volt tapasztalható a műsorokban.
A teljes elemzés a Mérték honlapján olvasható.
