El tudjuk képzelni az életet internet, mobiltelefon és kereskedelmi tévék, rádiók nélkül? Persze hogy nem. Az Alaptörvény átírásával és a kapcsolódó törvénymódosítással megteremtené a kormány annak a lehetőségét, hogy mindezeket lekapcsolhassa? Sajnos igen. Urbán Ágnes írása.
Az új, sorrendben hatodik Alaptörvény módosítás és az ehhez kapcsolódó törvénymódosítások lehetséges következményeivel elég sokat foglalkozott a média az elmúlt napokban, de érdemes a nyilvánosságra tett hatását külön is átgondolni. Mint ismeretes, az Alaptörvény kiegészül a terrorveszély-helyzet fogalmával, amit első hallásra alighanem sokan éreznek indokoltnak, de hogy mennyire nem az, azt az Így írnánk mi blog foglalta össze néhány nappal ezelőtt. Ennél nagyobb probléma, hogy a honvédelmi törvény módosítása soha nem látott felhatalmazást adna a kormánynak a rendkívüli intézkedések bevezetésére.
Ez az intézkedéscsomag meglepően hosszú időre, 60 napra hirdethető ki, ráadásul ez meghosszabbítható. Nem szükséges parlamenti vagy elnöki jóváhagyás, kizárólag a kormány döntéséről van szó. A tervezetben elképesztő intézkedések szerepelnek: kijárási tilalom, határok lezárása, tulajdonjog korlátozása, kitelepítés lehetősége, kereskedelmi kvóták bevezetése (értsd: jegyrendszer), külföldiekkel való kapcsolattartás tilalma – csupa olyan dolog, amit csak a történelem legsötétebb lapjairól ismerünk, és egészen biztosan nem voltunk felkészülve arra, hogy ezekről jelen időben beszéljünk. Ráadásul a bevezetés lehetősége meglehetősen önkényesnek tűnik, hiszen ha valakinek elég jó a fantáziája, ma Európában bárhol és bármikor elmondhatja, hogy terrorveszély van. De a kormány nem bízta a véletlenre, ha esetleg egy árva terrorista gyanús személy sem jön az ország felé, akkor is kihirdethető a terrorveszély: az Alaptörvény-módosítás részletes indoklásában szerepel, hogy a kormány a kibertérből érkező fenyegetéseket is ide sorolja. Ha tehát egy hacker megbénítja valamelyik minisztérium honlapját, ezt a kormány értelmezheti terrortámadásként és kihirdetheti a rendkívüli intézkedéseket.
Mondhatjuk persze, hogy ez annyira abszurd, hogy beszélni sem érdemes róla, és valóban, nehéz elképzelni, hogy 2016-ban Európában ilyesmi megtörténhet. De óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy ha senkinek a fejében nem fordul meg ennek az alkalmazása, akkor mi szükség van az Alaptörvény módosítására? Ha van valami, amit az elmúlt öt évben megtanulhattunk, az éppen az, hogy bármi megtörténhet, és semmire nem érdemes csak azért rálegyinteni, mert teljes képtelenségnek tűnik. Érdemes végignézni, hogy melyek azok az intézkedések a módosítás csomagban, amelyek a médiát és a magyar nyilvánosságot a leginkább érinthetik:
A Kormány elrendelheti
- a frekvenciagazdálkodás és a műsorszórás terén korlátozó rendszabályok bevezetését, speciális üzemmódok előkészítését,
- az internet-, levél-, csomag- és postaforgalom fokozott ellenőrzését,
- a rádió, televízió és egyéb tömegkommunikációs intézmény helyiségeinek, stúdióinak, műsorszóró adóinak, berendezéseinek és létesítményeinek igénybevételét, használatra való átengedését vagy ezek használatának mellőzését,
- a postai, az elektronikus hírközlési szolgáltatások szüneteltetését, korlátozását és ellenőrzését, továbbá a távközlési és informatikai hálózatok és berendezések igénybevételét, az elektronikus hírközlő berendezés használatra való átengedését, illetve használatának mellőzését.
Ez lényegében azt jelenti, hogy a kereskedelmi rádiók és televíziók bármikor leállíthatók, (ne reménykedjünk, az állami tévé adásait biztosan nézhetjük majd tovább), a nyomtatott vagy online szerkesztőségek berendezése is lefoglalható. Mi, állampolgárok ezt természetesen észlelni fogjuk, de nem fogjuk megtudni, hogy mi történt, hiszen ha addigra az internetet is lekapcsolják, akkor tényleg csak az állami médiából tájékozódhatunk. És ne legyen kétségünk, onnan megtudjuk majd, hogy valami őrületesen nagy veszély fenyeget minket, de nyugodjunk meg, a kormány megvéd bennünket. Bármi áron.
Sokan hiszik, hogy ilyesmi nem történhet meg. Egy olyan országban, ahol az elmúlt öt év egyetlen komoly állampolgári fellépése az internet adó ellen történt, nem fogják pont az internetet lekapcsolni. De gondoljunk bele, mi kell egy hatékony ellenállás megszervezéséhez? Az első és legalapvetőbb, hogy kell egy facebook-csoport, és ahogy megvan a rendőrségi bejelentés, egy facebook-esemény a tüntetésre. Ez ugye ugrott, hiszen ha nincs internet, akkor facebook sincs. Az állampolgári aktivitás mellett kellene persze a média figyelme, de szabad média sincs, rosszabb esetben már eszközeik, berendezéseik sincsenek. El lehet kezdeni visszasétálni az időben, például az emberek felhívhatják egymást telefonon, és elkezdődhet valamifajta fapados tüntetés szervezés. Hoppá, de hogyan hívnánk egymást, ha a távközlési szolgáltatások sem működnek?
Egyszerűen nincs alternatív infrastruktúránk a jelenlegi elektronikus hírközlési szolgáltatások megkerülésére, mint ahogy a médiarendszer maradékainak a felszámolását sem tudjuk elképzelni. Persze ha amúgy is bevezetik a gyülekezési jog tilalmát és a kijárási tilalmat, akkor mindegy is, mert nincs mit szervezni. De itt most azt kell megértenünk, hogy olyan alapjogok kerülnek veszélybe, aminek az elvesztésére nemcsak felkészülve nem vagyunk, de még elképzelni sem tudjuk, hogy milyen lenne az új körülmények között élni. Tényleg csak a történelmi ismereteinkhez, film- és olvasmány élményeinkhez tudunk visszanyúlni, de egészen biztosan nincs ember Magyarországon, akinek a fejében ez a forgatókönyv volt néhány évvel ezelőtt. Ha az internetadót megbuktatta kb negyvenezer ember, akkor most, amíg még van facebook, ideje újra elővenni a sapkát-sálat és kimenni az Erzsébet-hídra. A tét nem kisebb, sőt.
