Noha lennének rádiózásra használható szabad frekvenciák, a Médiatanács nyilvánosan nem ismertetett megfontolások alapján szemezget a talonban lévő lehetőségek közül. Nagy Krisztina írása.
Az elmúlt év frekvenciapályázatai nem sok izgalommal kecsegtetik az elemzőt: a korábbi évekhez képest sokkal kevesebb volt a pályázat, kicsit nyögvenyelős volt az ügymenet, nem volt nagy tolongás a kiírt frekvenciákra. Bénultság és kedvetlenség jellemzi a 2014-es évben kiírt pályázatokat, a versenyszellem a sarokban duzzog. A Mérték átfogó elemzése a teljes év adatainak, eredményeinek tükrében az év elején várható, de a már feldolgozható információk alapján is kirajzolódik néhány jellemző.
A Médiatanács mélyen hallgat arról az egy tucat frekvenciáról, amelyeket még 2012-ben és 2013-ban, a korábbi jogosultságok lejárta miatt újrapályáztatott, de formai hiba miatt a pályázatokat érvénytelennek nyilvánította. A formai hiba többek között a Klub-szabályként elhíresült kifogás volt, nevezetesen az, hogy a pályázók nem látták el aláírással az üres hátoldalakat. Ezeken a frekvenciákon az érvénytelen pályázatok után megszűnt a rádiózás. A listán szereplő frekvenciák közül hetet korábban a Klubrádió használt, de mellette megjelenik a Dunakanyarban egykor nagyobb vételkörzetben fogható Kék Duna Rádió is.
2012-ben és 2013-ban további 13 frekvencia esetében is meghiúsult a frekvenciák odaítélése, alaki hiba miatt. Érdekes módon ezeket a frekvenciákat a médiahatóság mégis újrapályáztatta, ráadásul többségében egészen más feltételekkel, mint az első körben. Míg korábban e frekvenciákon kereskedelmi rádiók működtek, az új pályázatokat közösségi rádiók részére írták ki. Az így meghirdetett jogosultságokat egy kivétellel – az elmúlt négy évben 16 frekvenciával gyarapodó – Katolikus Rádió, illetve a pályáztatás másik preferált szereplője, a Lánchíd Rádió nyerte el.
A két lista megfontolt médiapolitikai szándékról tanúskodik: a pályázatok elmaradása bizonyos frekvenciák tabusítását jelzi. A hatályos szabályozási környezet pedig gond nélkül kiszolgálja ezt a kimondatlan médiapolitikai megfontolást. Egyrészt lényegében kizárólagossá tette a médiahatóság szerepét a rádiózásra használt frekvenciatérkép kialakításában, másrészt hiányoznak azok a garanciális szabályok, amelyek érdemi kontrollt biztosítanának a médiahatóság frekvenciagazdálkodási tevékenysége felett.
A frekvenciatérkép alakításában a hatályos törvény megszüntette a piaci szereplők mozgásterét. Míg a korábbi médiatörvény lehetőséget teremtett arra, hogy a piaci szereplők a hatóság szándékától függetlenül kezdeményezzék egy-egy frekvencia hasznosítását, addig a hatályos törvény ezt a lehetőséget nem biztosítja. Korábban létezett az úgy nevezett „talált frekvencia” intézménye, ami arra az esetre segítette ki a szereplőket, ha a médiahatóság éppen nem írt ki pályázatot a kívánt vételkörzetben. A rádiózni szándékozó szereplő ilyen esetben némi ráfordítással megterveztethette magának a kívánt frekvenciát, majd kérhette a médiahatóságtól a frekvencia pályáztatását. A hatóság a törvényi feltételeknek megfelelő frekvenciaterv esetében nem tagadhatta meg a pályázatot. Ugyan a talált frekvencia intézményét sokan kritizálták, mondván, hogy ellentmond a kiszámítható piacszabályozás koncepciójának, a médiahatóság mostani működése tükrében már sokkal inkább tűnik piacbarát megoldásnak.
A rádiós frekvenciák hasznosítása, azaz az, hogy mely frekvenciákat pályáztatják meg és milyen feltételekkel, kizárólag a Médiatanács döntésén múlik, és nincs valós kontroll e hatósági tevékenység felett. A pályázatok kiírásához, illetve annak elmaradásához és a pályázati felhívások tartalmához a törvény nem rendel valódi jogorvoslati lehetőséget. Nem lehet bírósághoz fordulni egy adott pályázati felhívás valamely feltételét vitatva, ahogy azért sem, ha egy korábban működő frekvenciára a hatóság nem ír ki pályázatot.
Elvileg egyfajta garanciális eszköz lehetne a Médiatanács feladatai között nevesített frekvenciagazdálkodási koncepció kialakítása, és az erről zajló társadalmi, szakmai diskurzus, de az elmúlt években ilyen koncepció a Médiatanács háza táján nem került nyilvánosságra. A Mérték adatigényléssel fordult a Médiatanácshoz annak érdekében, hogy – ha létezik ilyen dokumentum – nyilvánosságra kerüljön a frekvenciagazdálkodási koncepció.
Garanciák és kontroll lehetőségek után kutatva egy korábbról a törvényben maradt garanciális szabályt találunk még: a pályázati felhívások tervezetéről közmeghallgatást tart a hatóság, és a szereplők észrevételeket tehetnek a felhívás tervezetére. Néhány árulkodó hatósági határozat alapján azonban kimondható, hogy ezt a szabályozási elemet sem működteti megfelelően a hatóság. A közmeghallgatás és az észrevételezés lehetősége a nyilvánosság pályáztatás folyamatába való bevonását célozná. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ez semmiféle kontrollfunkciót nem tölt be, mivel a nyilvánosság semmit nem tud meg arról, hogy mit észrevételezett a potenciális pályázó, illetve hogy a hatóság figyelembe vette-e a javaslatot. A Médiatanács honlapján csak néhány lakonikus tömörségű határozat érhető elő, amelyekből pusztán annyi derül ki, hogy valamilyen kommunikáció zajlott a felek között.
„A Médiatanács az előterjesztésben foglalt levél elfogadásával tájékoztassa az FM 4 Rádió Kft-t a Gyál 98,9 MHz, Monor 106,3 MHz és Pécel 91,7 MHz médiaszolgáltatási lehetőségek pályázati felhívás tervezetével kapcsolatban 2014. október 9-én érkezett javaslatáról kialakított álláspontjáról.” (a Médiatanács 987/2014. (X.14) számú döntése)
A határozatokat böngészve található néhány olyan eset, amely a piaci szereplők próbálkozásairól szól. A nyilvánosságra hozott határozatok között megtalálható például a Kék Duna Rádió kérelme, amelyben a listán szereplő több frekvencia megpályáztatását kéri. A hatóság azonban a rádió kérelmét érdemi indokolás nélkül elutasította. (1540/2013. (X.30.)) Ahogy a Klubrádió is próbálkozott a korábban használt frekvenciák újrapályáztatásának kezdeményezésével, de ő is visszapattant a hatóságról. A Médiatanács a Klubrádió idén ősszel beadott kérelmét azzal utasította el, hogy időközben a jogalkotó kivette a törvényből azt a szabályt, amire a Klubrádió hivatkozik. A cinikus válasz mögött határozott médiapolitikai megfontolás körvonalazódik, ugyanis a hatóság, ha akarná, akár holnap megpályáztathatná a kért frekvenciákat, a pályáztatásnak jogi akadálya nincs.
