Hamarosan elérkezik a Neo FM bezárásának egy éves évfordulója. Ezúttal nem mennénk bele abba, hogy egyáltalán hogyan juthatott a Neo FM frekvenciahasználati jogosultsághoz, és nem is ejtünk könnyeket egy olyan rádióadóért, amely a megszületését is politikai háttéralkunak köszönthette. Érdemes azonban most már összefüggéseiben, folyamatszerűen is megvizsgálni, hogy miként kerülhetett az országos kereskedelmi rádiós piacon egy kormányközeli vállalkozás monopolhelyzetbe, és ezt a folyamatot hogyan segítette a jogalkotó és a hatóság. Polyák Gábor és Urbán Ágnes írása.
A Class FM és a Neo FM győzelme az ORTT frekvenciapályázatán már a kezdetektől botrányt kavart, a pártdelegáltakból álló testület döntése Majtényi László akkori ORTT-elnök lemondásához vezetett. A háttérről egy korábbi blogban már írtunk, így most nem mutatjuk be újra azt a politikai háttéralkut, ami a jobboldali kötődésűnek ismert Class FM és a baloldalinak tekintett Neo FM helyzetbe hozásához vezetett, miközben a külföldi tulajdonú Danubius Rádió és Sláger Rádió elvesztette magyarországi frekvenciáját.
Az azóta eltelt idő pontosan azt a forgatókönyvet igazolta, amit 2009 őszén már látni lehetett. A baloldali politikusok nyilvánvalóan bíztak abban, hogy a korábbi mutyirendszer folytatódik, a győztes nagyon jól jár, de a másik oldalnak sem kell aggódni. A jobboldali politikusok azonban akkor már sejthették, hogy a következő választáson elsöprő győzelmet aratnak, és ők a győztes mindent visz helyzetre készültek.
A választások után ez be is következett: a vesztes baloldalhoz köthető Neo FM-et nagy ívben elkerülték a hirdetők, míg a kormányközeli üzletember, Nyerges Zsolt tulajdonában lévő Class FM-et elárasztották a reklámok (erről is írtunk már, többek között itt és itt). Magától értetődő fejlemény, hogy a Neo FM nem tudta fizetni a műsorszolgáltatási díjat, míg a Class FM igen, amihez persze az is kellett, hogy a Médiatanács csökkentse a fizetendő összeget. A Neo FM-en ez sem segített, a Class azonban meglehetősen kedvező helyzetben találta magát: csökkentett díjfizetési kötelezettség mellett monopolhelyzetbe került az országos kereskedelmi rádiós piacon.
Eddig a pontig akár lehetnénk jóhiszeműek is: a politikai háttéralku még az ORTT idejében született, a Médiatanács a díjcsökkentéssel a cégek életben maradását segítette, arra pedig nem volt direkt ráhatása, hogy a hirdetők hol költik el a pénzüket. Persze a díjcsökkentést sikerült úgy megvalósítani, hogy az csak a Class FM-nek hozott érezhető könnyebbséget, a Neo lényegében nem nyert semmit.
Semmivel nem magyarázható azonban, hogy miért nem írtak ki pályázatot a 2012 novemberében elhallgattatott Neo FM frekvenciájára: ezzel nemcsak az országos rádiós piacot torzították, de egyben lemondtak egy fontos bevételi forrásról, hiszen egy ilyen országos frekvenciának jelentős pénzügyi értéke van. A Médiatanács úgy döntött, hogy éppen ezekre a százmilliókra nincs szüksége az amúgy feszített magyarországi büdzsének. A jogalkotó azzal könnyítette meg a helyzetét, hogy kivette a törvényből azt a rendelkezést, ami legalább részben rendezte a megüresedett frekvenciák újrapályázatatását. A törvényben jelenleg nincs semmilyen utalás arra, hogy felszabadult frekvenciát parlagon nem hagyunk.
A kialakult helyzet mindenesetre egyértelmű: a Médiatanács nem ír ki pályázatot a Neo FM volt frekvenciájára, ezzel őrzi a Class FM monopóliumát az országos kereskedelmi piacon. A Classnál csilingel a pénztárgép, már csak azért is, mert a Neo FM mellett más versenytársak is eltűntek vagy meggyengültek: a Mérték nemrég publikált jelentése részletesen is bemutatja, hogy a helyi és körzeti rádiók piacán milyen átrendeződés ment végbe, természetesen a Médiatanács frekvenciadöntéseinek köszönhetően.
Mindezek mellett hab a tortán, hogy a hallgatottságmérés is átalakult. Korábban a Szonda Ipsos mérte a rádióhallgatottságot, azonban a 2013-tól ez megváltozott: a Rádiós Médiaszolgáltatók Egyesülete (RAME) által kiírt tendert a TNS-Hoffmann és a Mediameter konzorciuma nyerte. A Mediameter Kft. 2012-ben alakult cég, tulajdonosa a politikai kutatásokról jól ismert Nézőpont Intézet, képviselője Mráz Ágoston Sámuel.
Sajnos nincs pontos információnk arról, hogy a teljes rádiós piacon miként alakultak a reklámbevételek, de több iparági forrásunk is arról számolt be, hogy érezhető a hirdetők elfordulása. Inkább hirdetnek olyan szektorokban, ahol kisebb az állami befolyás: nem a közismert médiaoligarchák a legnagyobb tulajdonosok, és a piaci szereplők között a verseny dönt, nem pedig a Médiatanács játszik a sakkfigurákkal.
Ami a magyar rádiós piaccal történik, az nem csak a médiagazdaságtan művelőinek kiváló csemege. Azt is megmutatja, hogy hogyan tudja az állam a nyilvánosság egy szeletét politikai és ideológiai értelemben teljesen egyoldalúvá alakítani, anélkül, hogy egyetlen forintnyi bírságot ki kellene szabnia. Ami a rádiós piac helyén létrejött, az már se nem piac, se nem tájékozódási forrás. Csak valami beteg politikai játszótér.
