Július 9-én lejár a két országos kereskedelmi televízió médiaszolgáltatási szerződése. Az 1997-ben megkötött és 2005-ben meghosszabbított szerződés jogi sorsa világos ugyan, de mind a mai napig nincs semmilyen nyilvános információ a működés további feltételeiről. Pedig a tét nagy. A két televízió bármelyik pillanatban dönthet úgy, hogy külföldről folytatja a tevékenységét. És mi az ára, ha mégis maradnak? Polyák Gábor írása.
Bár már eddig is sokat foglalkoztunk a két országos kereskedelmi televízió médiaszolgáltatási szerződésének kifutásával, a pillanat van annyira (média)történelmi, hogy egy rövid posztban újra megemlékezzünk róla. Sajnos arról sem a hatóság, sem a televíziók nem nyilatkoztak, hogy hogyan tovább. De nyilvános információ hiányába is biztosak lehetünk benne, hogy egyelőre nem lesz a közönség számára is látható változás. A médiatörvény lehetőséget ad a televíziós szerződések ideiglenes meghosszabbítására, mindaddig, amíg meg nem valósul a digitális átállás.
A televíziók számára viszont ez a lehetőség egyáltalán nem jelenti azt, hogy élniük is kell vele. Kedden bejelenthetik, hogy a továbbiakban Romániából, Csehországból, Németországból vagy az Egyesült Királyságból folytatják a tevékenységüket. Ez annak a kb. 600 ezer háztartásnak tűnne fel kizárólag, amelyik jelenleg is analóg földfelszíni műsorszórásban követi nyomon a Mátyás Király tér vagy éppen Csillagvirág Klinika hőseinek kalandjait. Nekik maradna a nagyszerű m1. A kereskedelmi csatornák zavartalanul folytathatnák a tevékenységüket, és a változásból a kábeles, műholdas, IPTV-s háztartások semmit nem vennének észre. Legfeljebb annyit, hogy eltűnnek a karikák, és kicsit több Helyszínelők jut délutánra. Jó eséllyel választanak ugyanis a szolgáltatók olyan helyet, ahol a szabályozás kevésbé szigorú, és a magyar nyelvű csatornákra kisebb figyelem jut.
Akinek ez elviselhetetlen kudarc lenne, az a Médiatanács, illetve a – vele nagyjából azonos – médiapolitikai döntéshozók. A két kereskedelmi televízió nem csak gazdasági értelemben a legfontosabb szereplője a médiarendszernek. Bármit is gondolunk a hírműsoraikról, bármennyire is hajlamosak vagyunk lenézni a bulvárt mint olyat, a magyar nyilvánosság legbefolyásosabb szereplőiről van szó. Mindaddig, amíg magyar joghatóság alatt működnek, a hazai szabályozónak van némi ráhatása e szereplőkre és az általuk kínált tartalomra. A kereskedelmi televíziózás alapvető jellemzőit természetesen nem tudja megváltoztatni, talán ez a legfontosabb tanulsága az ORTT folyamatos kudarcélményeinek. De adott esetben el tudja érni a valóságshow-k esti műsorsávba kerülését, vagy éppen a végtelenül alpárivá váló délutáni talkshow-k megszüntetését, sőt azt is, hogy ezek a csatornák híradót adjanak, még ha a maguk képére is formálják azt. Kicsi sikerek, de nem jelentéktelenek. Ha a két kereskedelmi televízió más ország joghatósága alól folytatja – újra hangsúlyozom, zavartalanul, a nézők számára alig észrevehető módon –, akkor a magyar médiatörvény médiatanácsostól csúnyán magára marad. Mondhatni, értelmét veszti.
Ez persze kölcsönös függőséget jelent a felek között. A hazai szabályozó engedményeket tesz, hogy itt tartsa a szolgáltatókat, a szolgáltatók menedzsmentje egyszerre próbál alkudozni a hazai szabályozóval és a külföldi tulajdonossal, hiszen az ő fizetése mégiscsak addig biztos, amíg a magyarországi szolgáltató működik, a tulajdonos pedig alapvetően azt nézi, hogy jönnek-e a gazdasági eredmények. Mindenki függ mindenkitől, és a legtöbb, ami elérhető, hogy a felek ésszerű kompromisszumokat kötnek. Ezúton is jelezném minden érintettnek, hogy engem nagyon zavar, hogy semmit nem tudunk a megkötött kompromisszumról, és legyenek szívesek nyilvánosságra hozni a szerződéshosszabbítás feltételeit. Mégiscsak a nyilvánosságot a legszélesebb körben érintő ügyről van szó. Jelen pillanatban a legfontosabb vitapontnak az tűnik, hogy a szabályozó meddig akadályozza, hogy az RTL Klub és a TV2 is műsordíjat kérjen a műsorterjesztőktől.
Születésnap van, ilyenkor nem illik felemlegetni, hogy az RTL Klub bizony jogsértő módon jutott frekvenciához, a TV2 hírszerkesztőségét egy ex-Hír TV-s tanácsadó felügyeli, vagy éppen azt, hogy mindkét cégcsoport szó nélkül eladta volna a csatornáit a Fidesz-holdudvarba tartozó Infocenternek, ha az talált volna elegendő pénzt az üzlethez. Ilyen ez, a játékosok alkalmazkodnak a helyi játékszabályokhoz, és különben sem a kertévéktől várjuk a morális megtisztulást. Én őszintén remélem, hogy a jövőben is az országban maradnak, és ilyen módon legalább közvetlen tapasztalatokat szereznek a közegről, amiben a terméküket eladják.
