A jelenleg a 95,8 MHz-es budapesti frekvencián sugárzó hírrádió frekvenciájára kiírt pályázati felhívás alkalmas lehet a jobboldali kötődése ellenére független hangként működő állomás “megregulázására”. Ugyanakkor van egy olyan olvasata is az eljárásnak, hogy az azzal párhuzamosan közzétett pályázati felhívások éppen őt hozzák helyzetbe. Polyák Gábor írása.
A héten a Médiatanács három budapesti rádiós frekvenciával kapcsolatban tart közmeghallgatást. A 88,1 MHz-es frekvenciát jelenleg senki nem használja, korábban ezen működött a hányatott sorsú Rise FM, a 98,0 MHz-es frekvencia a Civil Rádió frekvenciája, a 95,8 MHz pedig jelenleg az InfoRádió sávja. Az első két frekvenciára kiírt pályázat kifejezetten közösségi médiaszolgáltatás nyújtására irányul, a harmadik felhívás alapján kereskedelmi médiaszolgáltatás indítható, évi 77 millió forintért. A legnagyobb lefedettséget e frekvenciák közül a 95,8 Mhz-es frekvencia biztosít, ami a felhívás szerint 2,6 millió hallgatót ér el, sőt ez – a szöveges tartalmak számára tökéletesen megfelelő – monó sugárzással tovább növelhető. A 88,1 MHz-en 1,85 millió, míg a 98,0 MHz-en csak 926 ezer hallgató érhető el. A pályázati felhívások – szemben a Klubrádió frekvenciájára kiírt korábbi pályázattal – nem zárják ki, hogy a nyertes rádiós hálózat kialakításával terjeszkedjen.
A két közösségi médiaszolgáltatási pályázat egymással, a kereskedelmi rádiós pályázat pedig a budapesti frekvenciákra – köztük a Klubrádió frekvenciájára – korábban kiírt felhívásokkal azonos értékelési szempontokat határoz meg. A pályázati felhívások minden esetben hagynak ugyan mozgásteret a médiaszolgáltatás tartalmának, műsorszerkezetének kialakításában, azonban e felhívások, ahogyan a korábbi budapesti felhívások is, mintha azt a médiapolitikai koncepciót tükröznék – és akkor igen jóhiszeműen feltételezzük, hogy a Médiatanács megfogalmaz bármilyen koncepciót –, hogy kereskedelmi médiaszolgáltatóként Budapesten a zenerádiókat kell/érdemes preferálni, talk-rádiók pedig, ide értve a közéleti tartalmakat sugárzó rádiókat is, legfeljebb nem piaci logikában működő közösségi médiaszolgáltatóként legyenek jelen.
A 95,8 MHz-es frekvenciára meghirdetett kereskedelmi médiaszolgáltatási pályázat értékelési szempontjai pontszámra azonos feltételeket tartalmaznak a Médiatanács korábbi budapesti felhívásaival. A korábbi felhívások alapján a Médiatanács kizárólag zenei rádiókat hirdetett nyertesnek; igaz, a bíróság a 95,3 MHz-en a pályázat eredményét érvénytelennek találta, de nem az elbírálás tartalmi szempontjai, hanem formai hibák miatt. A Klubrádió ügye – amiből persze annak politikai érzékenysége miatt nehéz általános következtetéseket levonni – mindenesetre azt látszik igazolni, hogy a Médiatanács értékelési szempontjai a zenei rádiókat kedvezőbb helyzetbe hozzák.
A kereskedelmi médiaszolgáltatási felhívás a pontszámok kb. 21%-át rendeli a médiaszolgáltatási díjhoz. A legmagasabb díjajánlat kapja a maximális pontszámot, a többiek arányosan kevesebbet. Nem várható, hogy az igen magas alapdíj fölött a pályázatok között jelentős szórás alakulna ki, ami miatt a pályázók pontszámaiban is viszonylag kis különbség várható. Mindenesetre a díjajánlat értékelésénél semmilyen módon nem lehet figyelembe venni, hogy a talk-formátum jelentősen drágább, mint egy zenei rádió működtetése, így már ezen a ponton hátrányba kerülnek a nem zenei pályázók.
A pontszámok kb. 14%-a jár a zenei műsorszámok vállalt aránya alapján. Az a pályázó kapja a maximális 10 pontot, aki több mint 60%-ban zenei műsorszámok sugárzását vállalja. A 40-60%-os zenei arányért 7, a 20-40%-os vállalásért 4 pont jár, ennél kisebb zenei arány esetén nem jár pont. Még ha igaz is, hogy kizárólag e szempont alapján sem dől el a pályázat, az értékelési módszerből egyértelműen a zenei formátum előnyben részesítése olvasható ki. Az a pályázó, aki legfeljebb 40% zenei műsort vállal, a kizárólag zenét sugárzó versenytárshoz képest 6 ponttal kevesebbet kap, azaz csak ezen a ponton elveszíti az összpontszám kb. 8%-át. Az a pályázó, aki 20% alatti zenei aránnyal pályázna, gyakorlatilag biztos vesztese a pályázatnak.
A zenei vállalások túlsúlyát jelzi, hogy további 10 pont jár a magyar zenei műsorszámok – teljes zenei kínálathoz viszonyított – arányáért. E szempont alapján az a pályázó, aki nem vállal 40% fölötti magyar zenét, eleve 5 pontot veszít. Ugyanakkor ez nem érdemi differenciálása a pontszámoknak, mert 5 pont is csak annak jár, aki 37% fölött vállal magyar zenét. Kizárt, hogy bármely pályázó bevállalna 5 pontnyi veszteséget pusztán azért, hogy 3%-kal kevesebb magyar zenét kelljen sugároznia – már csak azért is, mert ennek önmagában a rádió működési költségeire egyébként sincs befolyása, a magyar zene magasabb aránya nem növeli a szerzői jogdíjak mértékét. E szempont egyetlen következménye, hogy a törvényben előírt 35%-os magyar zenei arányt tovább növelje, értékelési szempontként viszont értelmetlen.
A pontszámok kb. 28%-a jár a helyi közélettel foglalkozó, a helyi mindennapi életet segítő műsorszámokkal kapcsolatos vállalások után. A maximális pontszám 25% fölötti vállalással érhető el, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a pályázat nem ösztönöz ennél magasabb arányú vállalásra. Igaz, ennyit gyakorlatilag el is vár, mert aki csak 20%-ot vállal – azaz mindössze 5%-kal kevesebbet a maximális pontszámmal értékelt aránynál –, az 10 ponttal kevesebbet kap. A felhívás szerint ezek olyan műsorszámok, „amelyek kifejezetten a vételkörzetben működő igazgatási szervek, testületek, civil, vagy egyéb szervezetek közérdekű tevékenységével foglalkoznak, vagy bemutatják valamely a vételkörzetben élő személy, társadalmi csoport mindennapi életét, tevékenységét, életviszonyait, illetve a vételkörzetben élő valamennyi ember számára szóló helyi információkat szolgáltatnak, tájékoztatnak”. Egy budapesti rádió esetében, amelynek vételkörzetében az országos közügyeket leginkább befolyásoló szervezetek működnek, és amelynek több mint 2 millió hallgatót lefedő vételkörzete ráadásul bőven túlnyúlik a város határain, nehezen értelmezhető ez a meghatározás. Ráadásul ez a Médiatanács negyedik olyan pályázati felhívása, ami a budapesti „helyi” híreket támogatja, anélkül, hogy e rádiók vételkörzete például érdemben eltérő kerületeket, eltérő helyi sajátosságokat fedne le. Mi lehet akkor a Médiatanács célja e szemponttal? Egyrészt akadályozni képes vele olyan hírrádiók kialakítását, amelyek esetleg országos hálózatba szerveződve alternatív hírforrást jelenthetnek, másrészt ezzel is a zenei, könnyed tartalmakat sugárzó rádiókat preferálja, harmadrészt fogalma sincs, e szempontot nagyjából így örökölte az ORTT-től. Egészen más azonban e szempont hatása egy nem budapesti, valódi helyi rádió esetében, olyan piacokon, ahol legfeljebb 1-2 helyi rádió működik. Szemben a Budapest egészét lefedő piaccal, ott valóban van médiapolitikai indoka a helyi közélet erősítésének.
Mindez azonban nem nagyon számít. A pályázati felhívás 12 pontnyi, az összpontszám közel 17%-át kitevő mozgásteret hagy a Médiatanácsnak a műsorterv deklaráltan szubjektív értékeléséhez. Sem a külső értékelő, sem a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy felülbírálja, melyik műsorterv tetszik vagy nem tetszik a hatóságnak. Ez ugyanis, ahogy a felhívás maga is jelzi, teljesen szubjektív. És bármit is állít a Médiatanács, a szubjektív pontok, főleg ilyen magas arányban, komoly visszaélési lehetőséget jelentenek. A fenti objektív kritériumok minden pályázó esetében egy jól kontrollálható, egyértelmű pontszámot eredményeznek. A hatóság dolga ezek után annyi, hogy a szívéhez közel álló pályázó szubjektív pontszámait úgy alakítsa, hogy az éppen elég legyen a győzelemhez. Hiába hivatkozott arra a Médiatanács a Klubrádióval kapcsolatban, hogy a Klub maximális pontszámot kapott e kategóriában, a győztes pályázó éppen annyi szubjektív pontot kapott, amennyivel nyerni tudott. Nem eggyel kevesebbet, sőt az adott ügyben nem is eggyel többet, hanem éppen annyit.
További 3 pont szerezhető a médiaszolgáltatási tapasztalatért. 3 pont annak jár, aki a megpályázott frekvencián szerezte a tapasztalatát, 2 annak, aki maga végzett az elmúlt öt évben legalább egy évnyi rádiós tevékenységet, 1 pont pedig annak, akinek a tulajdonosa tud igazolni rádiós médiaszolgáltatási tapasztalatot az elmúlt öt évből. A frekvenciájáért újrapályázó szolgáltató tehát összesen 1 pontnyi előnyt élvez a piacon egyébként már jelenlévő versenytársaihoz képest.
A pályázók 2 pontot szerezhetnek az ún. kiegészítő médiaszolgáltatás, mint például az RDS név- műsorazonosító vállalásáért. Volt idő, amikor indokolt volt ez a szempont, de ma már ezek olyan alapvető műszaki lehetőségek és elvárások, hogy teljesen fölösleges pályázati szemponttá tenni őket. Nem nagyon volt olyan pályázó már az ORTT idejében sem, aki e szempontra ne kapta volna meg a maximális szempontot, akkor meg minek.
Összességében egyáltalán nem világos, milyen médiapolitikai elképzelései vannak a Médiatanácsnak a budapesti rádiós piacon. E felhívás legvalószínűbb nyertes pályázója egész nap zenét sugároz, óránként néhány perc hírt ad, van egy vagy két hosszabb hírblokkja és néhány kulturális magazinja. Olyan semmilyen, nagyjából, mint az országos kereskedelmi rádiók. Egészen biztos, hogy a médiakínálat sokszínűségéhez sokat nem tesz hozzái. Egy nagy lefedettségű, jelentős hallgatottságú és életképes talk-rádió kiesése viszont biztosan csökkenti a sokszínűséget.
Nézzük ezek után a két nem kereskedelmi szolgáltatásra kiírt pályázatot. E felhívások esetében egyértelműen más koncepciót követ a Médiatanács. A közösségi rádióként való meghirdetés a médiatörvény alapján önmagában is jelentős műsorszerkezeti és műsortartalmi elvárásokat jelent, többek között azt, hogy a nyertes pályázónak a heti műsorideje kétharmadában közszolgálati jellegű műsorszámokat kell sugároznia.
A Médiatanács pályázati felhívásai ezen túl is kifejezetten a talk-formátum felé terelik a pályázókat: 20 pontot ér a napi teljes műsoridő több mint felét kitevő szöveges műsorszámokra vonatkozó vállalás, és az is 10 pontot veszít, aki csak 40-50% közötti arányt vállal. 40% alatti vállalásra nem jár pont. E pályázatok tehát biztosan talk-rádiók piacra lépését segítik.
A pályázati felhívás az ún. speciális karakterisztika meghatározásával a majdani médiaszolgáltatás arculatát is befolyásolja. Az ORTT pályázati gyakorlatában kialakított speciális karakterisztika meghatározott témájú műsorszámok sugárzását írja elő a műsoridő meghatározott arányában. A Médiatanács két felhívása választható karakterisztikaként a hír és közélet tematikát, a környezetvédelem tematikát, a fogyasztóvédelem tematikát, a kiskorúakhoz szóló médiaszolgáltatásokat, valamint a kulturális élet és a civil szervezetek bemutatására irányuló médiaszolgáltatásokat kínálja fel. Ezek közül minden pályázó egy tematikát választhat ki, és azt vállalja, hogy a műsoridő 30-40%-ában a vállalásnak megfelelő műsorszámokat sugároz. A kiskorúaknak szóló (talk-)rádiós médiaszolgáltatás ötlete a fogyasztói szokások teljes figyelmen kívül hagyását mutatja, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem, illetve a kulturális és civil tematika esetében pedig kérdéses, hogy azzal kitölthető-e a műsoridő 40%-a. Aki a vállalt karakterisztikájú műsorszámokat a műsoridő több mint 40%-ában sugározza, 20 pontot kap, aki 30-40%-os arányt vállal, az már csak 10 pontot, és 5 pontot ér a 20-30%-os vállalás.
A pontszámok közel 17-17%-át elveszíti az, aki nem vállal maximális szöveg-arányt, illetve aki nem vállalja a speciális karakterisztikájú műsorszámok maximális arányát. Szinte kizárt, hogy olyan pályázó nyer, aki nem tesz maximális vállalást mindkét szemponttal kapcsolatban.
A műsorterv szubjektív megítélésére e felhívások is fenntartanak 10 pontnyi, kb. 17%-nyi mozgásteret. A hatósági önkény előtt itt is nyitva az út.
E pályázati felhívások a rádiós tapasztalatot a kereskedelmi pályázathoz képest lényegesen nagyobb súllyal, és attól jelentősen eltérő szempontok szerint értékelik. A tapasztalatra 8 pont, az összpontszám kb. 13%-a adható. Más budapesti rádiós tapasztalattal szemben nem jelent előnyt a megpályáztatott frekvencia korábbi használata. A tapasztalatért adható pontok nagyobbik részét, maximum 5 pontot korábbi közösségi (közműsorszolgáltatási, nem nyereségérdekelt) rádiós tapasztalatért, illetve speciális karakterisztikával nyújtott rádiós médiaszolgáltatásért lehet kapni, és előnyt élveznek az önálló, hálózatban kapcsolódás nélkül működő rádiók. Ezek alapján a Civil Rádió nem indul rossz esélyekkel a korábbi frekvenciájáért. Sőt ez éppen az InfoRádiónak is kedvezhet, mivel jelenleg ő is speciális karakterisztikával nyújtja a szolgáltatását; itt megint felsejlik egy unortodox megoldás, a testre szabott pályáztatás lehetősége.
A 88,1 és a 98,0 MHz-es frekvenciákra kiírt pályázatok médiaszolgáltatási díj fizetésére nem kötelezett, jelentős részben szöveges tartalmakat sugárzó rádiók piacra lépését alapozzák meg. Úgy tűnik, a hatóság szerint üzlet és pénz a zenei formátumban van, a szöveges tartalomtól pedig idegen az üzleti logika. Egyik feltevést sem igazolják a piaci tapasztalatok.
Végül egy kérdés maradt: mi lesz az InfoRádióval? Megpályázza a saját jelenlegi frekvenciáját, vállal 20% zenét, aminek a fele magyar zene, és bízik benne, hogy a Médiatanácsnak a szubjektív értékelés során mégis tetszik a hírrádió-formátum? Vagy feladja az üzleti modelljét, és közösségi médiaszolgáltatóként folytatja, kevesebb reklámidővel, több műsortartalmi kötöttséggel, de ingyen? Esetleg várja a következő budapesti pályázati felhívást? Lehet, hogy a látszat csal, de a látszat mégis az, hogy mindegyik opció jelentős kockázatokat rejt az InfoRádió számára. Még akkor is, ha adott esetben a közösségi rádiós felhívásokban kifejezetten figyelembe vették az InfoRádió sajátosságait. Akkor pedig az a kérdés is felmerül, hogy mi a baj vele, miért ijesztgeti a hatóság. Az InfoRádió és a cégcsoport más tagjai is, köztük elsősorban az Index, a jobboldali tulajdonosi kötődés ellenére meglehetősen autonóm médiumok. Ez a pályázati felhívás eszköz lehet a megregulázásukra, de akár arra is, hogy egy újabb, fontos választói rétegeket elérő, de nem közvetlen politikai kontroll alatt álló hang tűnjön el a nyilvánosságból. Remélem, csak rémeket látok. Bár ezek a rémek eddig mindig valóságosnak bizonyultak.
