A napokban médiahatósági dorgálásban részesült a TV2 az Összeesküvők című műsora miatt. Miért büntette a TV2-őt alig egymillió forintra a médiahatóság, amikor nagyon hasonló műsorért több százmilliós szankciót szabott ki az RTL Klubbal szemben? A két országos csatorna versenyének alakulásában komoly szerepe van a médiahatóságnak. A kiszámíthatóságra, következetességre épülő jogalkalmazói tevékenység nélkül torzulhat a piaci verseny és végső soron pont a védendő értékek szenvedhetnek csorbát. Nagy Krisztina írása
Inkább csak találgatni lehet, vajon a Médiahatóság miért állapított meg csupán 1 millió forint körüli bírságot a TV2 ősszel indult új valóságshowja, az Összeesküvők c. műsorban talált törvénysértések miatt. Ahogy a közleményben olvasható, a Médiatanács a csatornát a valóságshow október 3-i és 4-i műsorai miatt marasztalta el a gyermekvédelmi szabályok megsértésére hivatkozva. Az adásokat magasabb életkori kategóriába kellett volna sorolni, és csak késő este kerülhetettek volna képernyőre. A közigazgatási határozat még nem nyilvános, így a büntetés mértékének indokai sem tudhatók. Annyi azonban kiderül a Médiatanács honlapjáról, hogy a büntetés kiszabását megelőző héten újabb vizsgálatot rendelt el a műsor novemberi adásai miatt. Úgy tűnik tehát, hogy ebben az esetben is magával a formátummal, illetve a valóságshow szerkesztési elveivel, konkrét gyakorlatával van probléma, és nem pusztán egy-két jelenettel. Ezt támasztja alá, hogy a ValóVilág barométer mellett, a Médiatanács honlapján már a műsor indulásától kezdve működött az Összeesküvők barométer is, amely hétről-hétre jelezte a műsorban megjelenő gyerekekre káros elemek előfordulási gyakoriságát.
A büntetés különösen az RTL ValóVilág 4. szériájáért kiszabott közel 300 milliós szankció miatt szorul magyarázatra, amelyet a Médiatanács három határozatban állapított meg, nagyrészt ugyancsak a gyermekvédelmi szabályok megsértése miatt tavaly május és július között. Az óriási büntetés miatt dönthetett úgy az RTL vezetése, hogy a VV5 napi bejelentkezéseit már nem a koraesti műsorsávban, hanem a gyermekvédelmi szabályok szerint vízválasztó 21 óra után sugározza. Ehhez az összeghez képest a TV2-vel szemben kiszabott 1 millió forintos büntetés aránytalanul kevésnek tűnik. A két műsor mélyebb tartalomelemzése nélkül nyilvánvalóan nehéz összehasonlítani az előforduló törvénysértések súlyát, és így a kiszabott büntetéseket is. Kiindulópontként szolgálhat a Médiatanács honlapján elérhető barométer, amelyből kiderül, hogy az Összeesküvőkben kevesebb a trágárság, és alkoholfogyasztás, de a szexualitás tematizálása, illetve a meztelenség bizonyos heteken többször fordult elő, mint a VV4-ben. Ezen nincs is oly sok csodálkoznivaló, hiszen a műsor vállalt célja a párképzés, sőt az ásó, kapa, nagyharang, ahol az oltárhoz vezető utat a nyilvánosság teljes bevonásával tették meg a szereplők.
A most kiszabott büntetés nem pusztán a versenytárs műsoráért megállapított magas összegű büntetéssel összehasonlítva minősíthető szokatlanul alacsonynak. A gyermekvédelmi szabályok megsértését már az ORTT is komoly szankciókkal büntette, és a határozatok bírósági kontrollja során a bíróság az esetek többségében helybenhagyta a szankcionáló döntéseket. Noha az ORTT szankcionálási gyakorlata is igencsak sok kívánnivalót hagyott maga után (reakcióidő, esetlegesség, utólagos, bírósági szakaszban elengedett kötbérek), a gyerekvédelem és az ehhez kapcsolódó piaci viszonyokra reagáló szándékában viszonylag konzekvens volt.
A Médiatanács jogalkalmazói tevékenysége egy működő korábbi gyakorlatra épülhet, márcsak azért is, mivel a szabályozás csak finomodott, de lényegét tekintve nem változott. A korábbi médiahatóság jó pár kört futott a két szolgáltató közötti nézettségi verseny miatt eldurvuló tartalom miatt. Kezdve a 2000 évek elején megjelenő első valóságshow szériáktól a Mónika show és a Joshi Bharat kibeszélő show műsorokig. Már a kezdeteknél világos volt, hogy a probléma csak úgy oldható meg, ha a folyamatban mindkét csatorna egyforma mértékben részt vesz, illetve a médiahatóság az egymással versengő műsorokat együtt próbálja kezelni. A Mónika – Joshi ügyben egyértelmű volt az akkori médiahatóság üzenete: a versenyben elfajult, nyílt színi verekedések, gyerekek számára nehezen, vagy egyáltalán nem feldolgozható témák (pl. pedofília, családon belüli erőszak, vérfertőzés) műsorba szerkesztése olyan tartalmak, amelyek legkorábban 21 óra után jelenhetnek meg a képernyőn, a délutáni műsorsávban nem. Ehhez a kiindulóponthoz igazodott az ORTT szankcionálási gyakorlata azzal, hogy mindkét műsorra súlyos büntetéseket szabott ki, emellett pedig német mintára egy közös szakmai kódex megalkotásáról tárgyalt a csatornákkal. Ugyan a kódex elfogadása önmagában nem oldotta meg a problémát, a következetes szankcionálás miatt végül mindkét csatorna úgy döntött, hogy megszünteti a műsorokat. A döntésük mögött meghúzódó érv azt volt, hogy a „délutáni kibeszélőshow” este kilenc óra után nem piacképes tartalom, ezért ha az délután a korábbi formában nem tud képernyőre kerülni, piacilag nem éri meg műsoron tartani.
Hasonló megfontolás működött a két országos kereskedelmi rádió piaci versenyét torzító – a Bumeráng c. reggeli műsorban elhangzó trágárság és témaválasztás – szerkesztési gyakorlatra reagáló ORTT határozatokban. A gyermekvédelmi szempontok mellett megfogalmazott érv az volt, hogy egyenlőtlen piaci helyzetet eredményezhet az, hogy az egyik rádió a reggeli műsorsávban úgy ér el sikereket, hogy a kiskorúak számára káros tartalmakat sugároz.
A gyermekvédelmi szabályok egyértelmű célja, hogy bizonyos tartalmak ne kerüljenek olyan időpontban sugárzásra, amikor a gyerekek vélhetően még ott ülhetnek a tévé előtt, hallhatják a műsort. Ennek a jogalkotói célnak természetes eszköze a büntetés, amely azonban csak akkor éri el valós célját, ha megfelelő időpontban születik. Márpedig az Összeesküvők esetében, azzal, hogy a hatóság csak a műsor befejezése után hozott szankcionáló döntést, nem érte el azt a célt, hogy ez a műsor ne kerüljön koraesti műsorsávba, amikor a gyerekek még nagy valószínűséggel hozzáférhetnek. Emellett a jogalkalmazói magatartás a piaci feltételek mentén egyenlőtlenséget is okozott. Míg 2011 őszén, telén a VV5 – a korábbi szankciók eredményeként – csak kilenc óra után ment, addig a versenytársnak számító Összeesküvők ugyanebben az időszakban nyugodtan mehetett a hét óra utáni sávban.
Az időközben napvilágot látott médiatanácsi reakciókban az olvasható, hogy a kisösszegű bírság indoka az, hogy a Médiatanács a törvény hatálybalépése óta nem tapasztalta a TV2-nél a gyermekvédelmi szabályok megsértését, és a fokozatosság elve miatt szabta ki a kis összegű bírságot. Ezzel szemben a honlapon elérhető információk szerint két esetben is megállapította a gyermekvédelmi szabályok megsértését, és egy alkalommal bírságot is alkalmazott. Továbbá egy 2011. májusi médiatanácsi döntés – amely ugyan egy évvel korábbi jogsértő besorolásra reagál – az indokolás részeként táblázatos formában rögzíti a 2009-ben és 2010-ben TV2-vel szemben alkalmazott szankciókat. Szám szerint 2009-ben 41, 2010-ben 17 esetet. 2011 tavaszán tehát a Médiatanács a szankció kiszabása során figyelembe vette a csatorna korábbi jogsértéseit is. A mostani reakcióból viszont úgy tűnik, hogy az új törvény hatályba lépését követően csak az új jogszabályhelyek megsértését vette figyelembe, a régi törvényhelyek megsértésének szankcionálását nem, még abban az esetben sem, ha csak a paragrafus száma változott meg és tartalmában a hivatkozott szabály változatlan. A jogalkalmazói szerep félreértése, ha e nagyon formális megközelítésre épül a jogsértés esetén alkalmazandó szankcióról szóló döntés. Emellett az sem érthető, hogy a korábban alkalmazott 5-6 millió forintos esetenkénti szankció, miért változott 1 millió forintra.
Az RTL Klubbal szemben a VV4 műsorral kapcsolatban alkalmazott büntetések egy részét is már az új törvény hatályba lépése után sugárzott műsorok miatt kapta a csatorna. A Médiatanács a TV2 esetében említett fokozatosság elvét azokban a határozatokban a gyermekvédelmi szabályok megsértése kapcsán lényegében nem alkalmazta, az RTL Klubbal szemben megállapította a szerződés szerint kiszabható kötbért.
A Médiatanács másik érve, hogy a szankció alkalmazásakor már az átalakított hatósági szerződés alapján döntött, ezért a korábban hatályos szerződésben rögzített kötbérszankcióval nem élhetett. A két nagy kereskedelmi televízió szerződéses viszonyának átalakításáról egy korábbi blogbejegyzésben már szóltunk. A szerződések tartalmáról a nyilvánosság azóta sem tud semmit, így azt sem tudhatjuk, hogy a szerződés átalakítása miatt szűkült-e a szankcióalkalmazási mozgástér. És ha szűkült, milyen érvek mentén döntött úgy a Médiatanács, hogy csökkenti saját szankcióalkalmazási lehetőségeit a kiemelt figyelemmel követett gyermekvédelmi szabályok betartatása területén.
