Miközben a parlamenti ombudsmani rendszer a szemünk előtt sorvadozik; ma még négy biztosunk van, de két hét múlva már csak egy lesz, új szakosított ombudsman-intézménynek is örvendhetnénk. De tényleg, van okunk az örömre? Majtényi László írása.*
Először a nemzetközi színtéren nézzünk szét, azután a magyar szabályozásra vessünk egy pillantást, végül pedig a médiaombudsmanok eddigi teljesítményére.
1. Az ombudsman-irodalom legfontosabb toposzainak egyike, hogy az ombudsman a szabadság, olykor a fogyasztók jogainak a védelmezője, a polgárok érdekében működő házőrző, jelzőkutya. Független, de nincsenek döntési jogai, vizsgálatai eredményeképpen nem határozatokat, hanem ajánlásokat bocsát ki. Az ombudsmanok rendszerint a közhatalom intézményei, de éppen a sajtó világában elterjedtek a korporatív szervek és az egyes sajtótermékek önálló ombudsmanjai is.
A világ sok országában működnek újság-, sajtó-, média ombudsmanok. Ezek az intézmények Skandináviában és sokfele másutt a világban elterjedtek. Alapvető típusa az újságombudsman (elsőként a japán Asahi Shimbum ombudsmanját szokták emlegetni 1922-ből), de az intézmény az USA-ban is általánosan bevett /Public Editor/. Az első magyarországi kisérletre pedig lásd ezen a linken. Rendszerint az újság vagy a műsorszolgáltató saját fogyasztói javára, a szerkesztőség(ei) munkájának ellenőrzésére hívja életre, oly módon, hogy az ombudsman saját felületet kap, melyet maga szerkeszt, és azon bírálja az adott médium tevékenységét. Ő az, aki a „belső ellenség”, aki „kiteregeti a szennyest”.
A sajtóombudsman másik típusa nem egy médium ellenőrzését látja el, hanem a média önszabályozó testülete, például a Sajtótanács megbízásából működik. Svédországban 1969. óta működik ilyen biztos igaz, csak az írott sajtóval foglalkozik. Minden médiaombudsman, dolgozzon bár egy sajtótermék érdekében, vagy legyen szakmai szervezet meghatalmazottja független, tekintélyes vizsgáló szerv, pontosabban: személy, aki mindig közismert tekintély.
2. A mi médiaombudsmanunk intézményi arcvonásain kevéssé fedezhetjük fel az itt felvázolt portré vonásait. A mi biztosunk nem független, hanem a hatóság elnökének bármikor leváltható kinevezettje. Meghatározatlan tartalmú érdeksérelem esetén jár el, mégpedig azokban az esetekben, amelyekben annak a hatóságnak, melynek az ombudsman beosztott hivatalnoka, nincs vizsgálati hatásköre. Ez vicces, neki ugyan nincs hatásköre, beosztottjának viszont van. Nemcsak őt magát, de valamennyi beosztottját is a hatóság elnöke nevezi ki és menti fel szabad belátása szerint. Hatásköre minden sajtótermékre, elektronikus hírközlési szolgáltatóra kiterjed. A hatóság a hozzá érkezett olyan panaszokat, amelyekre nincs hatásköre, átadja, a biztosnak, hogy vizsgálja ki ő. Az elektronikus, az írott sajtó, a médiavállalkozás a biztos vizsgálatához minden általa indokoltnak tartott adatot, információt köteles kiszolgáltatni. A biztos működéséről, intézkedéseiről mindenekelőtt az elnöknek készít jelentéseket.
Ahelyett tehát, hogy a médiabiztos intézményével a jogalkotó lazított volna az amúgy is fojtogató állami felügyeleten, olyan intézményt hozott létre, amely éppen az állami ellenőrzést terjeszti ki, gyakorlatilag korlátlanul.
Idézet a médiabiztos honlapjáról: „A Biztos a panasz, illetve az egyéb úton tudomására jutott, érdeksérelem kivizsgálása érdekében bármely média-, illetve hírközlési szolgáltatótól, vagy sajtótermék kiadójától az érdeksérelemmel összefüggő adatokat, felvilágosítást és nyilatkozatot kérhet, valamint megfelelően alkalmazhatja a klasszikus hatósági ellenőrzés, valamint a tényállás Hatóság általi tisztázása során rendelkezésre álló eszközöket (!). Az érintett média-, illetve hírközlési szolgáltató tizenöt napon belül köteles a kért adatot, felvilágosítást, nyilatkozatot a Biztos számára szolgáltatni, abban az esetben is, ha az adat üzleti titoknak minősül. A Biztos köteles a tudomására jutott üzleti titkot megtartani. (Itt nem említi, hogy a honlap, hogy a titoktartási kötelezettség a biztos főnökével szemben nem áll fenn.)… A Biztos a kezdeményezés eredményéről jelentést készít, amelyről értesíti az Elnököt.” Ehhez képest a jelenlegi médiabiztos első nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy „Fontos számomra a tudatos médiahasználat ösztönzése…a hatóságtól független biztosi pozíció megőrzésével”. Feltehetően arra utal, hogy a törvény szerint vizsgálata tartalma tekintetében nem utasítható. Ez nekem viszont kevésnek tűnik.
3. Az eddigi, egyébként főosztályvezetői rangban lévő biztosokról és tevékenységükről az alábbiak tudhatóak:
Az első biztos Takács Péter, aki a néhai Nemzeti Hírközlési Hatóságnál töltött be hasonló posztot, január elsejétől három hónapig működött, de tevékenységének nincsenek nyomai.
Április elsejétől dr. Bodonovich Jenő tölti be a posztot. Ő lefolytatott egy vizsgálatot az RTL Klub és a TV2 sms szavazásaival kapcsolatban. A novemberben kiadott ajánlás öt technikai természetű javaslatot tett az sms szavazások megszervezésére. Itteni felsorolásuk fölösleges, talán a leginkább érdemi a következő: „Működtessenek telefonos ügyfélszolgálatot a szavazó nézők folyamatos tájékoztatására és a panaszok kezelésére”.
Továbbá, a napokban tett közzé egy ajánlás-tervezetet, amely „az öngyilkosságokról szóló hírek médiában történő megjelenítésének módjához tesz javaslatokat”. Ez utóbbi azért szokatlan, mert az ombudsmanok nem tervezetekkel, hanem határozott, az álláspontjukat rögzítő ajánlásokkal szoktak a nyilvánosság elé lépni, és az érintettek és a biztos közötti párbeszéd nem valami elképzelés, hanem ennek alapján kezdődhet meg.
Ez év júliusában sajtóhír volt, hogy a médiaombudsman egy komment ügyében a Népszava ellen eljárást helyezett kilátásba, azonban a vizsgálatot mégsem kezdte meg. Ez a gyors visszavonulás indokolt kármentés volt, üdvözlendő, mert nagyobb bajokat előzött meg. Az azonban figyelemre méltó, ha szabad így játszani a szavakkal, hogy kompetenciája ugyan nem, de joga (hatásköre), ha magát a törvényszöveget nézem, akár meg is lett volna erre a vizsgálatra.
A médiaombudsmant nem arra találták ki, hogy a szabadság védelmezője legyen. Ellenkezőleg.
* A bejegyzés az Alkotmánybíróság határozata előtt született, a döntés a Média- és Hírközlési Biztos intézményét is alkotmányellenesnek minősítette.
