Az elmúlt napokban újra téma lett a Sláger/Danubius-ügy. Sokan idézik az ezzel kapcsolatos véleményemet, ami azonban maguknak az írásbeli ítéleteknek az ismerete nélkül – a visszajelzések alapján – többször félreérthető volt. Lássuk akkor még egyszer az elsőfokú ítéleteket.
Mindenekelőtt két dolgot tisztázni kell: meggyőződésem, hogy az ORTT többségi döntése jogsértő, a döntés a szakmai szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával, kizárólag pártpolitikai érdekek alapján született, ugyanakkor az elsőfokú bíróság a Majtényi László által megfogalmazottaktól (a véleménnyel természetesen ma is teljesen egyetértek, annak kialakításában magam is részt vettem) lényegesen eltérő indokok alapján mondta ki a jogsértést. Ez a Danubius-ítélet szóbeli ismertetésénél még egyáltalán nem látszott, az akkori bejegyzésem nem is utalt erre, a Sláger-ítélet szóbeli kihirdetésekor készült bejegyzésem pedig valamilyen technikai zűr miatt elveszett.
Majtényi László különvéleménye az Advenio (Class FM) pályázatát egyrészt a tulajdonosi összeférhetetlenség megszüntetésére vonatkozó nyilatkozat hiányából eredő alaki érvénytelenség, másrészt az üzleti terv megalapozatlansága miatt találta érvénytelennek, az FM1 Konzorcium (Neo FM) pályázatával kapcsolatban csak az utóbbi, tartalmi okot látta megalapozottnak. Ehhez képest a bírósági ítélet mindkét ügyben alaki érvénytelenséget állapított meg, ami miatt a pályázókat ki kellett volna zárni, és így nyilván műsorszolgáltatási szerződést sem lehetett volna kötni. A bíróság ugyanakkor magának a pályázati felhívásnak a hiányosságára mutatott rá, olyan hiányosságra, amit, be kell vallanunk, a pályázati felhívás és a különvélemény megfogalmazásakor nem vettünk észre. És ha észrevettük volna, nagyon nehéz lett volna olyan pályázati felhívást megfogalmazni, amely biztosítja a tisztességes versenyt.
A bíróság – aligha vitatható módon – nem a pályázati felhívásból, hanem a médiatörvény és az ORTT általános pályázati feltételeinek (ÁPF) a pályázati eljárást szabályozó rendelkezéseiből indult ki. A médiatörvény 96. § (3) bekezdése szerint a pályázónak nyilatkoznia kell, hogy vele kapcsolatban nem áll fenn a törvény szerinti kizáró ok, illetve arról, hogy más, folyamatban lévő pályázatának elfogadása esetén nem keletkezne ilyen kizáró ok. Az ÁPF 25. pontja ennél is határozottabb: érvénytelen annak a pályázónak az ajánlata, aki a pályázat benyújtásakor, elbírálásakor, a szerződéskötéskor vagy ezen időpontok közötti időtartamban bármikor nem felel meg a tulajdoni korlátozásoknak. A törvény is, de még inkább az ÁPF olyan szigorú rendelkezést tartalmaz, ami már azt kizárja, hogy a pályázati eljárásban olyan pályázók vegyen részt, akik a pályázati eljárás során a tulajdonosi összeférhetetlenségi szabályokba ütköznek. A törvénybe vagy az ÁPF-be ütköző pályázati felhívás érvénytelen, ahogy ezt az ÁPF kifejezetten rögzíti is. Az ORTT tehát a pályázati eljárás időtartamára sem adhat felmentést a tulajdoni korlátozások alól, és ha ez így van, akkor minden olyan pályázat alakilag érvénytelen, amely legfeljebb a műsorszolgáltatási jogosultság elnyerése esetére tartalmaz az összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló vállalást. A továbbiakban pedig nem kell vizsgálni, hogy volt-e ilyen nyilatkozat (az Advenio pályázatában nem volt), illetve a nyertes pályázó tartotta-e magát a nyilatkozatában foglaltakhoz (az FM1 Konzorcium nem tartotta magát hozzá).
Az ítéletben a bíróság maga is utal arra, hogy ez a szigorú szabályozás valószínűleg nem felel meg az életszerűség és a racionalitás követelményének, de ismét nehéz vitatni, hogy ennek eldöntése “nem jogalkalmazói, hanem jogalkotói döntés”. A hatályos szabályozás egyáltalán nem számolt a lejáró jogosultságok újrapályáztatásával, és e „figyelmetlenség” miatt gyakorlatilag a piacon lévő összes szereplőt kizárta az újrapályázás lehetőségéből. Ez egy működő médiapiacon kifejezetten káros szabályozás, és a médiatörvény teljesen használhatatlan pályázati rendelkezéseinek egy olyan újabb nem várt hatáshoz vezet, ami akadályozza a normális piaci működést.
A bíróság meggyőző érvelése egy ponton mégiscsak elcsuklik. Szinte minden piacon lévő pályázót kizár az újrapályáztatásból, kivéve azt, aki az újrapályáztatott frekvencián a pályázat kiíráskor műsorszolgáltatási jogosultsággal rendelkezik. Azaz: a Sláger és a Danubius pályázhat a saját frekvenciájára, az Advenio és az FM1, vagy a piacon lévő más vállalkozás nem. Függetlenül a konkrét pályázat körülményeitől, ilyen értelmezés mellett a szabályozási környezet alkotmányossága több mint kérdéses, ráadásul nagyjából ugyanazon okok miatta, amely alapján az Alkotmánybíróság alkotmánysértőnek találta a Sláger és a Danubius jogosultságának törvényi meghosszabbítását.
A bíróság az ÁPF-nek arra a rendelkezésére hivatkozott (nem is teljesen pontosan), amely szerint, ha a pályázat más értékelési szempontokat nem tartalmaz, előnyt élvez többek között az a pályázó, aki a pályázat benyújtásának időpontját megelőzően a pályázat tárgyát képező frekvenciára – pályázat útján elnyert – műsorszolgáltatási jogosultsággal rendelkezik, működik és a műsorszolgáltatást a stúdióengedélyében foglaltak, valamint a médiatörvény szerint végzi. A bíróság ezt a kisegítő értékelési szempontot pályázati jogalapként értékelte, ami szerintem az érvelés egészét bizonytalanná teszi. Abszurd módon, az érvelés korábbi menete alapján, ez a rendelkezés csak úgy értelmezhető, hogy az a pályázó élvez előnyt, aki az adott frekvencián működött a pályázat benyújtásának időpontját megelőzően, de nem a pályázat benyújtásának időpontjában. Ez az értelmezés nyilván tovább rombolja a médiapiacot, és 12-15 évente a teljes piac újraépítését írja elő.
Vajon ez volt a jogalkotó és az ÁPF-et 1996-ban megalkotó és azóta változatlanul hagyó ORTT szándéka? Aligha. Semmilyen alkotmányos vagy ésszerű oka nincs annak, hogy megakadályozzuk a piacon már jól teljesített szereplők újabb jogosultsághoz jutását, feltéve, ha az újabb jogosultságot tisztességes versenyben szerzik. Az Alkotmánybíróságnak a médiatörvényre vonatkozó 2007-es és 2008-as döntései a teljes pályázati rendszert alkotmánysértőnek találták, de sajnos “csak” az Országgyűlés által gyakran jámbor óhajként értékelt mulasztásos alkotmánysértéseket állapítottak meg. Ma már egyértelmű, hogy bátrabb döntéseket kellett volna hozni, amelyek megsemmisítik az alkotmánysértő szabályozást. Az alkotmánybírósági határozatok és az elsőfokú bírósági ítélet együtt olyan jogbizonytalanságot eredményez a médiapiac (illetve már csak a rádiós piac) működésében, ami minden pályázati döntés eredményét vitathatóvá teszi. Hosszú és kilátástalan perek várnak az ORTT-re.
A helyi frekvenciák újrapályáztatása során a bíróság ítéletéből az is következik, hogy aki az adott vételkörzetben jogosultsággal rendelkezik egy frekvencián, az érvényesen nem pályázhat az adott vételkörzet más frekvenciájára. A médiatörvény 124. § (1) bekezdése szerint a körzeti és helyi műsorszolgáltató a műsorszolgáltatásának vételkörzetébe eső más körzeti vagy helyi műsorszolgáltatást végző vállalkozásban – ha a két vételkörzet közötti átfedés a 20%-ot meghaladja – befolyásoló részesedést nem szerezhet. Így, habár kifejezetten fontos médiapiaci szereplőnek, a sokszínű médiarendszer egyik lényeges elemének tartom a Klub Rádiót – és most ne foglalkozzunk azzal, hogy vajon mi tette szükségessé az ő pályázati részvételét akkor, amikor a jogosultsága egy másik frekvencián még nem járt le, viszont az ORTT jelenlegi, hamarosan jelentősen átalakuló erőviszonyai alapján van esélye a pályázat megnyerésére -, a bíróság ítélete alapján a Budapest 92,9 MHz frekvenciára érvényes pályázatot nagy valószínűséggel nem nyújthat be, akkor sem, ha vállalja, hogy a jelenlegi budapesti frekvencián folytatott jogosultságáról lemond. (Csak a személyes érintettség miatt: erre nyilván nem csak én jövök rá, és a pályázat vesztesei az ORTT-elnök személyétől teljesen függetlenül megtámadhatják az ORTT határozatát, és jó esélyük van megnyerni a pert.)
A bíróság a Sláger/Danubius-ügyben talán más utat is járhatott volna. Érvelésének az adott frekvenciát használó műsorszolgáltatókra vonatkozó része egyáltalán nem meggyőző. Az adott ügyben az esélyegyenlőség sérelme, illetve a pályázati felhívásban előírt indokolási kötelezettség megszegése szintén elvezethetett volna a jogsértés kimondásáig. De a bíróság ezzel együtt egy létező, és igen súlyos hibára mutatott rá.
Az ORTT a jelenlegi, a piaci realitásokat figyelmen kívül hagyó, súlyos jogbizonytalanságot okozó helyzeten részben talán változtathatna. A médiatörvény fent idézett rendelkezése nem annyira kategorikus, mint az ÁPF: az ÁPF módosításával lenne esély olyan szabályozási környezet kialakítására, amely az újrapályáztatásból nem zárja ki a már piacon lévő szereplőket. A tanulság feltétlenül az, hogy eddig nagyjából mindenkinek megfelelt az a teljesen zavaros szabályozási környezet, amelyben a pályáztatás zajlott, és amelyben az ÁPF, éppen alkalmatlansága miatt, lényegében figyelemre sem méltatott dokumentum volt. Hibázott a jogalkotó, hibázott az ORTT, sőt még az Alkotmánybíróság is. A Sláger/Danubius ítéletek végleg romba döntötték a pályáztatási rendszert. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz ki a témából a másodfokú bíróság.
