Kockázatos a mostani helyzetben bármit mondani az ORTT-elnöki jelölésemmel kapcsolatban, mert könnyen válhat a sértettség a fő motívummá. Azt talán mégsem haszontalan tisztázni, hogy mi is volt az a program, ami mögül az MSZP az utolsó pillanatban kihátrált. Mert az MSZP nyilván nem arra jött rá néhány nap alatt, hogy valóban kevés az idő a jelölt megismerésére (a jelölt teljes munkássága a nyilvánosság előtt zajlik, és a bizottsági meghallgatáson egyetlen kérdést sem tett föl neki senki). Hadd higgyem inkább azt, hogy a kihátrálás tudatos elutasítás volt, ami annak a programnak, illetve a mögötte álló meggyőződésnek szólt, amit a kulturális bizottság előtt volt alkalmam ismertetni.
Az elnöki tevékenység két fő pillére a törvényesség és a szakmaiság lett volna. Ezek együtt garantálják a tisztességes működést. A törvényesség jelenti egyrészt azt, hogy jogsértés nem maradhat következmények nélkül, akár a műsorszolgáltatók, akár a Testület követte el azt. Másrészt viszont jelent egy olyan széles hatósági mozgásteret és mérlegelési lehetőséget, amelyről sokszor hangzott el, hogy túlhatalmat biztosít az ORTT részére. A széles mozgástér azonban nem eleve hibája a szabályozásnak. A médiatörvény világos értékrendet állít fel, amelynek elemei a véleményszabadság és a sajtószabadság, a sokszínűség, a nemzeti és egyetemes kultúra támogatása, a gyermekek, illetve a közösségek védelme. A szakmaiság funkciója éppen az, hogy segítse megfelelően kitölteni az így kijelölt kereteket. Garanciája továbbá a befolyásolhatóság kizárásának: határozott szakmai meggyőződés mellett nagyon nehezen illeszthetők a döntéshozatalba idegen szempontok. Elengedhetetlen továbbá ahhoz, hogy a piaci szereplők komolyan vegyék a szabályozóhatóságot, és érdemi szakmai partnerként tekintsenek rá.
Az ORTT működésének egyik legnagyobb hiányossága, hogy soha nem követett világos elképzelést és jövőképet egy kívánatos médiarendszerrel kapcsolatban. A média társadalmi jelentőségét sem alul- sem túlértékelni nem akarom. Meggyőződésem, hogy a médiaszabadság gyakorlása minden esetben komoly társadalmi felelősségvállalást jelent. A média befolyásolja a társadalmi, kulturális és politikai folyamatokat, hatása vélemény- és értékrend-formáló. De túlzott várakozásokat támasztani vele szemben, démonizálni még nagyobb hiba lenne, mint lebecsülni. A média nem független az őt körülvevő társadalmi valóságtól, önmagában nem alkalmas sem a társadalom megmentésére, sem a társadalom romba döntésére. Minden olyan szabályozás, ami figyelmen kívül hagyja a médiát körülvevő műszaki, gazdasági, társadalmi és kulturális közeget, eleve kudarcra van ítélve.
Nyilvánvaló, hogy az ORTT-ről kialakult kép, az elnök korlátozott lehetőségei a döntéshozatali folyamatokban, valamint a rendelkezésre álló, várhatóan rövid idő behatárolják bármely elnöki program megvalósíthatóságát. Határozott elképzelések mentén, illetve a Majtényi László által lefektetett alapokon azonban érhetők el valódi eredmények.
Az egyes tennivalókra rátérve első helyen megkerülhetetlen az országos kereskedelmi rádiók pályáztatásának kérdése. Ahogy korábbi nyilatkozataimból is nyilvánvaló volt, ORTT elnökként mindent megtettem volna annak érdekében, hogy – az elsőfokú ítéletekkel azonos tartalmú másodfokú ítéletek esetén – elinduljon az a közigazgatási eljárás, amelynek eredményeként az ORTT-nek azonnali hatállyal fel kell mondania az érintett műsorszolgáltatási szerződéseket. Az ügyben született elsőfokú ítéletek azonban ennél messzebb menő következményekkel is járnak. Az ítéletek alapján súlyos problémák merülnek fel a jelenlegi műsorszolgáltatási jogosultságok újrapályáztatásánál: a már piacon lévő szereplők saját piacaikon legfeljebb saját korábbi frekvenciájukra pályázhatnak. Az Alkotmánybíróság 2007-ben és 2008-ban a pályáztatásra vonatkozó teljes joganyagot alkotmánysértőnek találta, és ennek orvoslása nem történt meg. Fennáll a veszélye annak, hogy a folyamatban lévő és az ORTT előtt álló – jelentős, például a budapesti rádiós piacot alapvetően átalakító – pályázati eljárások olyan súlyos jogbizonytalanság között zajlanak, ami minden pályázati döntés eredményét támadhatóvá teszi. A Sláger- és Danubius-ügyben hozott bírósági ítélet némi kapaszkodót talán ad a helyzet kezeléséhez. Az ORTT az általános pályázati feltételek alakításával legalább részben orvosolhatja a pályázati eljárásra vonatkozó szabályozás hiányosságait, és megteremtheti a piaci realitásoknak megfelelő pályáztatás lehetőségét.
Kiemelt médiahatósági feladatnak tartom a médiaműveltség, tudatos médiahasználat erősítését. Nemcsak azért, mert az Európai Unió is az audiovizuális politikája egyik fő elemévé tette, és az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv mellett számos dokumentumban sürgeti a tagállamokat és azok hatóságait a kérdés napirendre vételére, hanem elsősorban azért, mert tudatos, a kommunikációs eszközöket használni képes, kritikus, aktív és kreatív, valamint a médiagazdasági alapösszefüggéseket átlátó médiafogyasztók, közönség nélkül az alkotmányos médiaszabályozási célok és egyéb médiapolitikai elképzelések nem valósíthatók meg. Sőt tudatos médiafogyasztók nélkül a demokratikus működés kerül veszélybe. Meg kell vizsgálni a külföldi hatóságok kapcsolódó gyakorlatát és eredményeit, ösztönözni, segíteni, koordinálni kell a civil szervezetek és a piaci szereplők kapcsolódó tevékenységét, megalapozó kutatásokkal, értékelő rendszer kidolgozásával és párbeszéddel kell előmozdítani e szabályozási cél megvalósítását.
A tudatos médiahasználathoz kapcsolódó programként a „Ne a televízió nevelje a gyermeket!” kampány mintájára az ORTT – széleskörű együttműködésben más szereplőkkel – magára vállalhatja egy tolerancia-kampány támogatását és koordinálását. A médiának nyilvánvaló felelőssége van a kirekesztés elleni küzdelemben és a társadalmi párbeszéd előmozdításában. Egy tolerancia-kampány a büntetőjogitól eltérő, annál meggyőződésem szerint lényegesen hatékonyabb eszköz az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma kezelésére.
Az ORTT tevékenységében egyre nagyobb jelentősége van a nemzetközi együttműködésnek. Az elmúlt időszakban létrejött egy együttműködés a román, a cseh, a szlovák és a lengyel, illetve a szerb médiahatósággal. Ez egyrészt jó lehetőség a szakmai kapcsolatok mélyítésére, másrészt azonban a hazai médiaszabályozás legsúlyosabb problémájára mutat rá. A hazai televíziós piac szereplőinek jelentős többsége – élve a közösségi médiaszabályozás adta lehetőséggel – nem magyar joghatóság alatt működik. A más európai tagállamban működő televíziókkal szemben a hazai médiahatóság nagyon szűk jogérvényesítési lehetőségekkel rendelkezik, és ha ezt bővíti is az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv, vonzó, a televíziókat az országban tartó szabályozás nélkül a médiapolitika gyakorlatilag kiürül. A legszigorúbb szabályozás sem képes hatást gyakorolni a médiarendszer működésére, ha nincs kin érvényesíteni. Az ORTT-nek vannak eszközei arra, hogy a törvény keretei között felülvizsgálja a műsorszolgáltatók terheit, anélkül, hogy akár finanszírozási nehézségeket idézne elő, akár a tartalmi sokszínűséget veszélyeztetné. Ezzel kapcsolatban elsősorban a közszolgálati terhek újragondolására van lehetőség.
Az Országgyűlés nem tett eleget az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv implementálására vonatkozó kötelezettségének. Jelenleg is vannak olyan ügyek az ORTT előtt, amelyek az irányelv közvetlen alkalmazhatóságának kérdését feszegetik, és az ilyen ügyek száma, mivel a jogalkotó mulasztása sérti a piaci szereplők érdekeit, várhatóan nőni fog. Nagyon komoly szakmai feladat a közvetlen alkalmazhatóság végiggondolása.
Az európai közösségi média- és hírközlés-szabályozás arra is rávilágított az elmúlt időszakban, hogy a médiahatóság csak más hatóságokkal, a hírközlési hatósággal, a versenyhatósággal és a fogyasztóvédelmi hatósággal szorosan együttműködve képes ellátni a feladatait. Az együttműködés keretei az utóbbi időben kialakultak, a következő időszak feladata e keretek tartalommal való kitöltése. Ugyancsak a közösségi jog az egyik legfőbb ösztönzője az önszabályozási és társszabályozási megoldások támogatásának. Természetesen ebben eredményt elérni csak a piaci szereplők megfelelő motiváltsága esetén érhető el, de külföldi, sőt adott esetben hazai példákat is találhatunk működő, hatékony megoldásokra. Minden eredmény, amit az ORTT az ön- és társszabályozás előmozdítása érdekében elérhet, komoly segítség a jövőbeli szabályozási keretek kialakításához.
A médiatörvény igen széles médiapolitikai, stratégia-alkotó szerepet szán az ORTT-nek, amely szerepet a Testület csak kivételesen töltötte be. Fontos feladatomnak tartottam volna, hogy az ORTT-elnöki pozícióból érdemi szakmai segítséget nyújtsak, adott esetben érdemi kritikát gyakoroljak a várhatóan a közeljövőben formálódó új médiaszabályozás alakításánál, és ehhez a Testületen belül is konszenzus kialakítására törekedjek. Az ORTT birtokában lévő információk és ismeretek nélkül hatékony médiaszabályozás aligha hozható létre.
Végül nagyon fontosnak tartom, hogy a tisztességes és magas szakmai színvonalú munkát végző ORTT Iroda munkatársai felkészülhessenek egy olyan új szabályozási környezet alkalmazására, amelyben nélkülözhetetlenné válik többek között a hírközlési jogi és a versenyjogi ismeretek bővítése. Erre irányuló igény esetén szerettem volna előmozdítani az Iroda munkatársainak szakmai továbbképzését.
