Hosszú hónapok óta készülök a médiajogi blog elindítására. Végül a Fővárosi Bíróság tegnapi döntése, illetve az azzal kapcsolatos kommentárok hozták el a megfelelő pillanatot. Nézzük, mi vezetett ehhez a képtelen jogi helyzethez, és mindenkinek igaza van-e.
Először is le kell szögezni, hogy egy nem jogerős és egyelőre írásbeli indoklás nélküli ítéletről van szó, azaz az ügyben még minden változhat. Mégis, az elsőfokú ítélet nagyjából azt hozta, amire számítani lehetett. A Danubius-ügy a Sláger peréhez képest annyival egyszerűbb, hogy a nyertes pályázó itt megtette azt a szívességet, hogy elkövetett egy súlyos és látványos alaki hibát. Az Advenio (Class FM) a pályázatához nem csatolt egy olyan nyilatkozatot, amelynek a hiánya a pályázati felhívás szerint a pályázó kizárását eredményezi, hiánypótlási lehetőség nélkül. Ebből a szempontból a nyilatkozat tartalma érdektelen, ez a szép a formai hibában.
Azért nézzük, hogy miről kellett volna nyilatkoznia az Advenionak: vállalnia kellett volna, hogy nyertessé nyilvánítása esetén “a már meglévő Műsorszolgáltatási Jogosultságáról visszavonhatatlanul, minden további feltétel és igény nélkül lemond”. Igaz ugyan, hogy a Lánchíd Rádió nem az Advenio műsorszolgáltatása, hanem az Advenioban a pályázat benyújtásakor 26%-os, a médiatörvény szerint befolyásoló részesedéssel rendelkező (közvetett) tulajdonos Lánchíd Rádió Kft.-é, a pályázónak azonban garanciát kellett volna vállalnia arra, hogy a médiatörvény tulajdonosi korlátozásaiba ütköző minden helyzetet orvosol. A médiatörvény szerint az országos rádióban meglévő befolyásoló részesedés kizárja bármely más, akár helyi vagy körzeti műsorszolgáltatás nyújtását, illetve más műsorszolgáltatóban befolyásoló részesedés szerzését. Nyilvánvaló, hogy az ORTT nem hirdetheti ki nyertesként azt a pályázót, amely a műsorszolgáltatás megkezdése pillanatában jogsértő helyzetben van. Mindenesetre a Fővárosi Bíróság is így látta, és ezért állapította meg, hogy a tulajdonosi korlátokkal való összhang megteremtésére vállalt kötelezettség hiányában az Advenio pályázata alakilag érvénytelen.
Az alakilag érvénytelen pályázatot a pályázati felhívás szerint egyértelműen ki kellett volna zárni a pályázati eljárásból, és természetesen így el sem nyerhette volna a jogosultságot. Erre azt mondani, hogy a bíróság csak egy pontban, egy apró formai hibával kapcsolatban találta jogsértőnek az ORTT döntését, legalábbis arrogáns magatartás. Persze nem példa nélküli, ugyanezek a reakciók hangzottak el 1997-ben az akkori ORTT-elnöktől az országos kereskedelmi televíziók pályáztatásához kapcsolódó, az ORTT-t szintén alaki érvénytelenség figyelmen kívül hagyása miatt elmarasztaló jogerős ítélet után is. És persze az RTL Klub azóta is működik, tehát nem alaptalan az ORTT önbizalma. Csak éppen nem elegáns.
Miért is mondhatja Szalai Annamária, az ORTT tagja, hogy a bírósági döntés a műsorszolgáltatási szerződés érvényességét nem érinti? Az az abszurd jogi helyzet állt elő, szintén nem először a médiajog-történetben, hogy a jogsértés megállapításán túl a bíróság semmi mást nem tehet. A most zajló per polgári per, és egy “normális” polgári perben az a szerződés, amely jogszabályba ütköző módon jött létre, a Ptk. alapján semmis. A műsorszolgáltatási szerződés azonban nem “normális” szerződés: a médiatörvény a szerződés felmondásának lehetőségét az ORTT közigazgatási eljárásához köti. A médiatörvény a bíróság értelmezése szerint a Ptk-hoz képest lex specialis, így a jogsértő szerződés következménye nem a semmisség, hanem a médiatörvény szerinti hatósági eljárás. 1997 óta tudható, hogy képtelen jogi helyzetet teremt az ORTT olyan jogállása, ami szerint egyszer szerződést köt a nyertes pályázóval, azután pedig e szerződés megsértését hatóságként szankcionálja. A kérdés megjárta az Alkotmánybíróságot is, de a 46/2007. (VI. 27.) AB határozat nem orvosolta a problémát. Az Alkotmánybíróság alapvetően félreértette a kérdést, és elrendelte ugyan a magánjogi és hatósági jogállás tisztázását, de a valódi probléma megoldására alkalmatlan módon. Ennek nyilvánvaló bizonyítéka, hogy 2010-ben ugyanaz a helyzet állhat elő, ami előállt 1997-ben, az országos televíziók pályázatával kapcsolatban. Persze az AB mulasztásos alkotmánysértést is megállapított a pályázati eredménnyel szembeni érdemi jogorvoslat hiánya miatt (és ízekre szedte az egész pályázati eljárásra vonatkozó joganyagot), a mulasztásos alkotmánysértés megállapítása azonban nem hat elég ösztönzően a jogalkotóra. Kimondhatjuk, hogy egy jobb AB döntés elkerülhetővé tette volna a mostani helyzetet.
A bíróság a polgári peres eljárásban nem kötelezheti az ORTT-t, mint közigazgatási szervet a hatósági eljárás lefolytatására. És ezzel néhány kommentár szerint véget is ér az ügy. Hangsúlyozom: a bíróság nem azt mondta ki, hogy a szerződés érvényes, hanem azt, hogy a pályázat alaki érvénytelensége miatt az létre se jöhetett volna. Csak éppen egy polgári bíróságnak nincs eszköze egy közigazgatási szerv eljárásának kikényszerítésére.
Mit kell tennie az ORTT-nek? Ha egy kevés hite is maradt az ORTT tagjainak a jogállamiságban, a véleményszabadságban és a demokráciában, akkor a majdani jogerős ítélet birtokában (feltéve, hogy az az elsőfokú ítélettel azonos következtetésre jut) megindítja a közigazgatási eljárást, és a bírósági ítéletben foglaltak szerint újraértékeli a műsorszolgáltatási szerződést. A médiatörvény szerint a szerződést azonnal hatállyal fel kell mondani, ha meg se lehetett volna köti, és a jogsértő állapot még fennáll. Az világos, hogy nem lehetett volna megkötni. És a jogsértő állapot is fennáll, örök időkre, hiszen egy be nem nyújtott nyilatkozatot utólag nem lehet “benyújtottá” tenni. Önmagában az, hogy az Advenio a tulajdonosi szerkezetét összhangba hozta a médiatörvénnyel (miért is nem eleve így adta be?), az alaki érvénytelenséget nem szünteti meg. AZ alaki érvénytelenség egyáltalán nem szüntethető meg. Az ORTT tehát köteles azonnali hatállyal felmondani a szerződést. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Danubius visszakapja a frekvenciát, hanem azt, hogy az egész pályázati cirkusz újraindul.
Mi van akkor, ha az ORTT nem érzi a jogállami felelősséget? Ebben az esetben nyilvánvalóan sérül a Danubius jogorvoslathoz való alkotmányos alapjoga. Tudja, hogy neki van igaza, de nem tud ennek érvényt szerezni. Ez kiváló lehetőség egy alkotmányjogi panasz benyújtására, és az AB is kap egy újabb esélyt, hogy rendbe tegye a médiatörvény vonatkozó részeit (akár a pályázati szabályok megsemmisítésével). A Ket. alapján egy másik lehetőség is felmerülhet. Ha az ORTT hivatalból nem indít eljárást, akkor ez a közigazgatás hallgatásának minősül, amivel szemben közigazgatási perben kezdeményezni lehet az eljárás megindítására kötelezést. A Danubiusnak tehát vannak még eszközei, és ebből az ügyből a pályázati eredményt elfogadó ORTT-többség aligha jöhet ki jól. Legalábbis a politikai felelősségükön el kell gondolkodniuk az őket delegáló pártoknak (azzal most ne foglalkozzunk, hogy a rádiós döntés kinek is a politikai felelőssége).
Mi következik az ítéletből a Sláger perére nézve? Sajnos nem sok minden. Úgy tűnik, a bíróság az üzleti terv megalapozottságával kapcsolatos ORTT-döntést nem kívánja felülmérlegelni. A pályázat szerint a megalapozatlan üzleti terv a pályázó kizárásához vezet, de az üzleti terv akkor megalapozatlan, ha a Testület úgy ítéli meg. Formálisan valószínűleg igaza van a bíróságnak akkor, amikor ezt a tartalmi döntést nem vizsgálja felül, annak ellenére, hogy a testületi többség az ORTT Irodájának előterjesztésével is szembement. Azonban kapaszkodó lehet, hogy az Iroda által az üzleti terv megalapozatlansága miatt kizárni javasolt három pályázó közül egyet a testületi többség kizárt, kettőt pedig nem. Az ORTT elfelejtette indokolni, hogy a három, lényegében azonos üzleti terv közül miért csak az egyik adott okot a kizárásra, és hogy ez milyen viszonyban van az esélyegyenlőség követelményévek, amit az ORTT általános pályázati feltételei nevesítenek. Ezen a nyomon elindulva a bíróság felülmérlegelés nélkül is juthat olyan döntésre, hogy az ORTT magatartása jogsértő.
Elhangzott már ebben a történetben, hogy az ORTT ugyanúgy végzi, ahogy kezdte. Az egész eljárás igen nagy hasonlóságot mutat a legelső pályázattal, az országos kereskedelmi televíziók pályáztatásával. Úgy látszik, nálunk ennyire futja.
