Úgy tűnik, a common law elmélete messze nem szentel hasonló figyelmet az időmúlásnak, mint a civiljogi dogmatika. Az idő azonban az angolszász világban, illetve az ottani jogi viszonyokban is telik (runs, passes), és el is múlik (lapses), és a jogbiztonság mint közérdek ott is életre hívta az igények érvényesítésének időbeli korlátozását. Ez a statute of limitations, amelyet az egyszerűség kedvéért ‘elévülés’-nek fordítunk, holott nem a jog vagy igény elényészését jelenti, hanem az arról szóló törvényt, mint pl. a brit Limitation Act 1980. Ez többek között azért okozhat fordítási, illetve szövegezési problémát, mert azt is ki kellene fejezni, hogy ‘elévül’, illetve ‘nem évül el’ vagy ‘elévült’.
Arról nem is beszélve, hogy vajon – polgári törvénykönyvek hiányában, amelyek általános érvénnyel rendezik az efféle kérdéseket – elenyészik-e, azaz elvész-e teljesen az elévült igény (time-barred claim), avagy bizonyos esetekben még ellenkövetelésként érvényesíthető (ld. Ptk. 297.§ (2) bek.), illetve ha az elévülés ellenére teljesítik, az tartozatlan fizetés-e, amely visszakövetelhető lehetne (ld. Ptk. 204.§ (2) bek.).
Ismét csak, mint már sokszor, azzal a problémával szembesülünk, hogy az angol és a magyar jogi fogalmak egymásnak megfeleltetése mindig hozzávetőleges, és a félreértés kockázata, legalább is elméletileg, mindig fennáll. Minthogy joghatóságonként –. az Egyesült Államokban van vonatkozó szövetségi és tagállami szintű szabályozás is – külön-külön törvények rendelkeznek a szerződési igények elényészéséről (lapse, extinction, termination), az előző bekezdésben felvetett kérdések alapos összehasonlító jogi elemzés nélkül nem válaszolhatók meg. Valószínűbb azonban az, hogy a statute of limitations a mi fogalmaink szerint jogvesztést, és nem csupán elévülést okoz, ha az abban meghatározott időtartam az adott igény tekintetében eltelt. Ez a magyarázata annak, hogy miért olyan nehéz angolul kifejezni egyfelől az elévülési (jellegű), másfelől a jogvesztő határidő közötti különbséget, ti. ez a fogalmi megkülönböztetés a common law világában nem igazán létezik.
Kínálkozik még a prescription fogalma, amelynek a jelentése az elévüléshez legalábbis hasonló: az ésszerű idő alatt nem érvényesített igény elvész, illetve egyes területeken, mint pl. a francia (tehát civil)jogi hagyományokat őrző Louisiana államban ez a kifejezés használatos az elbirtoklással való tulajdonjogszezésre (mert az eredeti tulajdonos elmulasztotta a fellépést a birtokossal szemben). Talán segítségül hívható, ha egy külföldi jogásznak kell ezeket a civiljogi “jogintézményeket” megmagyarázni, noha úgy tűnik, hogy ez a fogalom mint igények előterjesztésének (peresítésének) az időbeli korlátozása, elsősorban civiljogi összefüggésben értelmezhető, azaz meglehet, hogy egy angol vagy amerikai gyakorló jogász nem ismeri.
A szótárakban néhány hasznos igét találunk az igény (jog) elévülésének kifejezésére: lapse (ez főnév is), cease (főneve: cessation), expire (főneve: expiration USA, expiry Br.) és talán még: extinguish (ehhez főnév: extinction – igen, ez történt a dínókkal is). Hogy egy igény még nem évült el, az ezekkel kifejezhető, az pedig hogy ‘nem évül el’, így fordítható: no statute of limitations applies (thereto). Az ‘elévült követelés’: time-barred (vagy statute-barred) claim.
Hogy az adott elévülési törvény rendelkezik-e olyasmiről, mint az ‘elévülés nyugvása’ vagy az ‘elévülés félbeszakadása’, azt egyedileg kell vizsgálni: pl. a fenti angol törvény igen. Az pedig fordítási probléma, hogy miként fejezzük ki ezeket a civiljogi tényállásokat érthetően angolul. Van speciális angol jogi kifejezés: toll, illetve tolling of the limitation period annak a kifejezésére, hogy az elévülési idő nem folyik valamilyen okból: nagyjából azokból, amelyeket a Ptk. 326.§ (2) bekezdés tartalmaz. A félbeszakadás: interruption. Próbálkozhatunk tehát ezzel is: interruption of the limitation period. A nyugvás talán: suspension vagy halt (vagy esetleg: arrest) of the limitation period. Óvatosan kell azonban alkalmaznunk ezeket, mert az ‘elévülés nyugvása’ (Ptk. 326.§ (2) bek.) esetében a Ptk. ‘nyugvás’ szóhasználat valójában félrevezető: inkább kivételt (exemption vagy esetleg: excuse) jelent a jogosult számára, amikor az elévülési idő egyébként már eltelt volna. Hozzáfűzött magyarázat nélkül pedig az is félreértést okozhat, hogy a félbeszakadásra okot adó jogi tény (halting event) nem az elévülés határidejének meghosszabbodását (mint azt talán logikusan hihetnénk), hanem újrakezdését (a fresh period of limitation begins) okozza (ld. Ptk. 327.§ (2) bek.).
