A szólásszabadság közösségi médiaoldalakon való érvényesülése napjainkban számos kérdést felvet. Ezek közé tartozik elsősorban a szólásszabadság ésszerű korlátozásának mértéke, az ésszerű korlátozás meghatározásának nehézségei, valamint az olyan kártékony tevékenységek elleni küzdelem, mint a gyűlöletbeszéd, álhírek terjesztése vagy szélsőséges szervezetek propagandája. A jelen cikkünkben az ezzel kapcsolatos főbb problémaköröket és lehetséges megoldásokat járjuk körbe, kiemelve a vonatkozó amerikai és európai nézőpontokat is.
A közelmúltban jelentős visszhangot kapott Donald Trump amerikai elnök közösségi média fiókjainak felfüggesztése. Habár korábban is volt példa arra, hogy egy-egy politikus fiókját vagy megjegyzéseit korlátozták, illetve törölték az érintett szolgáltatók, az eset kapcsán mindenképp fordulópontnak mondhatók a januári washingtoni zavargásokat követő reakciók. Trump elnököt és a környezetébe tartozó több politikust és szakértőt ugyanis több esetben vádolták meg azzal, hogy szándékosan a demokratikus intézmények aláásására törekedtek, és erőszakra sarkallták Trump Kapitóliumba betörő támogatóit. Az eset nyomán a Twitter és a Facebook is felfüggesztette Trump elnök közösségi média fiókját a választásokkal kapcsolatos dezinformációra, illetve az erőszak szítására hivatkozva. Hasonlóan járt el emellett több más közösségi médiaszolgáltató is, így vagy Donald Trump, illetve egyes követőinek fiókját függesztették fel, vagy félrevezetőnek, illetve szélsőségesnek bélyegzett tartalmak terjesztését korlátozták. Több platform is korlátozta például a választási csalásra utaló #stopthesteal vagy más hashtagek használatát.
A fenti platformok ezen lépése nyomán azonban többen is ellenérzésüknek adtak hangot, a szólásszabadság korlátozása, vagy a technológiai cégek túlhatalma miatt aggódva. Maga Donald Trump is elsősorban a szólásszabadság, valamint az azt garantáló első alkotmánykiegészítés („First Amendment”) megsértéseként aposztrofálta a közösségi médiaszolgáltatók lépéseit. Ennek az amerikai jogban azért is van jelentősége, mivel az Egyesült Államokban az ötletek piacának („marketplace of ideas”) elve érvényesül, amelyben az állam akár a szélsőséges ideológiákat sem korlátozhatja, tekintettel arra, hogy a választás joga az állampolgárokat illeti. Erre tekintettel pedig az amerikai legfelsőbb bíróság gyakorlata értelmében (lásd különösen: Brandenburg v. Ohio, 395 U.S. 444 (1969)) az állam akár a kifejezetten szélsőséges vagy absztrakt értelemben erőszakot propagáló beszédet sem korlátozhatja, amíg az nem sarkall kifejezetten azonnali jogsértő magatartásra („imminent lawless action”).
A fentiekhez hasonló aggályok azonban természetesen az Egyesült Államokon kívül Európában is megjelentek, különösen a technológiai cégek túlhatalma miatt aggódva. A fenti lépés ugyanis magában hordozza annak a veszélyét, hogy a jövőben egy adott közösségi médiaszolgáltató kirekesztheti a neki nem tetsző véleményeket és azok hangoztatóit, jelentős nyilvánosságtól vágva el őket, míg más politikusoknak és véleményvezéreknek a rovásukra engedhet teret. Mindemellett különösen aggályos lehet, ha ezen gyakorlat általánosan elfogadottá válik a közösségi médiaszolgáltatók és más platformok területén. Donald Trump például még elnöksége végén bejelentette, hogy saját közösségi média oldalt alapít, ahol teret kaphatnak az általa és követői által is támogatott, adott esetben más platformokon korlátozott politikai nézetek. Ennek tükrében joggal merül fel az olvasóban a kérdés, hogy vajon a közösségi médiaoldalak károsnak mondott hatásai, mint az eltérő nézőpontok megismerésének korlátozottsága, nem kapnak-e a jövőben nagyobb teret, ha csak bizonyos rétegek által látogatható közösségi médiaoldalak alakulnak, ahonnan a kritikus vagy másképp szóló hangokat kirekesztik? Ezen megoldások elterjedése értelemszerűen a gyengébb vagy fejlődőben lévő demokratikus intézményekkel rendelkező országokban akár még károsabb eredményekkel is járhatnak, a kisebbségi vélemények elfojtásához, a nem kívánt politikai szereplőkről pedig egy negatív „médiaprofil” kialakításához vezethetnek.
Természetesen a fenti probléma nem kizárólag a közösségi médiaszolgáltatók világára koncentrálódik. Képzeljük el, mihez vezethet, ha például az egyes vélemények korlátozása a keresőmotorok gyakorlatában terjed el, így az átlag médiafogyasztó plurális vélemények helyett például csak az általa korábban preferált véleményeket ismerheti meg. Ezt a gondolatmenetet pedig a végtelenségig lehetne folytatni, tekintettel arra, hogy napjainkban az online szolgáltatások és termékek száma egyre rohanó ütemben növekszik, amelyek egyre nagyobb mértékben személyre szabottak, és támaszkodnak az egyes fogyasztók preferenciáira.
Értelemszerűen azonban a közösségi médiaszolgáltatók azon igényei sem hagyhatók figyelmen kívül, hogy egyes szélsőségesnek mondható vagy erőszakhoz, dezinformációhoz és összeesküvés-elméletek elterjedéséhez vezető, azt erősítő tartalmak korlátozhatóak legyenek. Erre tekintettel a legtöbb állam jogalkotása és jogalkalmazói gyakorlata kiemelt figyelmet fordít a közösségi médiaszolgáltatók szerepére. Erre jó példa Magyarországon a közelmúltban megalakult Digitális Szabadság Bizottság, amelynek Fehér Könyve kitér például a közösségi média platformokon való pluralizmus biztosítására, hírfogyasztásban játszott szerepére. Emellett az év első felében várható Magyarországon egy technológiai cégek szabályozásával kapcsolatos törvényjavaslat előterjesztése is.
A fentiekre tekintettel összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a probléma sokrétű hozzáállását és széleskörű problémakezelést kíván, ahol a médiapluralizmus és a szabad véleménynyilvánítás garantálása, valamint az álhírek, a dezinformáció és az uszító tartalmak elleni küzdelem között meg kell találni az ésszerű egyensúlyt. Ebben jelentős segítséget nyújthat az oktatás, és a kritikus gondolkodásmód elsajátítása is.
