Az Európai Bizottság („Bizottság”) nagy visszhangot kiváltó döntése nyomán a tavalyi évben átvette a 139/2004/EK tanácsi rendelet („Fúziós Rendelet”) 22. cikke alapján az Illumina / Grail összefonódás vizsgálatát annak ellenére, hogy az nem volt bejelentésköteles az áttételt kezdeményező (illetve az áttételhez csatlakozó) tagállam(ok) egyikének területén sem, illetve az Uniós küszöbszámokat sem érte el (lásd a korábban megjelent cikkünket a Jogifórumon). Az ügyindítás tehát már önmagában egy versenyjogi szenzáció volt, hiszen az első, lényegében közvetlen hatáskör nélküli áttételi eljárásnak lehettünk szemtanúi, amelyet az Illumina eredménytelenül támadott meg az (Európai) Törvényszék előtt. A Törvényszék ezen döntését az Illumina közelmúltbeli sajtóközleménye szerint szintén meg fogja támadni az Európai Unió Bíróságánál. A történetnek azonban itt még koránt sincs vége.
A Bizottság összesfonódást megtiltó döntése
2022. szeptember 6-án a Bizottság közzétette döntését az áttétel nyomán megindult fúziókontroll eljárásában, amely szerint az Illumina / Grail összefonódást összeegyeztethetetlennek nyilvánította a közös piaccal, vagyis megtiltotta. A döntés egyelőre nem nyilvános, viszont a Bizottság sajtóközleményében azzal indokolta a tiltást, hogy az összefonódás káros hatással lett volna az innovációra, és csökkentette volna a választási lehetőséget a vérvétel alapú rákdiagnosztika egyre fejlődő piacán. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az alapvetően vertikális integrációval járó összefonódás esetén az Illuminának lehetősége és ösztönzöttsége is lenne a Grail versenytársainak piacról való kiszorítására.
A döntés már csak azért is a különleges, mivel a Bizottság eleve igen ritkán él a legdrasztikusabbnak mondható teljes tiltással (2018 óta eddig a döntésig összesen csupán 3 ilyen döntés született). Még a komplexebb tranzakciók esetében is sokkal inkább az a jellemző hozzáállás, hogy a Bizottság és a felek inkább megegyezésre törekednek, amely fúziós ügyekben kötelezettségvállalások formájában valósulhat meg, tehát csak bizonyos feltételek teljesítése esetén kaphatja meg a fúzió a Bizottság zöld lámpáját. Ebben az esetben mégsem így történt, feltehetően azért, mert az Illumina még azzal sem értett egyet, hogy a Bizottságnak hatásköre volna az összefonódás vizsgálatára, így a megegyezéshez szükséges közös szándék eleve hiányozhatott. Valószínűleg erre vezethető vissza, hogy a Bizottság fenti sajtóközleménye szerint az Illumina nem nyújtott be olyan kötelezettségvállalásokat, amelyek alkalmasak lettek volna az azonosított káros hatások eliminálására.
Ugyan a hivatalos fellebbezésre még nem került sor, az Illumina szinte azonnal kiadott egy sajtóközleményt arról, hogy ezt a döntést is meg fogja támadni a bíróság előtt. Ahogy azzal az első Illumina / Grail írásunkban már részletesen foglalkozunk, a Bizottság fenti eljárása igen komoly jogbiztonsági kérdéseket vetett fel, hiszen egy nem bejelentésköteles tranzakcióról volt szó. Ugyan már a vizsgálat megindításakor sejteni lehetett, hogy a Bizottság érdemi aggályokat lát a fúzió körül (különben nem bajlódott volna az áttétel megszervezésével), mégis komoly megütközést okozott, amikor végül ténylegesen sor került a tiltásra. Ebben az esetben ugyanis a felek valójában teljesen jóhiszeműen jártak el a szerződés aláírásával és végrehajtásával, amellyel szemben a Bizottság a teljes fúziókontroll eszköztárat (sőt, annak addig nem létező elemeit is) bevetett egy utólagos eljárás során. A történet fő szála tehát tovább folytatódik, kíváncsian várjuk a bírósági eljárásokat, hiszen a Bizottság jelenlegi döntése alapján (amennyiben így marad) már egy bejelentési küszöbszámok alatt maradó tranzakció sem lehetne „biztonságban” az utólagos fúziókontrollal szemben. Mindazonáltal akad még néhány további érdekesség is az ügyben, amit érdemes közelebbről megnézni.
Ideiglenes intézkedés alkalmazása és a végrehajtási tilalom megsértése
Ugyan a Bizottság fenti eljárása még bőven folyamatban volt, az Illumina 2021 augusztusában közzétette, hogy az összefonódás alapjául szolgáló szerződés zárása lezajlott, azonban aláhúzta azt is, hogy a Bizottság eljárásának a befejezéséig a Grail-t elkülönült vállalatként kezeli, feltehetően a végrehajtást tilalmazó ún. standstill klauzula betartásának demonstrálása érdekében. A Bizottság ennek ellenére az Illumina sajtóközleményét követően gyorsan és erőteljesen lépett fel, egyrészről a fúziós ügyekben rendkívül ritka ideiglenes intézkedést alkalmazta a Fúziós Rendelet 8(5)(a) cikke alapján, másrészről pedig eljárást indított a Fúziós Rendelet 7. cikkének, vagyis az említett végrehajtási tilalom feltételezett megsértésére tekintettel.
Előbbi kapcsán a Bizottság elrendelte, többek között, hogy az Illumina-t és a Grail-t szétválasztva kell működtetni, amelyért az ún. Szétválasztási Biztos a felelős, illetve a felek nem oszthatnak meg egymással bizalmas üzleti információkat az eljárás lezárásáig. A Bizottság elrendelte továbbá, hogy az Illumina kezdjen el alternatív szcenáriók kidolgozásán gondolkodni, annak az esetnek a kezelésére, ha a Bizottságnak az érdemi ügyben hozott tiltó döntése okán az eredeti állapot helyreállítása (tehát a vállalkozások szétválasztása) válna szükségessé. Az ideiglenes intézkedéseket az Illumina és a Grail külön-külön is megtámadta, mely eljárások jelenleg is folyamatban vannak.
Utóbbi kapcsán a Bizottság eljárása előrehaladott állapotban van, hiszen a Bizottság 2022. júliusában kiadta a kifogásközlését, amelyben megfogalmazta, hogy álláspontja szerint az Illumina és a Grail valóban jogsértő módon hajtotta végre az összefonódást azelőtt, hogy a Bizottság ahhoz hozzájárulását adta volna. A kifogásközlés még nem tekinthető a Bizottság végső döntésének, azzal szemben lehetősége nyílik a feleknek észrevételeket tenni, és az észrevételeik értékelését követően a végső döntés – elméletileg – akár lehetne a kifogásközléstől teljesen eltérő is. A gyakorlatban azonban nem ez a jellemző, így valószínűleg nem tévedünk nagyot annak feltételezésével, hogy a végső döntés is jogsértést fog megállapítani, és a jogsértésért egyben bírságot fog kiszabni a Bizottság. Az Illumina pedig eddigi „aktívan védekező” hozzáállásából kiindulva várhatóan ezt a döntést is meg fogja támadni a bíróság előtt.
Mi várható?
A történet további eszkalálódása várható, ugyanis a Bizottság a fenti kifogásközlése alapján úgy véli, hogy az összefonódás már megvalósult annak ellenére, hogy megtiltotta azt, és emiatt a Fúziós Rendelet 8. cikk (4) bekezdése alapján a Bizottság: (i) kötelezheti az érintett vállalkozásokat az összefonódás megszüntetésére (különösen a megvásárolt vállalkozás/annak egy részének leválasztására, vagyis értékesítésére egy harmadik személy irányába); illetve (ii) elrendelhet bármilyen egyéb megfelelő intézkedést, hogy biztosítsa, hogy az érintett vállalkozások az összefonódást megszüntessék (lásd a fenti ideiglenes intézkedéshez hasonló rendelkezéseket).
Amennyiben a Bizottság az (i) döntéssel él, úgy feltehetőleg automatikusan szükséges lesz a (ii) döntést is meghoznia az (i) biztosítására. Tekintettel arra, hogy az (i) – (ii) pontban lévő intézkedéseket külön határozattal írhatja elő a Bizottság, így valószínűleg azzal sem tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy ezek a döntések, amennyiben meg fogja hozni őket a Bizottság, szintén a bíróság elé fognak kerülni.
Mindezeket összevetve egyre bonyolultabbnak tűnhet a kép, de végeredményben azt látjuk, hogy 1) az Illumina megtámadta a Törvényszék előtt elvesztett, az áttételhez kapcsolódó bizottsági döntés; 2) folyamatban van a Bizottságnak az ügy érdemét tiltó döntésével és 3) az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó döntéssel szembeni jogorvoslati eljárása; és potenciálisan várható, hogy az Illumina megtámadja 4) a Bizottság végrehajtási tilalom megsértése kapcsán hozott döntését; illetve 5) a tiltó határozatot követően valószínűleg meghozott leválasztást előíró, valamint 6) a leválasztásig ideiglenes intézkedéseket előíró döntését is. Tehát minden valószínűség szerint hat bírósági eljárás fog futni egymás mellett, amelyek szorosan összefüggnek egymással, hiszen amennyiben az 1) döntés kapcsán az Illumina győzelmet aratna a bíróságon, úgy az sorban „rántja” magával a többi, 2)-6) eljárásokat is – a Bizottság hátrányára.
Bár a Bizottság által felépített kártyavár teljes összeomlásának feltehetően alacsony a valószínűsége, felhívnánk az esélyeket latolgatók figyelmét arra, hogy egyáltalán nem is volna példátlan, mivel a Schneider / Legrand ügyben anno a 2000-es évek elején hasonló történt (az áttételi lépést leszámítva). Abban az ügyben a Bíróság a Bizottság a 4064/89/EEC Rendelet („Régi Fúziós Rendelet”) alapján meghozott tiltó döntését megsemmisítette, amely sodorta magával a Bizottság tiltó döntést követő, leválasztást előíró döntését is. Hasonló izgalmak várhatóak tehát az Illumina /Grail üggyel kapcsolatos eljárásokban is, amelyeket érdemes lesz szorosan figyelemmel követni a jövőben is.
