Új árazási szabályok? Készlethiány? Értékelések korlátozása? Infláció? – kapkodják a fejüket a fogyasztók és a kereskedők egyaránt a megváltozott piaci környezetben, ahol egyre nehezebb biztos pontot találni. Az európai fogyasztóvédelemben újabb mérföldkövet jelentő ún. Omnibus irányelv átültetésére minden jel szerint egy eleve felforgatott gazdasági környezetben fog sor kerülni, aminek kumulatív hatásait még nehéz pontosan előre látni, de az előjeleket már megfigyelhetjük.
Sok kollégánk mellett magunk is több körben foglalkoztunk már a 2022. május 28-án életbe lépő új uniós szintű fogyasztóvédelmi szabályozással, azonban arról talán kevesebb szó esett, hogy annak kialakításakor még nem láthatta előre a jogalkotó a 2022-es évben bekövetkező tragikus háborút, illetve – több egyéb globális tényező mellett – az annak árnyékában megjelenő rendkívüli gazdasági következményeket. A COVID megjelenésével ugyan már
elkezdhettünk hozzászokni az ellátási láncok akadozásához, illetve bizonyos termékek esetében az extrém áremelkedésekhez (ld. erről például a GVH gyorsított ágazati vizsgálatait), mindez azonban 2022 tavaszán újabb szintre lépett.
Saját fogyasztói élményekből is meríthetünk a fentiek alátámasztására, miközben természetesen mindez a vállalkozásokat is soha nem látott kihívások elé állította. A kiskereskedők mind gyakrabban szembesülnek azzal a problémával, hogy egy-egy korábban gond nélkül lebonyolított promóciót végül legjobb szándékuk ellenére sem tudnak garantálni. Sok példát említhetnénk, de talán a legszemléletesebb, amikor az akció meghirdetése és végrehajtása közötti 2 hétben a termék beszerzési ára kétszeresére emelkedik, vagy egyszerűen meg sem érkezik a rendelés (amely beszállítói és gyártói oldalon is éppúgy károkat okoz). Ezen esetek ugyan változatlanul a kivétel kategóriájába tartoznak, azonban megnövekedett számuk szemmel láthatóan rövid időn belül hatott a fogyasztói tudatosság fejlődésére is. Mindez várhatóan egyre inkább tetten érhetővé válik a fogyasztói árérzékenység területén, illetve a fogyasztókat védő jogok (és hatóságok) tudatosabb használatában egyaránt.
Az Omnibus irányelv tehát a fenti rendkívüli gazdasági környezetben próbál fogyasztóvédelmi válaszokat adni az elmúlt év(tized)ek újhullámos kereskedelmi kihívásaira, így – többek között – szabályokat tartalmaz az online értékesítésre (elsősorban az online piacterek, fogyasztói értékelések és online jegyeladás részletesebb szabályozása révén), a kettős minőség kérdésére, az árkedvezmények helyes feltüntetésére és a rejtett fogyasztói befolyásolás tilalmazására vonatkozóan.
Talán az egyik legnagyobb figyelmet ezen belül is az akciók meghirdetésének szigorú szabályozása kapta (nem véletlenül), miszerint
a jövőben kötelezően feltüntetendő lesz az akciós ár mellett viszonyítási pontként a termék eredeti ára is, amely nem lehet magasabb, mint az előző 30 napban alkalmazott legalacsonyabb árszint.
Elsőre talán nem magától értetődő, de ezzel a jogalkotó praktikusan a soha nem létező „eredeti” árakhoz viszonyított (illetve azokat megtévesztő módon „áthúzó”) látszólagos akciókat kívánta megelőzni.
Az Omnibus irányelv célkitűzéseivel természetesen mindenki egyetért. Érdekes lesz ugyanakkor megfigyelni, hogy az újszerű elvárásokat miként lehetséges maradéktalanul betartani a megváltozott gazdasági környezetben, illetve még inkább, hogy a hatóságok milyen jogalkalmazási prioritások mellett végzik majd ellenőrző tevékenységüket, hiszen a részletes kommentárok ellenére számos kérdés maradt nyitva ezen a téren.
Addig is azonban, amíg az első hatósági döntések megszületnek a témában, néhány hüvelykujjszabály, illetve kommunikációs gyakorlat megfontolása segíthet a megfelelő felkészülésben.
Mivel mindösszesen 3 nap áll rendelkezésre az Omnibus irányelv hatálybalépéséig, talán már az utolsó utáni pillanatokban vagyunk, így a nem kellően előkészített reklámkampányok esetében – bármilyen drasztikusan hangzik – megfontolandó lehet azok elhalasztása is a megfelelő intézkedések átvezetését követő időszakra. Természetesen hosszabb távon ennél általánosabb megoldásként javasoljuk alapjaiban áttekinteni (vagy szükség esetén létrehozni) a fogyasztói kommunikációt érintő belső sorvezetőket, hiszen a kétoldalról érkező komplex változások enélkül egyszerre nehezen lesznek kezelhetők. Különösen igaz ez az online térben (is) működő kereskedőkre vagy a hirdetésaggregáló online piacterekre, mivel az Omnibus irányelv az esetükben különösen intenzív elvárásokat fogalmaz meg. A fizikai jelenlét mellett (offline) értékesítő vállalkozások számára ugyanakkor szintén irányadók lesznek a fenti szigorú akciófeltüntetési szabályok, illetve a fogyasztói árérzékenység és célzott akciós termékkeresés is egyaránt érinthet minden piaci szereplőt.
Az önhibán kívül bekövetkező esetleges készlethiányos helyzetek kezelése terén továbbá kulcskérdés lehet a promóciók tervezésének minél pontosabb dokumentálása, valamint a tervezés alapjául szolgáló mutatók prudens meghatározása (pl. korábbi fogyási adatok) a jogszerű működés későbbi bizonyíthatósága érdekében. A beszállítás akadályoztatása esetén mentességet élvezhetnek azok a vállalatok, amelyek a meghirdetett akciókat újratervezik, vagy a már közzétett kommunikációkat a lehető legrövidebb időn belül minden platformon pontosítják. Kiemelt hatósági fókuszban áll a fogyasztói panaszkezelés is, így célszerű a fogyasztói kérdésekre változatlanul egyedi módon, pontosan megválaszolni.
A fenti általános és komplex felkészülési lépések érdemi biztonságot adhatnak, azonban javasolt azokat az egyedi működési paraméterek és az üzleti környezet fényében finomhangolni, illetve természetesen nyomon követni a hatósági jogalkalmazás változó prioritásait is a jogi megfelelés mind magasabb fokú biztosítása érdekében. Legyen szó akár az Omnibus irányelvről vagy bármely más újabban fókuszba kerülő fogyasztói kommunikációról.
