A magyar jogrendszerben – talán nem túlzás kijelenteni, hogy – nem található még egy olyan polgári nemperes eljárástípus, amelyben a bírósági végrehajtó díjazásához hasonló összetettséggel kerülnek megállapításra az eljárás költségei. Jelen cikksorozatban a szerző arra vállalkozik, hogy az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó eljárástípusok során felmerülő végrehajtási költségtípusokat jogcím szerinti bontásban vizsgálat tárgyáva tegye, és ennek során a tételes jogszabályi rendelkezéseken felül ügyviteli és számviteli alapokon nyugvó gyakorlati szempontokkal is gazdagítsa az olvasót.
Ehhez első körben elengedhetetlen a végrehajtói díjszabás kereteinek a meghatározása, amely leginkább a hatályos és alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekre, valamint a végrehajtási törvény kapcsolódó előírásaira szorítkozik.
- A végrehajtási eljárás során legfontosabb jogszabály a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.), annak is a végrehajtási költségekre, végrehajtás során befolyt összegek kifizetésére, illetve a végrehajtó díjazására vonatkozó szakaszai.
- Magát a végrehajtói díjszabást és a végrehajtás során befolyt összegeknek a végrehajtási költségekre történő elszámolásának rendjét a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 8/2021. (X. 29.) SZTFH rendelet (Vdr.) szabályozza, amelynek megalkotására a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóság elnöke rendelkezik hatáskörrel.
- A végrehajtási eljárásban felszámítandó általános költségátalány mértékéről és megfizetésének szabályairól a 2/2022. (I. 20.) SZTFH rendelet (Kár.) tartalmaz szabályokat.
- A végrehajtási eljárások foganatosítása során a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet (Vüsz.) pénzkezelést szabályozó második fejezete.
- A végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazását a 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet (Üvd.) határozza meg.
- Az állam által megelőlegezett végrehajtási költség behajtására a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet tartalmaz részletes előírásokat, amelyhez szorosan kapcsolódik a díjfeljegyzési jog engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról, valamint a fizetési meghagyásos eljárással összefüggő költségek előlegezéséről, megfizetéséről és behajtásáról szóló 27/2017. (XII. 27.) IM rendelet is, amely a fizetési meghagyásos eljárás során engedélyezett díjfeljegyzési jognak a végrehajtási eljárásban történő alkalmazását szabályozza.
Dogmatikai értelemben véve a végrehajtási költség tulajdonképpen nem más, mint amely a végrehajtót tevékenységének kifejtéséért megilleti. Rögtön hozzá kell tenni, hogy a végrehajtói tevékenység keretét a végrehajtói iroda adja, amely egy speciális jogi személyiséggel rendelkező szervezet, ahol az egyedi végrehajtási ügyekben megfizetett végrehajtási költség bevételként jelentkezik.
A végrehajtó díja munkadíjból és jutalékból áll, amelyen felül jogosult az eljárásával kapcsolatban felmerülő költségeinek a megtérítésére is. A végrehajtó munkadíja egyrészt a végrehajtási ügyértékhez, másrészt az eljárásra fordított időhöz, valamint az elvégzett eljárási cselekményekhez igazodik.
Behajtási jutalék a végrehajtót a végrehajtás részleges vagy teljes eredményessége esetén illeti meg függetlenül attól, hogy a végrehajtási eljárásban, vagy közvetlenül a végrehajtást kérő kezeihez történt meg. A jutalék felszámítására vonatkozó szabályokat elvi éllel cizellálják a Vht. 254. § (4a) – (4b) bekezdései.
Ezzel összhangban a Vdr. 1. § (1) bekezdése szerint a végrehajtó a végrehajtás foganatosításáért költségátalány, utazási költségátalány, készkiadás (ezeket összefoglalóan költségtérítésnek nevezzük), munkadíj, az adós teljesítése esetén behajtási jutalék megtérítésére válik jogosulttá.
Fontos kitétel, hogy a végrehajtási költségek után általános forgalmi adót felszámítani nem kell, mivel a végrehajtó az általános forgalmi adóról szóló törvény alkalmazása alól kivett adóalanynak minősül.
Általános érvényű szabály továbbá, hogy a végrehajtási költségeket minden esetben a végrehajtást kérő előlegezi, de végső soron az adós viseli.
Szemmel látható, hogy a végrehajtási eljárások foganatosítása során a szabályozási sokrétűség, és az eltérő jogcímek értelmezési nehézséget jelenthetnek az eljárási költségek meghatározása során, amelyet még inkább megnehezít a végrehajtási eljárás perifériás jellegéből következő feldolgozottságnak a hiánya is.
