Még a különleges végrehajtási eljárások között is speciális eljárási rezsimként szabályozott az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére irányuló eljárás. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 183. §-a értelmében az ingatlan fekevése szerint illetékes járásbíróság végrehajtható okirat kiállítása nélkül, nemperes eljárásban meghozott végzésével rendelheti el a meghatározott cselekmény végrehajtására irányuló eljárást. A végrehajtás elrendelése iránti kérelem a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM. rendelet 7. § (2) bekezdés a) pontja szerint a „Vh.” lajstromba iktatandó [CKOT2019.04.16:60].
Úgy foglalhatjuk össze legjobban jelen eljárástípusnak a lényegét, hogy szemben a lakásügyben lefolytatott polgári peres eljárással, amelyben a jogerős határozat mentén kiállított végrehajtási lap alapján a Vht. 181. – 182/A. §-ok által szabályozott módon történhet meg a lakás és más nem lakás céljára szolgáló helyiség kiürítése, pergazdaságossági szempontok mentén számottevően több idővel és perköltséggel járhat annál, mintha az arra jogosult az önkényesen elfoglalt lakás kiürítése iránt kezdeményezte volna a végrehajtás elrendelését, majd pedig foganatosítását.
Fontos azonban rögtön megjegyezni, hogy a kérelmezett részéről conditio sine qua non (vagyis elengedhetetlen feltétel) a használatra vonatkozó érvényes jogcím hiánya, avagy a jogcím igazolt megszűnése azokban az esetekben, ahol a végrehajtási törvény külön felhatalmazást ad az önkényesen elfoglalt lakás kiürítése szabályainak az alkalmazására [Vht. 183/A. – 184. §-ok].
Előnye abból fakadt, hogy rövid eljárási határidőket kellett alkalmazni, azon túlmenően pedig a végrehajtás elrendelése tárgyában meghozott érdemi határozattal szemben benyújtott jogorvoslati kérelem végrehajtásra nézve halasztó hatálya nem volt.
Ezen változtatott előszőr az Alkotmánybíróság által alkotmányjogi panasz tárgyában meghozott 9/2023. (VI. 20.) AB határozata, melynek első pontja a Vht. 183. § (1) bekezdése második mondata „E végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya” fordulatának alaptörvény-ellenességét állapította meg, és azt 2023. december 31-ig terjedő hatállyal megsemmisítette. Fő indokként kérelmezői oldalról a tulajdonvédelemhez, míg kérelmezetti oldalról a tisztességes eljáráshoz, illetőleg a jogorvoslathoz való joghoz fűződő alapjogok Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti egymáshoz viszonyított alapjog-korlátozási mércéjének eredményeként arra a megállapításra jutott az alkotmánybírói grémium, hogy eltúlzott, vagyis nem arányos az alapjogkorlátozás az utóbb említett két alapjog relációjában.
Megfontolva az alkotmányos aggályokat a jogalkotó Magyarország 2024. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2023. évi LIII. törvény 8. §-ával gyakorlatilag alapjaiban szabályozta újra a vizsgálat tárgyát képező eljárási rezsimet, melyet a jogszabály 2023. szeptember 5. napján történt hatálybalépését követően benyújtott végrehajtási kérelmek esetében kell alkalmazni.
Kizárólag a jelentős módosulásokat fókuszba helyezve a végrehajtás elrendelése körében a bíróságnak a kérelem beérkezését követően továbbra is rövid, 5 munkanapos határidőn belül döntést kell hoznia. E végzésében pedig az illetékes végrehajtót már fel kell hívnia arra, hogy a végrehajtási költségek megelőlegezését követő 3 munkanapon belül adja át a végzést a kötelezettnek, melynek során oktassa ki az átadott végzés lényegi tartalmára, az azzal szemben igénybe vehető jogorvoslatról és annak mikéntjéről. Mindazonáltal arról is, hogy
az átadott végzés jogerőre emelkedését követő 2 napon belül a kötelezettnek a lakásban tartózkodó valamennyi személlyel együtt a lakást az ingóságoktól kiürítve el kell hagynia.
A végrehajtó a jogerős végzés kézhezvételét követő 3 munkanapon belül foganatosíthatja a lakás kiürítését, amelyről értesítenie kell az illetékes rendőri szerv vezetőjét, valamint kiskorú személy érintettsége esetén az illetékes gyámhatóságot is.
A bíróság végzésével szemben benyújtható jogorvoslati határidő az eljárás jellegéből adódóan rendkívül rövid, mindösszesen 3 munkanapon belül van rá lehetőség.
Ha a helyszíni eljárás megtartásakor a kérelem tárgyát képező ingatlanban nem tartózkodott nagykorú személy, akkor a végrehajtónak a helyszíni eljárásról készült jegyzőkönyvet jól látható helyen ki kell függesztenie az ingatlan ajtajára. Ez esetben a végrehajtónak 2 nap elteltével az előbbiek szerint meg kell ismételnie a helyszíni eljárás.
Fellebbezés benyújtása esetén a végrehajtást elrendelő bíróságot haladéktalan, de legfeljebb 3 munkanapon belüli intézkedési kötelezettség terheli az iratok felterjesztése iránt, mellyel párhuzamosan a végrehajtót és a kérelmezőt értesítenie kell a jogorvoslat tényéről. A közvetlenül a másodfokú bíróságnál előterjeszthető észrevételek megtételére szintén 3 munkanap áll rendelkezésre. A fellebbezés elbírálása során a másodfokú bíróság soron kívüli eljárási rendet alkalmaz. Ugyanígy jár el az elsőfokú bíróság abban az esetben, ha a fellebbezés benyújtására nála került sor.
Jogerőre emelkedésről a bíróság soron kívül tájékoztatja a kérelmezőt, a végrehajtót és a lakásban maradt személyeket, amelyet követően a végrehajtónak egy rendőr vagy tanú jelenlétében megtartott újabb helyszíni eljárás keretében fel kell szólítania az ingatlanban tartózkodó személyt az ingatlannak az elhagyására és ingóságoktól történő kiürítésére. Nagykorú személy jelenléte hiányában a végrehajtónak a jogerős végzést és a helyszíni eljárásról készült jegyzőkönyvet ki kell függesztenie az ingatlan ajtajára.
Soron következő eljárási cselekményként a végrehajtó szükség esetén 2 nap elteltével rendőrség közreműködésével ellenőrzi a teljesítést és elvégzi a lakás kiürítését.
Ha a helyszíni eljáráson kiskorú személy érintettsége felmerül, akkor a gyámhatóság képviselőjét is részvételi kötelezettség terheli.
Ha ezen újabb helyszíni eljárás alkalmával a lakásban nem volt jelen nagykorú személy, az ott található ingóságokat a végrehajtó elszállíttatja a kérelmező által megjelölt raktárba. Továbbá az ott esetlegesen tartózkodó kiskorú személyeket pedig át kell adnia a gyámhatóság képviselőjének ideiglenes hatályú elhelyezés érdekében.
Végkövetkeztetésként megállapítható, hogy a korábbiakhoz képest lényegi módosításnak lehetünk tanúi, amellyel a jogalkotó mindvégig igyekezett a rövid eljárási határidőkkel és bizonyos eljárások tekintetében a soron kívüli ügyintézés előírásával megtartani a viszonylag rapid jelleget. Ugyanakkor kijelenthető az is, hogy az eljárásnem az alkotmányosság oltárán némiképp szükségszerűen vesztett is ebből a rapid jellegből.
