Jelen bejegyzés az idegen nyelvű „közös jogi nyelvezet”, az egységes európai jogi terminológia kikristályosodásának folyamatáról szóló cikkhez kapcsolódva, annak aktualitása miatt (a fogyasztókat és a vállalkozásokat érintő európai szerződési jog fejlődésének felgyorsulása) az európai szerződési jog területén az Európai Bizottság által előkészített változásokról szól.
Az EU Bizottsága már évtizedekkel ezelőtt elindult azon az úton, amelynek végén az európai szerződési jog fejlesztése révén várhatóan a belső piac megerősítése érhető el. Ennek oka, hogy az EU belső piaca nagyszámú magánjogi szerződésre épül, viszont ezek tekintetében a különböző nemzeti szerződési jogok az irányadóak. A jelenlegi helyzetben a nemzeti szerződési jogok közötti eltérések jogbizonytalanságot és költségeket okoznak a tagállamok vállalkozásainak, és csökkentik a fogyasztók bizalmát az EU belső piacán. A fenti okok miatt a fogyasztók és a vállalkozások – főleg a korlátozottabb erőforrásokkal rendelkező kis- és középvállalkozások (kkv-k) – gyakran tartózkodnak attól, hogy határokon átnyúló üzleteket kössenek, ügyleteket bonyolítsanak le. Az EU és a Bizottság e téren tett lépései, konkrétan a jogi háttér és a terminológia egységesítése a vázolt helyzet felszámolását, javítását célozzák.
Történeti háttér 2001 – 2011.
Az Európai Bizottság az európai szerződési jogról szóló 2001. évi közleményében1 nyilvános konzultációt indított a tagállami szerződési jogok közötti eltérésekből származó problémákról, és az e területre vonatkozó esetleges fellépésről. Az európai szerződési jogról szóló 2001. évi közleménnyel párhuzamosan indított konzultáció során, valamint az Eurobarométer -felmérésekből az derült ki, hogy a belső piac zavartalan működését szabályozási, nyelvi és egyéb akadályok mellett a nemzeti szerződési jogok jellemzőinek eltérései gátolják. A hozzászólások fényében a Bizottság 2003-ban cselekvési tervet2 adott ki, amelyben javaslatot tett az európai szerződési jog minőségének és koherenciájának javítására. Ezen célok elérése érdekében egy olyan közös referenciakeretet hoznak létre, amely tartalmazza a jogalkotáskor vagy jogszabály-módosításkor az uniós jogalkotó által alkalmazandó közös elveket, terminológiát és mintaszabályokat. Javaslatot tett továbbá a fogyasztói szerződési jog terén meglévő uniós vívmányok felülvizsgálatára a következetlenségek és szabályozási hiányosságok megszüntetése céljából3. A felülvizsgálat eredményeként 2008 októberében a Bizottság előterjesztette a fogyasztói jogokról szóló irányelv tervezetét (COM(2008) 614, 2008.10.8.).
A közös referenciakeret – Common Frame of Reference
A Bizottság a 6. kutatási keretprogramban támogatta és figyelemmel kísérte annak a nemzetközi egyetemi hálózatnak a munkáját, amely előkészítő jogi kutatást végzett a közös referenciakeret elfogadása céljából. Az európai szerződési jog elveit egy elismert európai egyetemi oktatókból álló munkacsoport dolgozta ki azzal a céllal, hogy egységes szerződési jogot teremtsen a belső piac számára. Az európai szerződési joggal foglalkozó bizottság elnevezésű hálózatot az összes tagállam egyetemi oktatói alkották, és Ole Lando elnökletével 1982 és 2001 között fejtette ki a tevékenységét. Ennek eredménye az ún. Lando Bizottság által elkészített európai szerződési alapelvek (Principles of European Contract Law, PECL). 2008 végén lezárult a kutatómunka, amelynek eredményeként közzétették a közös referenciakeret tervezetét (a továbbiakban: közös referenciakeret-tervezet, angolul Draft Common Frame of Reference CFR). Ezen dokumentum polgári jogi – többek között a szerződési jogra és a szerződésen kívüli károkozás jogára vonatkozó – elveket, fogalom-meghatározásokat és mintaszabályokat ölel fel. A CFR egyik kiemelt célja és jelentősége az európai magánjogi jogfogalmak egyértelműsítése és fogalmi meghatározása.
A szabályozható területek köre
A tervezés több szakasza során felmerült, hogy az európai szerződési jog az alábbiakra vonatkozó szabályokat és jogfogalmakat érintené:
a szerződés fogalma,
a szerződéskötést megelőző kötelezettségek,
a létrehozás,
az elálláshoz való jog,
a képviselet,
az érvénytelenségi okok,
az értelmezés,
a szerződések tartalma és joghatása,
a teljesítés,
a nemteljesítés esetén igénybe vehető jogorvoslatok,
a felek személyében bekövetkezett változás,
a szétválás és az összeolvadás, valamint
az elévülés 4.
A hangsúlyt a belső piaci akadályokat előidéző, kötelező erejű fogyasztói szerződési jogszabályokra, valamint a fogyasztókat és a kkv-kat megkárosító gyakorlatokra (pl. a tisztességtelen szerződési feltételekre) helyezhető lehetne, és a kapcsolódó tárgykörökre is kiterjedhetne (pl.: az eredeti állapot helyreállítása, a szerződésen kívüli károkozás, az áruk tulajdonjogának megszerzése és elvesztése, az ingó eszközök tulajdonosi biztosítása). Az általános szerződési jogi rendelkezések mellett a szabályozás legjellemzőbb szerződéstípusokra vonatkozó különös rendelkezéseket is tartalmazhatna, például a fogyasztói szerződések (Business-to-consumer contracts), a vállalkozások közötti üzleti célú szerződések tekintetében (Business-to-business contracts) Belső piaci szemszögből a legáltalánosabb és legfontosabb az áruk adásvételére vonatkozó szerződés lenne.
További cikkekben írunk az európai szerződési jogi és jogfogalmi egységesítés jelenlegi helyzetéről, az általa ténylegesen érintett területekről, az elért eredményekről, a fejlődés irányáról és ennek nyomán kialakuló egységes angol jogi terminológiáról.
Dr. Kovács Tímea
www.drkovacstimea.hu
1.COM(2001) 398, 2001.7.11.
2.COM(2003) 68, 2003.2.12.
3.„az európai szerződésjog és a közösségi vívmányok felülvizsgálata tekintetében a követendő útról” szóló bizottsági közlemény, COM (2004) 651, 2004.10.11.).
4. Angolul a szerződés fogalma = definition of contract, a szerződéskötést megelőző kötelezettségek = pre-contractual duties, a létrehozás = formation, az elálláshoz való jog = right of withdrawal, stb. A jogi angol iránt érdeklődők számára az itt szereplő jogfogalmak mindegyikének angol megfelelője az alábbi oldalon olvasható: http://drkovacstimea.hu/blog.php?….
