Nem dönthet idegen bíróság magyar magánjogi vitában: az Alkotmánybíróság elmeszelte az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás ratifikálását.
Az Alkotmánybíróág X/1514/2017. határozata (13:2 arányban) az Alaptörvény 25. cikke (2) bekezdésébe ütközőnek tartotta az Európai Szabadalmi Bíróságról (ESZB, Unified Patent Court) szóló megállapodás kihirdetését.
Az Alaptörvény szerint a rendes bíróságok döntenek magánjogi ügyekben. Ismert, hogy egyes nemzetközi bírói fórumok esetén azok nemzetközi, illetve uniós jogot vizsgálnak, és az eljárásban a magyar állam, mint peres fél is jelen lehet. Magánjogot érintő vitáknál a bírói fórumokat létrehozó korábbi nemzetközi megállapodások mindig valamilyen speciális jogorvoslati funkciót töltenek be.
Jelen ESZB megállapodás alapján viszont egy magánfelet érintő jogvita teljes vertikumában kerülne ki a hazai bíróságok joghatósága alól, azaz nem csupán a perorvoslat, hanem az alapügy is a szupranacionális bírósághoz kerül. Az ESZB azonban nemcsak uniós jogot alkalmaz, hanem a tagállamok jogát is figyelembe veszi. Egy ESZB döntés esetén nem lenne lehetőség arra, hogy az érintett fél a Kúriához vagy az Alkotmánybírósághoz forduljon. Az Alkotmánybíróság ezért úgy határozott, hogy szabadalmi viták elbírálására vonatkozó joghatóságot az ESZB-re átruházó nemzetközi szerződés az Alaptörvény alapján nem hirdethető ki.
Ugyanakkor az ESZB-hez szorosan kapcsolódó Egységes EU szabadalommal kapcsolatos megállapodás kihirdetése önmagában nem feltétlen ütközne az Alaptörvénybe. A testület álláspontja szerint a megerősített együttműködési forma közjogi értelemben sajátos megítélés alá esik. Magyarország köthet olyan nemzetközi szerződést, amelynek csak uniós tagállamok a részesei, és amelynek keretében a létrehozott intézmény uniós jogot alkalmaz, mindez azonban csupán akkor válik az uniós jog részévé, amennyiben ennek jogalapja az alapító szerződésekben megtalálható. Ezt azonban a Kormánynak még vizsgálnia kell. Amennyiben a Kormány jelen ügyben úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió alapító szerződései az intézmény létrehozására vonatkozó hatáskört már meghatározták, úgy az ezt végrehajtó nemzetközi szerződés kihirdethető.
Háttér és kommentár
Úgy tűnik Trócsányi László igazságügyi miniszter igyekezett helyrehozni a Navracsics vezette KIM elhamarkodott döntését, és az Alkotmánybírósághoz fordult az egységes EU szabadalom alkotmányos értelmezése tekintetében. Mint ismeretes, a Lisszaboni Szerződés által lehetővé tett megerősített együttműködés keretében 2011-ben megkezdődött az EU szabadalom („Unitary Patent”) jogi feltételrendszerének kidolgozása (jórészt épp a magyar EU elnökség alatt). Ennek lényeges újítása, hogy az eddigi európai szabadalom [ld. Európai Szabadalmi Egyezmény (1973)] megadása után a nemzeti érvényesítési szakaszban a megállapodáshoz csatlakozott országok egységesen, egy országként lesznek megjelölhetők. Az egyes országokban érvényesített európai szabadalom bitorlása esetén az adott ország bírósága volt az illetékes. A megállapodáshoz szorosan kapcsolódott ezért egy olyan megállapodás is, amely lehetővé tenné, hogy több ország helyett egyetlen bíróság döntsön bitorlási vagy megsemmisítési ügyekben. Ez utóbbi – a magyar részről most elmeszelt megállapodás – szólt az Európai Szabadalmi Bíróságról. E megállapodás tehát a tagállamok helyett egyetlen bírósági rendszer illetékességébe utalja az egységes EU szabadalommal és részben a meglévő Európai szabadalommal összefüggő bitorlási, illetve megsemmisítési ügyeket.
Az Alkotmánybíróság döntése többek számára okozott meglepetést. Bár a határozat mögött csupán jogi érvek állnak, a döntés gazdasági vonatkozásai is pozitívak. A csekélyebb gazdasági potenciállal bíró EU tagállamok számára ugyanis az Egységes Európai Szabadalmi Rendszer súlyos veszélyeket és hátrányokat hordoz. Eddig a gazdasági hátrányokat figyelmen kívül hagyva forszírozta a hatályosítást néhány illetékes jogász, részben talán személyes ambíciók, részben az EU-nak való megfelelési kényszer okán. Szerencsére ez utóbbi szempont immár kevésbé sorolható a felsőbb kormányzati elvárások közé. Az elvárásokat erősítette, hogy az ESZB bíróinak képzési központjául Budapest lett kijelölve. Egyesek célként tűzték ki egy elsőfokú közép-európai regionális bíróság felállítását is, budapesti székhellyel. A magyar fejlesztőkre és a magyar gazdaságra gyakorolt hatásokat azonban figyelmen kívül hagyták.
Megjegyzendő, hogy az ESZB egy rendkívül drága bíróság, amelyet a tagállamoknak, illetve a peres feleknek kell eltartaniuk, mert közvetlenül nem EU-s intézmény. Mind a bíróknak, mind a jogi képviselőknek tapasztalt, és rendkívül felkészült szakembereknek kell lenniük, akiknek a tudását a peres feleknek kell megfizetnie. E perköltségek lehetetlen helyzetbe hoznák a magyar szereplőket. Bár a bíróság figyelembe veszi az alperesek teljesítőképességét, és a velük kapcsolatos szabályzat perköltségi plafont is meghatároz, ez a plafon nem a magyar pénztárcákhoz igazodik. A perilleték összege 11.000 EUR és többszázezer EUR között mozoghat. Továbbá a vesztesnek a győztes fél számára meg kell térítenie a költségeket. Minimális értékű szabadalmak esetén, alapesetben a 38.000 EUR-t érheti el a megítélt perköltség bírósági fokonként. Értékesebb szabadalmaknál, illetve bonyolultabb esetben a perköltségek elérhetik akár a kétszer 5 milliót, azaz a 10 millió EUR-t. Egy ilyen összeg már egy Richter méretű gyógyszergyár számára is fájdalmas.
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala még 2014-ben rendelt egy tanulmányt a PwC-től az Egységes Európai Szabadalmi Rendszer magyar gazdaságra gyakorolt hatásainak elemzésére. A közpénzből rendelt tanulmányhoz a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesületnek sikerült hozzáférnie, aki azt közzé is tette. A 113 oldalas korrekt tanulmány egyértelműen megállapítja az EU szabadalom hátrányait. A hatástanulmány a szabadalmi perek mennyiségének növekedését tízszeresére prognosztizálja, pár évtized múlva pedig 1,2 millióra becsüli a magyarokat korlátozó jogok számát. Valószínűsíti a szabadalmi trollok megjelenését, és hogy a magyar vállalkozók potenciális alperesi pozícióba fognak kerülni. A tanulmány azt javasolja a magyar kormánynak, hogy csak abban az esetben ratifikálja a megállapodást, ha a magyar innovációs ráfordítások meghaladták a GDP 1,8 %-át. A negatív véleménybe az Igazságügyi Minisztérium egyes illetékesei nem nyugodtak bele, mert mintegy tízmillióért újabb tanulmányt rendeltek. Először a Századvégtől (ők visszamondták a megbízást), majd az Ernst&Young Tanácsadó Kft.-től. Ez utóbbi tanulmány el is készült, de az illetékesek mindent megtettek azért, hogy a közvélemény azt ne ismerhesse meg.
Persze az eltitkolt tanulmány nélkül is jól beláthatóak az Egységes Európai Szabadalmi Rendszer hátrányai.
Eddig ugyanis évente mintegy 4000 Európai szabadalmat hatályosítottak Magyarországon. Ugyanez a szám a fejlett országokban, például Németországban, Franciaországban 70.000. A mintegy 25 országot egynek tekintő Egységes EU szabadalom gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nagy országok szabadalmai mellé ajándékba adják a kis országokét, azaz Magyarországon évente mintegy 60.000-el nőne a kizárólagos jogokat biztosító szabadalmak száma. Ez kumulálódva gyorsan eléri a többszázezres számot. E szabadalmak valójában a magyar fejlesztőket korlátozó jogok, amelyek tulajdonosai jelentős mértékben EU-n kívüli cégek, de legkevésbé sem magyarok. A magyarok aránya 1 % alatti, csupán ezrelékekben kifejezhető. Talán nem véletlen, hogy előttünk már a lengyelek is bejelentették, nem fogják ratifikálni a megállapodásokat.
A szabadalmak igénypontjai a fejlesztők számára nehezen értelmezhető, bonyolult nyelvezettel, angolul kerülnének megfogalmazásra. A hirtelen felszaporodó kizárólagos jogok taposóaknaként leselkednének a felkészületlen magyar fejlesztők előtt. Jelentősen megnőne a bitorlási perek száma, ahol a magyar cégek alperesi pozícióban lennének. Ez jelentősen visszafogná a magyar K+F+I pénzek megtérülésének hatékonyságát.
A fentiek miatt is bölcsen tette a Kormány, hogy a szellemi tulajdonvédelem, illetve az innovációvédelem felügyeletét a közelmúltban elvette a pusztán jogi megfontolásokat érvényesítő igazságügyi tárcától, és előbb a gazdasági tárca, majd immár az innovációs és technológiai tárca felügyelete alá rendelte.
Az új felügyeletnek azonban nem lesz könnyű dolga. Jelenleg a nemzeti innováció hatékonyságának talán legfontosabb mutatója, a nemzeti szabadalmi bejelentések száma 50 éves mélyponton stagnál. A K+F+I szereplői igen kevéssé képzettek a jogi technikákat illetően. Az elvileg hozzáértő szabadalmi ügyvivők átlagéletkora 70 év körül van. Mind a szabadalmi hatóság, mind a szabadalmi ügyvivők csak a szellemi tulajdon kidolgozása után kerülnek kapcsolatba a fejlesztőkkel, így csak utólagos reagálásra van lehetőségük. A gazdasági szemlélet is teljesen hiányzik. Bár matematikus és állatorvos is lehet szabadalmi ügyvivő, gazdasági aspektusokhoz értő közgazdász még nem. Sovány vigasz, hogy az európai cégek évente 60 milliárd EUR-t költenek újrafeltalálásra. Ebből évente 6000 km autópályát lehetne megépíteni. Legalább a ránk eső részből jó lenne pár km-t megtakarítani! Ehhez azonban paradigmaváltásra, korszerűbb képzésre és gazdasági szemléletre lenne szükség.
A Kormány szándéka, hogy a gazdaságot innovációvezérelt gazdasággá alakítsa át. Ehhez gyakorlati lépésekre is szükség van. A sikeres innovációhoz korszerű innovációvédelem szükséges. Nem szabad hagyni, hogy a jogi szemlélet elfojtsa a gazdasági szempontokat. Az Alkotmánybíróság most akarva-akaratlan a magyar fejlesztőknek dobott mentőövet. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium felállítása kapcsán reméljük, hogy az innovációvédelmet nem csupán elvont jogi döntések, hanem tudatos gazdaságpolitikai intézkedések fogják vezérelni.
Pintz György
Európai szabadalmi ügyvivő
Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda Kft.
www.szabadalmi.hu
