Az alkotmánybíróság szerepét is betöltő Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Legfelsőbb Bírósága Samuel Alito előadó bíráskodása alatt 7:2 arányban úgy döntött, hogy védjegyek összetéveszthetősége tekintetében bizonyos feltételek fennállása esetén a bíróságok kötve vannak az illetékes védjegyhivatal megállapításaihoz.
A kérdés az angolszász „issue preclusion” jogintézményével kapcsolatos, mely azt jelenti, hogy egy ténybeli vagy jogi kérdést nem lehet újratárgyalni bármely későbbi jogvitában azonos felek között, ha abban végső döntés született. A kifejezés a kontinentális jogerő fogalmával analóg. Az Issue preclusion vagy más néven collateral estoppel hiánya a peres felek erőforrásainak és a döntnökök idejének elvesztegetéséhez és ahhoz vezetne, hogy az elégedetlen fél máshol „shoppingolna” (lásd később) neki megfelelő döntésért, például a több perindítási helyet is megengedő illetékességi szabályok kihasználásával.
Az issue preclusion jogintézményét egyébként széles körben alkalmazták bíróságok közti jogvitákban. Most azonban adminisztratív szervek és bíróságok viszonyában tárgyalták alkalmazhatósági körét, mely a védjegyeket is kezelő Amerikai Szabadalmi és Védjegyhivatal (USPTO) kapcsán először merült fel.
Az alapügyben érintett két védjegy körüli jogi procedúra még a kilencvenes évek elején kezdődött, és a Nyolcadik Kerületi Szövetségi Bíróságot is háromszor járta meg, mielőtt a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság befogadta volna az ügyet. A tavaly decemberben tartott tárgyalás után a végső döntés március 23-án született meg.
A tényállás szerint a Hargis nevű cég a SEALTITE megjelölést akarta lajstromoztatni 2002-ben, mely ellen a B&B Hardware szólalt fel korábbi SEALTIGHT védjegyére hivatkozva. Az oppozíciós ügyekben is illetékes Védjegy Tárgyalási és Fellebbezési Testület (TTAB, mely a USPTO egyik szervezeti egysége) megállapította az összetéveszthetőség veszélyét, ezért a bejegyzést elutasította, mely ellen az érintett nem nyújtott be bírósági felülvizsgálati kérelmet.
Amíg a TTAB a bejegyzési kérelemmel foglalkozott, ugyanazon felek között már nagyban folyt a SEALTITE/SEALTIGHT bitorlási per, ahol az volt a kérdés, hogy a TTAB megállapításai mennyiben alkalmazhatóak ebben az eljárásban. Vagyis, ha a TTAB megállapította az összetéveszthetőséget, akkor a bitorlási ügyben eljáró szövetségi bíróság mennyiben van kötve ehhez.
Az eljáró alsóbb szintű bíróság szerint az issue preclusion nem alkalmazható védjegyügyekben.
A Legfelsőbb Bíróság szerint azonban egy olyan jogintézmény, mely számtalan másik jogágban alkalmazható, ugyanúgy megállja a helyét védjegyügyekben is. Azaz, ha az issue preclusion általános feltételei fennállnak, és a hivatal az összetéveszthetőséget a tényleges piaci használat szempontjából is megvizsgálta, akkor a szövetségi bíróság ebben a körben kötve van a hivatal által megállapítottakhoz.
A legfőbb bírói fórum ítélete következtében komolyan változhat a tengerentúli védjegyjogviták gyakorlata is. Eddig ugyanis a TTAB eljárásokat tipikusan komolytalan, időhúzó eljárásnak, esetleg a bírósági procedúra főpróbájának tekintették, mostantól azonban ez egyértelműen változni fog.
A döntésről megkérdeztem Alex Lazouskit, a Lazouski IP vezetőjét, aki egyetértett a többségi döntés indokolásával, és pozitívan értékeli a forum shopping (ha ugyanaz a per több bíróság előtt is megindítható, akkor a felperes választhat, hogy hol indítsa meg, és ilyenkor az ügyvédek, ismerve az eltérő gyakorlatokat, ott indítják meg, ahol a legnagyobb esélyük van nyerni) kizárásának lehetőségét a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság részéről.
A döntéshez Thomas főbíró fűzött különvéleményt, melyhez a testület legrégebben hivatalban lévő bírája, Antonin Scalia is csatlakozott.
Szerintük a többség tévesen vonta le azt a következtetést, hogy vélelem szól amellett, hogy a Kongresszus mint a törvényhozó hatalmi ág, ugyanolyan kötőerővel ruházza fel a közigazgatási szerveket, mint az Alkotmány III. cikke alapján felállított bíróságokat. És noha senki sem tudja, hogy mi az alapja ennek a teljesen téves és először 1991-ben kimondott vélelemnek, azt biztosan nem lehetne alkalmazni az 1946-os Lanham Act-re (az amerikai védjegytörvény).
A különvéleményt csatoló bírák még a testület XIX. századi gyakorlatát és a common law alapelveit felidézve állapították meg, hogy mind a res judicata, mind az issue preclusion intézménye csak bíróságok egymás közti viszonyában értelmezhető. [Hopkins v. Lee (1821); Aurora v. West (1869)]
A többségi döntés – meglátásom szerint – a bírói felülvizsgálat és ezzel kapcsolatban a hatalmi ágak megosztásának értelmét és lényegét üresítette ki. Magyarországról nézve külön pikantériát ad a dolognak, hogy a többnyire megalapozott és jogilag alátámasztott ítéleteket hozó bíróságok kötve lennének a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának sokszor megkérdőjelezhető döntéseihez.
Csirik Márton
Pintz és Társai
Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda
www.szabadalmi.hu
