Nehéz a dolga annak, aki teljes biztonságot nyújtó védjegyet szeretne lajstromoztatni. Az alább bemutatott eset is jelzi, még a védjegy megadása után is akadhatnak gondok a levédett márkanévvel, ami akár jogvitához is vezethet. Egy nemrégen lezárt jogesetben arra is fény derült, mi várható el a védjegybejelentési eljárásban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától, illetve mennyiben tehető felelőssé a Hivatal a kutatási jelentés esetleges hiányosságaiért, létezik-e a védjegy bejelentőjének szavatossági joga a Hivatallal szemben.
A védjegybejelentés folyamata során a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) a Vt. 60. § alapján azt is elemzi, hogy összetéveszthető-e, esetleg azonos-e a megjelölés egy korábbi elsőbbségű védjeggyel (ez az ún. kutatási jelentés), ezen ütköző jogokat azonban csak az érintett védjegyjogosultak felszólalása alapján veszi figyelembe a lajstromozás akadályaként. Miután a kutatási jelentést a bejelentő megkapta, a védjegyet a Hivatal meghirdeti, és a felszólalásra rendelkezésre álló három hónapos idő eredményes eltelte után a védjegyet lajstromozza. Ekkor sem lehetünk azonban biztosak abban, hogy a lajstromozott védjegyoltalom minden későbbi bonyodalmat kizár.
Visszakapom-e a pénzem a védjegy törlése után?
A legfőbb magyar bírói fórum pár hónappal ezelőtt adott iránymutatást arra nézve, hogy mennyiben terheli felelősség a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát a kutatási jelentés minőségével összefüggésben, illetve létezik-e a bejelentőnek szavatossági joga a Hivatallal szemben. A Kúria Pfv.IV.20.206/2012/5. ügyszámú ítélete az SZTNH-val szemben indított kártérítési per végére tett pontot, melyben a felperes cég épp a kutatási jelentés hibája alapján kívánt a Hivataltól kártérítést bezsebelni.
Az ügy tényállása szerint a felperes (Silence Kft.) az 1998. november 9-én tett bejelentést követően 1999-ben védjegyoltalmat szerzett az „Autogrill Restaurant” szóra (M9804563), amelyet a 42. osztály vendéglátással kapcsolatos szolgáltatásainak körében használt, illetve adott használatba egy másik vállalkozásnak 2001-től. A problémát az újdonsült jogosulttal szemben 2000-ben fellépő és törlési eljárást indító olasz cég (Autogrill S.p.A.) jelentette, amelyről kiderült, hogy az „A Autogrill” kifejezésre vonatkozóan már a magyar kft.-t megelőzően védjegyoltalmat szerzett [pl. 528522 ]. Az SZTNH a védjegytörvénynek megfelelően a későbbi védjegy törléséről döntött, a magyar cég védjegyét egy három éven át nyúló eljárás után törölték a lajstromból.
A felperes a törölt védjegy licencjogosultjával szemben megtérített bizonyos költségeket, és az ebből fakadó kárának megtérítését követelte utólag a Hivataltól a Ptk. 349. § (1) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék előtt, ahol arra hivatkozott, hogy az alperes (vagyis az SZTNH) a kutatás során „nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben az általában elvárható lett volna”, nem tanúsította a megfelelő gondosságot és körültekintést. Felperes előadása szerint a megfelelő eljárással, egy minőségi védjegykutatási jelentéssel megakadályozható lett volna a védjegyének bejegyzése, és ebből következően a törlési eljárásra, az alapját vesztett licencszerződésre, valamint a kár bekövetkezésére sem került volna sor.
A fellebbviteli eljárást követően a felperes által indított felülvizsgálat során a Kúria a másodfokú bírói testület döntését hagyta helyben. A Kúria rögzítette: az alperes keresete megalapozatlan, s az SZTNH nem követett el jogsértést a mulasztásával. Az indokolás legjelentősebb megállapításai:
- a védjegy használatának ellenérték nélkül történő engedélyezése a Vt. 24. § (1) bekezdése alapján jogszavatosságért való helytállási kötelezettséget nem von maga után, valójában tehát a magyar cég önként, nem jogszabályi kényszer alapján fizetett a licencjogosultnak;
- mivel a licencjogosultnak fizetett összeg fizetése egy önként vállalt teher, a kár nem áll okozati összefüggésben a jogellenes magatartással;
- a közigazgatási szerv kártérítési felelősségét csak a kirívóan súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési tévedés teszi megállapíthatóvá (BH 2009/325.), vagyis a felróhatóság mércéje a közigazgatási jogkörhöz kapcsolódó kárfelelősség esetében szigorúbb, mint az általános felróhatósági mérce;
- az SZTNH a kutatást elvégezte, ha nem is tökéletesen, és a külföldön használt védjegy magyarországi ismertsége nem volt nyilvánvaló, ezért az, hogy az SZTNH átsiklott az ütköző korábbi védjegyet nem észlelte, az alperesnek ugyan felróható, önmagában azonban kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedésnek nem tekinthető;
- hiányzott tehát a felróható magatartás, mely a közigazgatási szerv kártérítő felelősségét megalapozza.
Az eredmény: a felperes egy 12 évig (!) húzódó ügy jogerős lezárása után elvesztette védjegyét, és saját maga kénytelen viselni a licenc kapcsán felmerült 2.211.875 forintos kárát, valamint a nagyjából félmilliós nagyságrendű eljárási költségeket, illetékeket, nem említve itt a védjegy bejegyzésével felmerült korábbi kiadásait, illetve a saját maga oldalán felmerült jogi költségeket, melyek a peres és a nem peres eljárásban jelentkeztek.
Hogy a védjegy ára ne legyen ablakon kidobott pénz: védjegykutatás
Hogyan küszöbölhető ki egy ilyen kellemetlen helyzet kialakulása? Mindenekelőtt jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az SZTNH által lefolytatott védjegykutatás nem nyújt 100%-os garanciát arra nézve, hogy a lajstromozni kívánt védjegy nem ütközik korábbi elsőbbségű védjegy által biztosított jogokba. A kutatás minősége a nyilvánosan elérhető elektronikus védjegyadatbázisok pontosságának és teljességének a függvénye, az egyes korábbi megjelölések összehasonlítása pedig részben szubjektív. A védjegykutatás azért sem zárja ki annak lehetőségét, hogy támadható bejelentést nyújtunk majd be a Hivatalhoz, mert napjainkban már a piacok összetettsége, a nagyszámú piaci szereplő és márkanév miatt óriási a potenciális ütköző védjegyek száma. Elképzelhető továbbá, hogy valaki a kutatott védjegyhez összetéveszthetőségig hasonló megjelölés tényleges használatával nyilvántartáson kívüli olyan jogokat szerzett, amelyek a bejelentés akadályát képezik – ezekről nem létezik nyilvántartás.
Érdemes itt szót ejteni az alternatív védjegykutatás lehetőségéről, amelynek egyes lépéseit magunk is elvégezhetjük különböző adatbázisok segítségével (bővebb információ a vedjegyportal.hu honlapon elérhető), valamint igénybe vehetjük szakértő védjegykutatási szolgáltatásait is. Egy hozzáértő szabadalmi ügyvivő által végzett vizsgálat segít megelőzni a kudarcra ítélt védjegybejelentéseket és minimalizálni az eljárás kockázatait.
Ajánlatos a bejegyzési eljárás kezdetén több energiát fektetni a rizikófaktorok csökkentésébe, hiszen, mint látjuk, a nem megfelelő körültekintéssel benyújtott védjegybejelentés sok fejfájást és álmatlan éjszakát okozhat.
Somogyi Dóra
Pintz és Társai
Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda Kft.
szabadalmi.hu
