Az Európai Bíróság első ízben foglalkozik a védjegy beruházási funkciójával, annak védelmével. Sérti a védjegy e funkcióját, ha a versenytárs a védjegy használatával jelentősen zavarja a védjegy jogosultját abban, hogy védjegyét olyan jóhírnév megszerzése vagy megőrzése érdekében használja, amely vonzhatja a fogyasztókat, vagy kialakíthatja hűségüket. Olyan helyzetben, amikor a védjegy már jóhírnévvel rendelkezik, sérül a védjegy beruházási funkciója, amennyiben e használat befolyásolja e hírnevet, és ennek folytán veszélyezteti annak fenntartását. Ezzel szemben nem léphet fel a védjegyjogoult a versenytárs ilyen védjegyhasználatával szemben, amennyiben e használat csupán azon következménnyel jár, hogy a védjegyjogosultat – a fogyasztók vonzására és hűségük kialakítására alkalmas jóhírnév létrehozása és fenntartása érdekében tett – erőfeszítéseinek e helyzethez való igazítására készteti. Hasonlóképpen a védjegy jogosultja nem hivatkozhat hasznosan azon körülményre, hogy az említett használat egyes fogyasztókat arra vezet, hogy az említett védjeggyel ellátott áruktól vagy szolgáltatásoktól elpártoljanak. A jóhírnevet élvező védjegyek fokozott védelmével, és különösen a „felhígulás” valamint az „élősködés” fogalmával kapcsolatos kérdésekre válaszolva a Bíróság többek között megállapítja, hogy a mások jóhírnevet élvező védjegyeivel megegyező vagy azokhoz hasonló megjelöléseknek – reklámszolgáltatás keretében – „alapos ok” nélkül történő kiválasztása élősködésként értelmezhető. Különösen ilyen következtetést lehet levonni olyan esetekben, amikor az interneten hirdetők a jóhírű védjegyekkel megegyező kulcsszavak kiválasztása révén kínálnak eladásra olyan árukat, amelyek az említett védjegyek jogosultjai áruinak utánzatai. Amennyiben az interneten valamely jóhírnevet élvező védjeggyel megegyező kulcsszó alapján megjelenített hirdetés a jóhírnevet élvező védjegy jogosultja áruinak vagy szolgáltatásainak alternatíváját kínálja, de nem az említett védjegy jogosultja áruinak vagy szolgáltatásainak egyszerű utánzatát árulja, nem okoz felhígulást, nem károsítja a jóhírnevet (nem áll fenn a megfakulás veszélye), vagyis nem sérti a védjegy funkcióit, az ilyen használat főszabály szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ágazatában folyó egészséges és tisztességes verseny körébe tartozik – mivel fennáll a törvény által megkívánt „alapos ok” a védjegy használatára.
Az amerikai Interflora Inc. társaság nemzetközi virágküldő hálózatot üzemeltet. Az Interflora British Unit az Interflora Inc. által adott védjegyhasználati engedély jogosultja. Az Interflora hálózatát olyan virágkereskedők alkotják, amelyeknél az ügyfelek megrendeléseiket személyesen, telefonon vagy interneten is leadhatják, és e megrendeléseket a hálózat azon tagja teljesíti, amelynek az üzlete a virágok kézbesítési címéhez a legközelebb található.
Az INTERFLORA egyrészt nemzeti védjegyként élvez oltalmat az Egyesült Királyságban, másrészt közösségi védjegy is. E védjegyek az Egyesült Királyságban és az Európai Unió más tagállamaiban jelentős jóhírnévvel rendelkeznek.
A másik fél, a Marks & Spencer (M & S) az Egyesült Királyság egyik legnagyobb kiskereskedője. Egyik szolgáltatása keretében virágok értékesítését és kézbesítését végzi, és e kereskedelmi tevékenysége versenyt támaszt az Interflorával szemben.
A felek között megindult per során megállapítást nyert, hogy a Marks & Spencer a Google „AdWords” reklámszolgáltatása keretében kiválasztotta az „Interflora” kulcsszót, valamint e kulcsszó alábbi változatait: „Interflora Flowers”, „Interflora Delivery”, „Interflora.com”, „Interflora.co.uk”. Következésképpen, amikor valamely internethasználó keresőkifejezésként az „interflora” szót vagy az említett valamely változatot írta be a Google keresőmotorjába, akkor a Marks & Spencer egyik hirdetése jelent meg.
Az Interflora által indított védjegybitorlási pert elbíráló angol bíróság több olyan kérdést terjesztett az Európai Bíróság elé, amellyel azt igyekszik tisztázni, hogy a „védjegy használatának” minősül-e a védjegy internetes kulcsszóként történő használata a keresőmotorokban, szponzorált linkekkel kapcsolatban, illetve lehet-e annak jelentősége, ha a hirdetések szervezője (a keresőmotor-üzemeltető) nem engedi meg, hogy a védjegyjogosultak az érintett tagállamban megakadályozzák a védjegyükkel azonos megjelölések kulcsszóként történő, más személyek általi kiválasztását.
Az Európai Bíróság [C-323/09.] először is emlékeztet arra, hogy amikor harmadik fél valamely védjeggyel azonos megjelölést használ a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal azonos áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában, a védjegyjogosult csak akkor jogosult e használatot megtiltani, ha az veszélyezteti a védjegy valamely „funkcióját”. A védjegy alapvető funkciója, hogy a fogyasztók számára tanúsítsa a védjeggyel érintett áru vagy szolgáltatás származását (származásjelző funkció), egyéb funkciói közé tartozik a reklám– és a beruházási funkció. A Bíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy a védjegy származásjelző funkciója nem az egyetlen olyan funkciója, amely érdemes a harmadik felek által elkövetett jogsértésekkel szembeni védelemre. A védjegy ugyanis gyakran – az áruk és szolgáltatások származásának jelzésén kívül – a kereskedelmi stratégia olyan eszköze, amelyet különösen hirdetési célból vagy a fogyasztói hűség kialakítását célzó jóhírnév megszerzése érdekében használnak.
A Google-ügyben hozott ítéletre [C-236/08., C-237/08. és C-238/08. sz. egyesített ügyek] hivatkozva a Bíróság rámutat, hogy sérül a védjegy származásjelző funkciója, ha a védjeggyel azonos kulcsszó alapján megjelenített hirdetés nem teszi lehetővé, vagy csupán nehézségek árán teszi lehetővé a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó számára annak megállapítását, hogy a hirdetésben szereplő áruk vagy szolgáltatások a védjegyjogosulttól, ahhoz gazdaságilag kapcsolódó vállalkozástól, vagy pedig harmadik féltől származnak.
A más védjegyével azonos megjelölésnek az „AdWords”-höz hasonló reklámszolgáltatás keretében történő használata azonban a védjegy reklámfunkcióját nem veszélyezteti, mivel a természetes találatok felsorolásában továbbra is megjelenik a védjegy jogosultjának honlapja, illetve promóciós oldala (rendszerint az említett felsorolás első helyeinek egyikén, ingyenesen) tehát a Google szolgáltatása biztosítja a védjegyjogosult termékeinek vagy szolgáltatásainak az internethasználó részére való láthatóságát, függetlenül a promóciós linkek rendszerétől. A védjegyoltalomnak nem célja a védjegyjogosult védelme a szokásos piaci verseny körébe tartozó gyakorlatoktól. Márpedig a védjegyekkel megegyező kulcsszavak alapján történő internetes hirdetés ilyen gyakorlatnak minősül, mivel általában pusztán az a célja, hogy az internethasználók számára alternatívát kínáljon az említett védjegyjogosultak áruihoz vagy szolgáltatásaihoz képest
Egyébiránt a Bíróság első ízben foglalkozik a védjegy beruházási funkciójának védelmével. Ennek alapján sérti a védjegy e funkcióját, ha a versenytárs – azzal, hogy a védjeggyel azonos megjelölést használ olyan árukkal vagy szolgáltatásokkal azonos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában, amelyek e védjegy árujegyzékében szerepelnek – jelentősen zavarja a védjegy jogosultját abban, hogy védjegyét olyan jóhírnév megszerzése vagy megőrzése érdekében használja, amely vonzhatja a fogyasztókat, vagy kialakíthatja hűségüket. Olyan helyzetben, amikor a védjegy már jóhírnévvel rendelkezik, sérül a védjegy beruházási funkciója, amennyiben e használat befolyásolja e hírnevet, és ennek folytán veszélyezteti annak fenntartását.
Ezzel szemben nem fogadható el, hogy valamely védjegy jogosultja felléphessen valamely versenytárs ilyen védjegyhasználatával szemben, amennyiben e használat csupán azon következménnyel jár, hogy a védjegyjogosultat – a fogyasztók vonzására és hűségük kialakítására alkalmas jóhírnév létrehozása és fenntartása érdekében tett – erőfeszítéseinek e helyzethez való igazítására készteti. Hasonlóképpen a védjegy jogosultja nem hivatkozhat hasznosan azon körülményre, hogy az említett használat egyes fogyasztókat arra vezet, hogy az említett védjeggyel ellátott áruktól vagy szolgáltatásoktól elpártoljanak.
A jelen ügyben az angol bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy az INTERFLORA védjeggyel azonos megjelölésnek az M & S általi használata veszélyezteti-e a fogyasztók vonzására és hűségük kialakítására alkalmas jóhírnévnek az Interflora általi fenntartását.
A jóhírnevet élvező védjegyek fokozott védelmével, és különösen a „felhígulás” (a jóhírnevű védjegy megkülönböztető képességének sérelme), valamint az „élősködés” (a védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználása) fogalmával kapcsolatos kérdésekre válaszolva a Bíróság többek között megállapítja, hogy a mások jóhírnevet élvező védjegyeivel megegyező vagy azokhoz hasonló megjelöléseknek – reklámszolgáltatás keretében – „alapos ok” nélkül történő kiválasztása élősködésként értelmezhető. Különösen ilyen következtetést lehet levonni olyan esetekben, amikor az interneten hirdetők a jóhírű védjegyekkel megegyező kulcsszavak kiválasztása révén kínálnak eladásra olyan árukat, amelyek az említett védjegyek jogosultjai áruinak utánzatai.
Ezzel szemben, amennyiben az interneten valamely jóhírnevet élvező védjeggyel megegyező kulcsszó alapján megjelenített hirdetés a jóhírnevet élvező védjegy jogosultja áruinak vagy szolgáltatásainak alternatíváját kínálja, de nem az említett védjegy jogosultja áruinak vagy szolgáltatásainak egyszerű utánzatát árulja, nem okoz felhígulást, nem károsítja a jóhírnevet (nem áll fenn a megfakulás veszélye), vagyis nem sérti a védjegy funkcióit, az ilyen használat főszabály szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ágazatában folyó egészséges és tisztességes verseny körébe tartozik – mivel fennáll a törvény által megkívánt „alapos ok” a védjegy használatára.
A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a Marks & Spencer a versenytársaként működő Interflora védjegyével azonos kulcsszavaknak a Google internetes reklámszolgáltatása keretében történő használatával megsértette-e az említett védjegy valamely „funkcióját” vagy élősködő magatartást tanúsított-e.
Külön érdekes lehet a magyar bíróságok számára, hogy az Európai Bíróság külön utal a jóhírnevű védjegyek oltalmáról rendelkező szabály értelmezésére. Magyarországon még nem egyértelmű, hogy milyen terjedelmű a jóhírnevű védjegyeket megillető oltalom. Az Európai Bíróság emlékeztet: „állandó ítélkezési gyakorlat, hogy még ha e rendelkezések csak azon esetet említik is, amikor valamely jóhírnevet élvező védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használnak olyan áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában, amelyek nem hasonlóak a védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz vagy szolgáltatásokhoz, az ott szabályozott oltalom még inkább vonatkozik a jóhírnevet élvező védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölésnek olyan áruk vagy szolgáltatások kapcsán történő használatára, amelyek azonosak az említett védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal, vagy azokhoz hasonlók”.
Bede Máté
Pintz és Társai Kft.
www.vedjegyportal.hu
Forrás:
a közlemény
a döntés
előzmény az IP-IT blogon
Részeletek az ítéletből:
A jó hírű védjegy megkülönböztető képességének sérelme (felhígulás)
77 – Ahhoz, hogy a jóhírnevet élvező védjegy jogosultja hatékony védelemben részesüljön az ilyen jogsértéssel szemben, a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdését és a 40/94 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy e jogosult megtilthatja az említett védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés minden olyan használatát, amely csökkenti a védjegy megkülönböztető képességét, anélkül hogy meg kellene várnia a felhígulási folyamat kimenetelét, azaz a védjegy megkülönböztető képességének teljes elvesztését.
78 – Azon álláspontja alátámasztására, amely szerint sérült védjegye megkülönböztető képessége, az Interflora megjegyzi, hogy az „Interflora” védjegynek az M & S, valamint egyéb vállalkozások által olyan reklámszolgáltatás keretében történő használata, mint az alapügybeli, fokozatosan azt a képzetet alakítja ki az internethasználókban, hogy e kifejezés nem az Interflora hálózatába tartozó virágüzletek által nyújtott virágküldő szolgáltatást jelölő védjegy, hanem valamennyi virágküldő szolgáltatásra vonatkozó, általános kifejezés.
79 – Bizonyos, hogy a jóhírnevet élvező védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló védjegynek harmadik fél által, gazdasági tevékenység keretében történő használata csökkenti az említett védjegy megkülönböztetésre való alkalmasságát, és ezért sérti a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése vagy közösségi védjegy esetében a 40/94 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett megkülönböztető képességét, amennyiben hozzájárul az említett védjegynek általános kifejezéssé történő változásához.
80 – Mindazonáltal az Interflora állításával ellentétben a valamely jóhírnevet élvező védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölésnek internetes reklámszolgáltatás keretében kulcsszóként történő kiválasztása nem vezet szükségszerűen ilyen változáshoz.
81 – Amennyiben tehát a valamely jóhírnevet élvező védjeggyel megegyező megjelölés kulcsszóként történő használata olyan hirdetés megjelenítéséhez vezet, amely lehetővé teszi a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó számára annak megértését, hogy a felkínált áruk vagy szolgáltatások nem a jóhírnevet élvező védjegy jogosultjától származnak, hanem ellenkezőleg, annak valamely versenytársától, azt a következtetést kell levonni, hogy e védjegy megkülönböztető képességét e használat nem csökkentette, mivel az csupán az internethasználó figyelmének arra történő felhívására szolgált, hogy a védjegyjogosult árujának vagy szolgáltatásának létezik alternatívája.
82 – A fentiekből következik, hogy amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy az INTERFLORA védjeggyel azonos megjelölésnek az M & S általi használata folytán megjelenített hirdetés lehetővé tette a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó számára annak megértését, hogy az M & S által reklámozott szolgáltatás független az Interflora szolgáltatásától, az utóbbi vállalkozás nem hivatkozhat hasznosan – a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében és a 40/94 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában kimondott szabályok alapján – arra, hogy e használat hozzájárult az említett védjegy általános kifejezéssé történő változtatásához.
83 – Amennyiben azonban az említett bíróság azt a következtetést vonja le, hogy az INTERFLORA védjeggyel azonos megjelölés fent említett használata folytán megjelenített hirdetés nem tette lehetővé a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó számára annak megértését, hogy az M & S által reklámozott szolgáltatás független az Interflora szolgáltatásától, és ha az utóbbi ragaszkodik ahhoz, hogy a származásjelző funkció e megállapításból eredő sérelmén túl azt is állapítsák meg, hogy az M & S megsértette az említett védjegy megkülönböztető képességét azzal, hogy hozzájárult annak általános kifejezéssé történő változtatásához, az említett bíróság feladata – az elé terjesztett valamennyi információ alapján – annak megítélése, hogy az INTERFLORA védjeggyel megegyező megjelölések internetes kulcsszóként történő kiválasztása olyan hatással bírt e a virágküldő szolgáltatások piacán, hogy az „Interflora” kifejezés ennek folytán a fogyasztók tudatában valamennyi virágküldő szolgáltatást jelöli.
A védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználása (élősködés)
84 – Ahogyan azt a Bíróság korábban már megállapította, azon hirdető szándéka, aki internetes reklámszolgáltatás keretében kulcsszóként más védjegyével azonos megjelölést választott, arra irányul, hogy az e szót keresőkifejezésként beíró internethasználók ne csupán az említett védjegy jogosultjának megjelenő linkjeire, hanem az említett hirdető promóciós linkjére is kattintsanak (a fent hivatkozott Google France és Google egyesített ügyekben hozott ítélet 67. pontja).
85 – Úgy tűnik továbbá, hogy azon körülmény, miszerint valamely védjegy jóhírnevet élvez, valószínűvé teszi, hogy nagyszámú internethasználó e védjegyet fogja használni keresőkifejezésként internetes keresései során annak érdekében, hogy az e védjeggyel érintett árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó ajánlatokról információkat találjon.
86 – E feltételek mellett – ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 96. pontjában megjegyezte – nem vitatható, hogy amennyiben valamely jóhírnevet élvező védjegy jogosultjának versenytársa internetes reklámszolgáltatás keretében e védjegyet kulcsszóként választja, e használat célja az említett védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének kihasználása. Az említett kiválasztás ugyanis olyan helyzetet teremthet, amelyben a valószínűleg nagyszámú olyan fogyasztó, aki e kulcsszó segítségével végez a jóhírnevet élvező védjeggyel ellátott árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó keresést az Interneten, a versenytárs hirdetését látja megjelenni a képernyőjén.
87 – Egyébiránt kétségtelen, hogy amennyiben az internethasználók az említett versenytárs hirdetésének megismerését követően vásárolják meg az utóbbi által felkínált árut vagy szolgáltatást azon védjegy jogosultjának áruja vagy szolgáltatása helyett, amelyre eredetileg a keresésük vonatkozott, e versenytárs valódi hasznot húz az említett védjegy megkülönböztető képességéből vagy jóhírnevéből.
88 – Ezenfelül bizonyos, hogy a reklámszolgáltatás keretében a mások védjegyeivel azonos vagy azokhoz hasonló megjelöléseket kiválasztó hirdető e használatért általában nem fizet semmilyen ellentételezést e védjegyek jogosultjai részére.
89 – A mások jóhírnevet élvező védjegyeivel megegyező megjelölések internetes kulcsszóként történő kiválasztásának fenti jellemzőiből következik, hogy az ilyen kiválasztás – amennyiben nem áll fenn a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése és a 40/94 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett „alapos ok” – olyan használatként értelmezhető, amellyel harmadik fél valamely jóhírnevet élvező védjegy nyomdokába lép annak érdekében, hogy előnyt szerezzen annak vonzerejéből, elismertségéből és presztízséből, valamint azért, hogy kihasználja – mindennemű pénzügyi ellentételezés nélkül, illetve anélkül, hogy e tekintetben saját ráfordítást kellene eszközölnie – a védjegyjogosult által az e védjegy imázsának megteremtése és fenntartása érdekében eszközölt üzleti ráfordításokat. Ilyen esetben az így elért előnyt tisztességtelennek kell tekinteni (lásd e tekintetben a fent hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 49. pontját).
90 – Ahogyan azt a Bíróság korábban már pontosította, különösen ilyen következtetést lehet levonni olyan esetekben, amikor az interneten hirdetők a jóhírű védjegyekkel megegyező kulcsszavak kiválasztása révén kínálnak eladásra olyan árukat, amelyek az említett védjegyek jogosultjai áruinak utánzatai (a fent hivatkozott Google France és Google egyesített ügyekben hozott ítélet 102. és 103. pontja).
91 – Ezzel szemben, amennyiben az interneten valamely jóhírnevet élvező védjeggyel megegyező kulcsszó alapján megjelenített hirdetés anélkül kínálja a jóhírnevet élvező védjegy jogosultja áruinak vagy szolgáltatásainak alternatíváját, hogy az említett védjegy jogosultja áruinak vagy szolgáltatásainak egyszerű utánzatát árulná, felhígulást vagy megfakulást okozna, vagyis sértené a jóhírnevet élvező védjegy funkcióit, azt a következtetést kell levonni, hogy az ilyen használat főszabály szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ágazatában folyó egészséges és tisztességes verseny körébe tartozik, és ezért a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése és a 40/94 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett „alapos okból” történik.
