Az üzleti élet változatossága és a technikai fejlődés újabb és újabb olyan jelenségekkel szembesíti a jogalkalmazókat, melyekre a jogszabályokban konkrét rendelkezés nincs, de a jogszabályok alapjául szolgáló elvek segítségével jogi szempontból is minősíteni lehet a piaci szereplők magatartását. A korábban ismeretlen felhasználási módok és üzleti modellek leggyakrabban és legnagyobb súllyal az Internettel kapcsolatban jelentkeznek, a joggyakorlat pedig ezen a területen is igyekszik lépést tartani a gazdasági környezettel. Az alábbiakban az európai és a magyar joggyakorlat fontosabb fejleményeit tekintjük át.
I. A GOOGLE-ügy [C-236/08., C-237/08. és C-238/08. sz. egyesített ügyek]
A GOOGLE-ügyben már egyértelműen megállapítja az adott felhasználási mód tekintetében a Bíróság, hogy a használat nem „védjegyszerű”.
„Az internetes reklámszolgáltatás nyújtója, aki kulcsszóként valamely védjeggyel azonos megjelölést tárol, és annak alapján szervezi hirdetések megjelenítését, nem használja e megjelölést a 89/104 irányelv [immár 2008/95/EK irányelv] 5. cikke (1) és (2) bekezdésének, illetve a 40/94 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének értelmében.” [rendelkező rész, 2) pont]
Ismét annak ellenére nem volt „védjegyszerű” a használat, hogy az gazdasági tevékenység körében történt. A reklámszolgáltatás nyújtója anélkül teszi lehetővé ügyfelei számára a védjegyekkel védett megjelölések használatát, hogy ő maga használná az említett megjelöléseket. A Google mint cég nem a védjegyszerű használatot megvalósító piaci szereplő, hanem egy olyan szolgáltató, aki lehetővé teszi másoknak a védjegyszerű használatot a saját szolgáltatása keretében, a saját szolgáltatása segítségével.
A Google hirdetési szolgáltatását igénybe vevő hirdető természetesen védjegyszerű használatot valósít meg, és így magatartása védjegybitorlás is lehet.
Idézzük az Európai Bíróságot:
„53. […] a reklámszolgáltatás nyújtójára rátérve, egyértelmű, hogy az kereskedelmi tevékenységet végez, és gazdasági előnyre törekszik, amikor bizonyos ügyfelei számára kulcsszóként védjegyekkel azonos megjelöléseket tárol, és azok alapján szervezi a hirdetések megjelenítését.
54. Kétségtelen az is, hogy e szolgáltatást nem kizárólag az említett védjegyek jogosultjai vagy az utóbbiak áruinak vagy szolgáltatásainak értékesítésére felhatalmazott gazdasági szereplők részére nyújtják, hanem arra – legalábbis a szóban forgó esetekben – a jogosultak hozzájárulása nélkül kerül sor, és azt az utóbbiak versenytársai vagy utánzói is igénybe veszik.
55. Bár a fentiekből világosan kitűnik, hogy a reklámszolgáltatás nyújtója „gazdasági tevékenység körében” tevékenykedik akkor, amikor lehetővé teszi a hirdetők számára védjegyekkel azonos megjelölések kulcsszavakként történő kiválasztását, tárolja e megjelöléseket, és ügyfelei hirdetéseit e kulcsszavak alapján jeleníti meg, nem következik belőle, hogy e szolgáltató maga is „használja” e megjelöléseket a 89/104 irányelv 5. cikke és a 40/94 rendelet 9. cikke értelmében.
56. E vonatkozásban elegendő rámutatni, hogy a jogosult védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés harmadik személy általi használata legalábbis maga után vonja, hogy az utóbbi a megjelölést saját reklámtevékenysége keretében használja. A reklámszolgáltatás nyújtójának esetében ez utóbbi anélkül teszi lehetővé ügyfelei számára a védjegyekkel azonos vagy azokhoz hasonló megjelölések használatát, hogy ő maga használná az említett megjelöléseket.
57. E következtetést nem gyengíti azon körülmény, hogy az említett szolgáltató részére ügyfelei az említett megjelölések használatáért ellenértéket fizetnek. Az a tény ugyanis, hogy megteremti a valamely megjelölés használatához szükséges technikai feltételeket, és e szolgáltatásért ellenértéket kap, nem jelenti azt, hogy az említett szolgáltatás nyújtója maga is használná az említett megjelölést. Amennyiben az ilyen használatot ügyfele számára lehetővé tette, szerepét adott esetben 89/104 irányelv 5. cikkétől és a 40/94 rendelet 9. cikkétől eltérő olyan rendelkezések alapján is meg kell vizsgálni, mint például azok, amelyekre a jelen ítélet 107. pontja hivatkozik.
58. A fentiekből az következik, hogy a reklámszolgáltatás nyújtója esetében nem valósul meg gazdasági tevékenység körében történő használat a 89/104 irányelv és a 40/94 rendelet fent említett rendelkezései értelmében.”
II. Az eBay-ügy [L’Oréal és társai – C-324/09 – Jääskinen főtanácsnok indítványa]
Ez a dokumentum [Jääskinen főtanácsnok indítványa a C-324/09. sz. ügyben] az előzőekkel ellentétben még nem az Európai Bíróság álláspontját rögzíti, de mégis fontos, mivel terjedelmesen foglalkozik a védjegyszerű használat kérdésével, és jó kommentárját nyújtja a korábbi bírósági gyakorlatnak.
Ugyancsak fontos az indítvány amiatt is, mert előrevetíti, hogy az Európai Bíróság az eBay tekintetében is meg fogja állapítani, hogy a védjegyeknek az eBay részéről, saját honlapján megvalósuló „használata” (elektronikus piac és az ahhoz kapcsolódó keresési és megjelenítési szolgáltatás) nem minősül védjegyszerű használatnak (mivel nem a releváns termékekkel kapcsolatos használat).
Végül pedig azért bír jelentőséggel a főtanácsnok indítványa, mert annak elfogadása esetén megszilárdul azon gyakorlat, hogy a „védjegyszerű használat” vizsgálata során a jogalkalmazók minden esetben a fél által nyújtott szolgáltatások funkciójából indulnak majd ki, mérlegelve a fél üzleti célját (szubjektív szempontok), a fél által nyújtott szolgáltatás üzleti jelentőségét (objektív szempontok, ld. hatáselmélet), valamint azt, hogy mely szempontok lesznek jelentősek a felhasználók számára, és hogy nem a felhasználók által megvalósított védjegyhasználatról van-e esetleg szó (mint a példaként felhozott újság és a bevásárlóközpont esetében). Ezek alapján határozzák majd meg azt, pontosan hogyan is kell minősíteni a védjeggyel kapcsolatban végzett tevékenységet, és ha az „védjegyszerű használatnak” minősül, akkor milyen áruval, milyen szolgáltatással kapcsolatos.
A főtanácsnok okfejtésének fontosabb részeit idézzük:
„47. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy míg a védjegy, szemben a szerzői joggal vagy a szabadalommal, csak relatív oltalmat kínál, ezen oltalmat korlátlan időtartamra kínálja, ameddig a védjegyet használják, és lajstromozását fenntartják. A védjegyoltalom csak a megjelölés kereskedelmi forgalomban történő védjegyként való használatára, és csak azokra a használatokra vonatkozik, amelyek a védjegy különböző funkcióinak szempontjából relevánsak. Emellett az oltalom rendszerint az azonos vagy hasonló árukra korlátozódik, kivéve ha a védjegy jó hírnévvel rendelkezik. Az oltalom továbbá jogi korlátozások alá esik, kimerül, ha a védjegyjogosult megszerzi azt a gazdasági értéket, amellyel a védjegy az áruk vonatkozásában rendelkezik, valamint területileg is korlátozott.
48. Az említett korlátozások szükségesek a kereskedelem és a verseny szabadságának fenntartásához, ami azt igényli, hogy a megkülönböztető megjelölések és nyelvi kifejezések az áruk és szolgáltatások címkézése érdekében a vállalkozások rendelkezésére álljanak, valamint hogy a védjegyjogosultak ne akadályozhassák meg az oltalom alatt álló megjelölések jogszerű kereskedelmi és nem kereskedelmi használatát, továbbá hogy a véleménynyilvánítás szabadságát aránytalanul ne korlátozzák.
[…]
63. A 89/104 irányelv szövegéből és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatból hat feltétel következik. A lajstromozott védjegy jogosultja akkor hivatkozhat a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, ha a következő feltételek teljesülnek:
1/ a megjelölést harmadik személynek kell használnia;
2/ a használatnak gazdasági tevékenység körében kell történnie;
3/ a használatnak a védjegyjogosult engedélye nélkül kell megvalósulnia;
4/ a megjelölésnek azonosnak kell lennie a védjeggyel;
5/ a használatnak olyan árukkal vagy szolgáltatásokkal kell kapcsolatban állnia, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal; és
6/ annak érintenie kell a védjegy valamelyik funkcióját, vagy alkalmasnak kell lennie erre.
[…]
85. A High Court lényegében azt kérdezi, hogy az eBay üzleti modelljének bizonyos vonásai tartalmazzák-e vagy magukban foglalják-e azt, hogy az eBay felelőssé tehető a védjegyekre vonatkozó elsődleges jogsértésért a rendszerében értékesített áruk vonatkozásában, amennyiben ezen ügyletekkel összefüggésben a harmadik személy védjegyének használata a védjegyjogosult előzetes engedélyét igényelte volna.
86. Ezzel összefüggésben érdemes emlékeztetni a Google France és Google ügyben hozott ítéletre. A Bíróság azt állapította meg, hogy az internetes reklámszolgáltatás nyújtója, aki kulcsszóként valamely védjeggyel azonos megjelölést tárol, és annak alapján szervezi hirdetések megjelenítését, nem használja e megjelölést a 89/104 irányelv 5. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmében.
87. Ugyanakkor a Google France és Google ügyben hozott ítéletben a Bíróság emellett megállapította, hogy a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely védjegy jogosultja megtilthatja, hogy az említett védjeggyel azonos megjelölést az említett védjegyjogosult hozzájárulása nélkül internetes reklámszolgáltatás keretében kiválasztott kulcsszóként az említett védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal azonos áruk vagy szolgáltatások reklámozására használják, amennyiben e reklám nem teszi lehetővé, vagy csupán nehézségek árán teszi lehetővé az átlagos internethasználó számára annak felismerését, hogy a hirdetésben említett áruk vagy szolgáltatások a védjegyjogosulttól, illetve ahhoz gazdaságilag kapcsolt vállalkozástól, vagy ellenkezőleg, harmadik személytől származnak.
88. Ahogy a Google, az eBay is információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújt. A Google-lel ellentétben nem internetes reklámszolgáltatást nyújt, hanem elektronikus piacot üzemeltet. E piac működése a rendszer felhasználói által abból a célból feltöltött árulistákon alapul, hogy árukat adjanak el más felhasználóknak. Az eBay rendszere emellett tartalmaz egy keresőmotort, a keresések pedig csak a saját rendszerében tárolt árulistákra mutatnak. Az eBay maga nem vesz részt félként az ügyletekben, de gazdasági nyereséget húz azokból.
89. Más, internetes reklámszolgáltatásokat nyújtók által szolgáltatott kulcsszavas hirdetési rendszereket (mint a Google AdWords) használó hirdetőkhöz hasonlóan az eBay is kiválogatja a saját rendszerében szereplő hirdetésekre és szponzorált linkekre mutató kulcsszavakat. E kulcsszavak tartalmazhatnak harmadik személyek védjegyeivel azonos megjelöléseket. E hirdetések és szponzorált linkek célja nyilvánvalóan az eBay által nyújtott szolgáltatások, vagy pontosabban az elektronikus piaca reklámozása, olyan benyomást keltve a fogyasztókban, hogy a szóban forgó márkás termékeket e piacon be lehet szerezni. Ugyanakkor a Google France és Google ügyben hozott ítéletben szereplő hirdetőkkel szemben az eBay maga nem kínálja az árukat eladásra.
[…]
94. Először meg kell állapítani, hogy az eBay a szponzorált linkjeire mutató kulcsszavakat elektronikus piacával kapcsolatban használja. Másként fogalmazva, célja saját szolgáltatásának reklámozása. Tagadhatatlan, hogy e szolgáltatás nem azonos a L’Oréal védjegye alá tartozó árukkal. Az, hogy ez képezi-e az egyetlen releváns, a védjegyekre vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatos szempontot, amely szerint a kiválasztott megjelöléseket használják, vita tárgya.
95. A L’Oréal szerint önmagában azáltal, hogy olyan megjelöléseket választ ki, amelyek azonosak a védjegyekkel, az eBay maga is reklámozza a honlapján értékesített árukat. Abból a tényből, hogy a szponzorált linkre kattintva a felhasználó közvetlenül olyan árukra vonatkozó hirdetésekhez, illetve eladási ajánlatokhoz jut, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, az következik, hogy az elektronikus piac üzemeltetője a megjelölést az árukkal „kapcsolatban” használja.
[…]
99. Álláspontom szerint az ötödik feltétel a megjelölés olyan használatára vonatkozik, amelynek célja az áruk vagy szolgáltatások azonosítása vagy a (különböző kereskedelmi származású) áruk és szolgáltatások közötti megkülönböztetés. Ahogy a High Court előadja, a megjelölés árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban történő használata az abból a célból való használatot jelenti, hogy megkülönböztessék a szóban forgó árukat vagy szolgáltatásokat, vagyis a védjegyként való használatot magát.
100. Ez azt jelenti, hogy a védjegyet akkor használják árukkal kapcsolatban, ha azt a védjegyjogosult használja áruinak harmadik személy áruitól való megkülönböztetése céljából, illetve ha azt harmadik személy használja áruinak a védjegyjogosult áruitól való megkülönböztetése céljából. Emellett a harmadik személy használhatja a védjegyet a védjegyjogosult árui és más áruk közötti megkülönböztetés céljára, függetlenül attól, hogy azok az ő árui, vagy sem. Amennyiben ezen elemzés helytálló, a közvetítő vagy a piac üzemeltetője helyzetében lévő fél akkor is „árukkal kapcsolatban” használja a megjelölést, ha egy védjeggyel azonos megjelölést használ a szolgáltatásai igénybevételével elérhető áruk azon áruktól való megkülönböztetése céljából, amelyek nem érhetők el így.
101. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság a Google France és Google ügyben hozott ítéletben arra a következtetésre jutott, hogy az esetek többségében a védjegyet keresőkifejezésként beíró internethasználó az e védjegyet hordozó áruk vagy szolgáltatások kapcsán kíván információkat vagy ajánlatokat találni. Amikor a keresés eredményei mellett vagy fölött megjelennek a védjegyjogosult versenytársainak áruit vagy szolgáltatásait kínáló weboldalakra vezető promóciós linkek, az internethasználó úgy észlelheti e promóciós linkeket, mint amelyek alternatívát kínálnak a védjegyjogosult áruihoz vagy szolgáltatásaihoz képest. Egy ilyen helyzet a megjelölés használatának minősül a versenytárs áruival vagy szolgáltatásaival kapcsolatban.
102. Véleményem szerint ez az elemzés alkalmazható olyan helyzetekre is, amelyekben a vonatkozó promóciós linkek nem a védjegyjogosult alternatív árukat kínáló közvetlen versenytársainak linkjei, hanem elektronikus piacokéi, amelyek ugyanazon, a védjegyet hordozó áruk vonatkozásában alternatív forrásokat kínálnak a védjegyjogosult viszonteladói hálózatához képest.
103. Ennélfogva, bár osztom az Egyesült Királyság Kormányának és a Bizottságnak az álláspontját abban a tekintetben, hogy a védjegynek a piac üzemeltetője általi használata szükségképpen különbözik az áruk értékesítője általi használattól, nem tudok egyetérteni azzal, hogy a piac üzemeltetője ne használná a védjegyet az árukkal kapcsolatban, amennyiben saját hirdetésében a védjeggyel azonos megjelölést használ.
104. E következtetést nem érvényteleníti az a tény, hogy létezhetnek olyan helyzetek, amelyekben a védjegyet hordozó áruk ténylegesen nem érhetők el a piacon, annak ellenére, hogy a piac üzemeltetője e védjegy használatával hirdetett.
105. A fent bemutatott elemzés alapján szükséges annak vizsgálata, hogy az eBay által a védjegyekkel azonos megjelölések fizetett internetes reklámszolgáltatásban kulcsszóként történő használata érinti-e e védjegyek bizonyos funkcióit, vagy alkalmas-e erre. Ez a fenti 63. pontban említett hatodik feltétel.
106. A Bíróság a Google France és Google ügyben hozott ítéletben megismételte, hogy a védjegy alapvető rendeltetése annak biztosítása a fogyasztó vagy a végfelhasználó számára, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik, és ezáltal annak lehetővé tétele, hogy ezen árut vagy szolgáltatást megkülönböztessék az egyéb eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól.
107. A Bíróság emellett megjegyezte, hogy a származással kapcsolatos funkció akkor sérül, ha a harmadik személy olyan kulcsszóra való kattintás eredményeként megjelenő hirdetése, amely azonos valamely védjeggyel, nem teszi lehetővé vagy csupán nehézségek árán teszi lehetővé a „szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó” számára annak megállapítását, hogy a hirdetésben szereplő áruk vagy szolgáltatások a védjegyjogosulttól, ahhoz gazdaságilag kapcsolódó vállalkozástól vagy pedig harmadik féltől származnak.
108. Véleményem szerint a „szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó” képes megérteni a különbséget az elektronikus piac, az áruk és szolgáltatások közvetlen értékesítője, és azon kereskedelmi forrás között, ahonnan az áruk vagy szolgáltatások származnak. Ennek oka az, hogy számos közvetítő gazdasági szolgáltatás, így a forgalmazók, brókerek, aukciós házak, bolhapiacok és ingatlanügynökök létezése ismert a piacgazdaságban élő felnőttek számára. Ennélfogva az áruk és szolgáltatások származására vonatkozó tévedés nem vélelmezhető pusztán azért, mert egy link mutat az elektronikus piac üzemeltetőjének reklámjára, amennyiben maga a reklám nem megtévesztő az üzemeltető jellegét illetően.
109. A nemzeti bíróság által értékelendő ténykérdés, hogy az eBay-hez hasonló elektronikus piacok tevékenységeinek jellege általában olyan jól ismert-e, hogy a származással kapcsolatos funkció megsértése valószínűtlen, még akkor is, ha a piac üzemeltetőjének jellegét nem mutatják be a hirdetésben.
110. Emellett a csomagolás nélküli vagy EGT-n kívüli áruk esetében a származással kapcsolatos funkció nem válhat érintetté. Ezek eredeti L’Oréal-áruk, függetlenül attól, hogy eladásra kínálásuk sérti-e a L’Oréal védjegyét, vagy sem. A hamisított áruk esetében az értékelés ellentétes.
111. A származással kapcsolatos funkció sérelme azokban az esetekben következik be, amikor a piacon értékesített áruk hamisítottak. E sérelem ugyanakkor nem önmagában annak következménye, hogy a piac üzemeltetője a megjelölést kulcsszóként használta az internetes reklámszolgáltatásban. A sérelem azokban az esetekben is bekövetkezik, amikor a piac csak a keresőmotor természetes listáiban jelenik meg, a szponzorált linkekben pedig nem, vagy amikor a piac üzemeltetője nem használja a védjegyet hirdetéseiben. A származással kapcsolatos funkció sérelmének oka az elektronikus piac üzemeltetőjének honlapján megjelenő lista. Ahogy később kifejtem, a védjegyekkel azonos megjelölések használata ezekben a listákban nem a piac üzemeltetője általi használat a szóban forgó árukkal kapcsolatban, hanem a piac felhasználói általi használat.
112. Ami a reklámmal kapcsolatos funkció sérelmét illet, a Google France és Google ügyben hozott ítélet szerinti hasonló érvelés alapján – amely kizárta az ilyen sérelmet az internetes reklámszolgáltatás szponzorált linkjeivel összefüggésben –, úgy vélem, hogy az ilyen sérelem kizárt olyan elektronikus piacokkal összefüggésben, amelyek kulcsszavas hirdetést alkalmaznak.
113. Ahogy már említettem, a L’Oréal védjegyét hordozó hamisított áruk értékesítése mindenképpen sérti a L’Oréal védjegyeinek származással kapcsolatos funkcióját. Ami a minőséggel és a befektetésekkel kapcsolatos funkciót illeti, nyilvánvalónak vélem, hogy az eBay-felhasználók harmadik személyek védjegyeit tartalmazó és az eBay honlapján megjelenő egyedi árulistái sérthették ezeket a funkciókat. A hamisított áruk kereskedelme sérti, a csomagolás nélküli áruk kereskedelme pedig sértheti a luxus kozmetikumok által hordozott, jól ismert védjegyek jó hírnevét, és ezáltal azokat a befektetéseket, amelyeket a védjegyjogosult eszközölt márkája arculatának kialakítása érdekében. Ennek következtében sérült a védjegy által hordozott, illetve közölt minőségre vonatkozó garancia is.
114. Ugyanakkor a 89/104 irányelv 6. és 7. cikke meglehetősen széles körben lehetővé teszi a védjegynek a védjegyjogosult engedélye nélküli használatát, beleértve annak reklámban való megemlítését. E kérdést nemrégiben tisztázták használt áruk értékesítésével kapcsolatban a Portakabin-ügyben hozott ítéletben.
115. Amennyiben megengedhető az egyik fél számára, hogy harmadik személy védjegyét használja, vagy hivatkozzon rá, akkor nem lehet jogszerűtlen, ha ezt egy e felhasználók számára piacot üzemeltető személy teszi. Álláspontom szerint kétségtelen, hogy például egy bevásárlóközpont a hirdetésében használhatja a létesítményben működő vállalkozások által kínált áruk és szolgáltatások védjegyeit.
116. Amennyiben az ilyen használatot relevánsnak tekintenénk a védjegy bizonyos funkciói tekintetében, azt minden esetben megengedettnek kellene tekintenünk, mint az áru fajtáira vonatkozó jelzést a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, vagy mint amely a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében szükséges az elektronikus piac működtetéséhez, amennyiben az ilyen árukat anélkül értékesítik, hogy az üzemeltetőnek meg kellene vizsgálnia minden egyes árucikk esetében, hogy a védjegyoltalom a 7. cikk alapján kimerült-e. Ennélfogva az ilyen használatot a védjegyjogosult nem tilthatja meg.
117. Főszabályként nem gondolom, hogy az egyes piaci szereplők magatartásával kapcsolatos lehetséges problémák felróhatók a piac üzemeltetőjének, kivéve ha a nemzeti jog alapján megalapozott a másodlagos felelősség. A bevásárlóközpontot üzemeltető társaság nem lehet felelős azért, ha a létesítményben működő zöldséges romlott almát árusít. E társaság nem tehető automatikusan felelőssé a bevásárlóközpontban történt, védjegyekkel kapcsolatos jogsértésért sem, ha például a szelektív viszonteladói hálózat egyik tagja azt követően is folytatja a márkás termékek árusítását, hogy a védjegyjogosult azonnali hatállyal felmondta a viszonteladói szerződést. A piac üzemeltetője jogosult feltételezni, hogy a szolgáltatásait igénybe vevő piaci szereplők jogszerűen járnak el, és betartják a kikötött, a piac használatára vonatkozó szerződéses feltételeket, amíg konkrétan nem szerez tudomást az ellenkezőjéről.
118. Ebből következően, ha a gazdasági szereplő piacjellegét az internetes keresőmotor keresési eredményei között megjelenő hirdetés kellő egyértelműséggel feltünteti, önmagában az a tény, hogy a piac egyes felhasználói megsérthetnek valamely védjegyet, nem alkalmas arra, hogy a védjegy minőséggel, illetve kommunikációval és befektetésekkel kapcsolatos funkciójának sérelmét okozza.
119. Ugyanakkor az egyértelműség kedvéért hozzá kell tennem, hogy amennyiben a védjegy kifogásolt használata a megjelölés feltüntetésével valósul meg valamely elektronikus piac üzemeltetőjének honlapján, nem pedig a keresőmotor egy szponzorált linkjében, akkor nem a védjegynek a piac üzemeltetője által árukkal kapcsolatban megvalósított használatáról, hanem a piac felhasználói általi használatról beszélünk. Az üzemeltető tevékenysége a felhasználók által a rendszerébe feltöltött árulisták tárolásában és megjelenítésében, illetve az ügyletek megkötését megkönnyítő rendszer működtetésében merül ki. Ez nem tekinthető inkább a védjegyek használatának, mint amikor egy újság tematizált hirdetéseket közöl, amelyek védjegyeket is tartalmaznak, amennyiben az eladó személyazonosságát nem közlik, hanem azt az újságtól kell elkérni. Ennélfogva, még ha a védjegy által oltalomban részesített áruknak az elektronikus piac felhasználói által készített listái sérthetik is a védjegy származással, minőséggel, illetve befektetésekkel kapcsolatos funkcióját, e sérelmek nem tulajdoníthatók a piac üzemeltetőjének, kivéve ha a nemzeti jogszabályokat, illetve a védjegyekkel kapcsolatos jogsértésekért való másodlagos felelősség elvét kell alkalmazni.
120. Emellett meg kell jegyezni, hogy az eBay tevékenysége, amely az árulistára vonatkozó keresési és megjelenítési funkciókból tevődik össze, műszaki szempontból hasonlít az olyan internetes keresőmotorok működéséhez, mint a Google (a fizetett internetes reklámszolgáltatás „add-on”-ja nélkül), annak ellenére, hogy az üzleti modell eltérő. Az eBay szerverein a keresés a felhasználók által a piacon tárolt árulistákra vonatkozik, az internetes keresőmotor esetében pedig azokra az internetes honlapokra, amelyeket szervereiken tárolnak. Ennélfogva e funkciók tekintetében a harmadik személyek védjegyeinek használata és megjelenítése a Google France és Google ügyben hozott ítéletben kifejtett indokok alapján nem a megjelölésnek a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmében vett használata. A piac üzemeltetője továbbá lehetővé teszi ügyfelei számára, hogy a védjegyekkel azonos megjelöléseket használjanak, anélkül hogy e megjelöléseket maga használná.
121. A hetedik kérdés a hatodik kérdésben hivatkozott honlapon hirdetett és eladásra kínált olyan termékekre vonatkozik, amelyeket az EGT-n belül a védjegyjogosult nem hozott forgalomba, vagy amelyeket ott nem kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a vonatkozó rendelkezések alkalmazhatósága attól függ-e, hogy a hirdetés vagy eladásra kínálás a védjegy által érintett területen belüli vásárlókat célozza meg.
122. A L’Oréal, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a lengyel és a portugál kormány, továbbá a Bizottság előadja, hogy amennyiben az elektronikus piacon eladásra kínált árukat az EGT-n belül a védjegyjogosult még nem hozta forgalomba, vagy azokat ott nem kifejezett hozzájárulásával hozták forgalomba, ettől függetlenül a nemzeti vagy a közösségi védjegy által biztosított kizárólagos jog alkalmazásához elegendő annak bizonyítása, hogy a hirdetés a védjegy által érintett területen belüli vásárlókat célozza meg.
123. Az eBay szerint nem állhat fenn a védjegy Unión belüli használata, kivéve ha az árukat ott forgalomba hozták. Ebből következően nem elegendő az, ha a hirdetés vagy eladásra kínálás a védjegy által érintett területen belüli vásárlókat célozza meg.
124. Úgy vélem, hogy az eBay-en kívüli felek által javasolt válasz helytálló.
125. Először, a különösen az uniós versenyjog területén alkalmazott hatáselmélet fényében megállapítható, hogy az Unió területén kívül kifejtett, azonban közvetlenül az uniós jogalkotás tárgykörébe tartozó ügyekre releváns hatást gyakorló magatartás nem kerülheti ki az uniós szabályok alkalmazását pusztán az alapján, hogy az ilyen hatással járó cselekmények az Unió területén kívül történtek.
126. Az internetszolgáltatással összefüggésben a hatáselméletet árnyalni kell. Ellenkező esetben, mivel az interneten zajló kommunikáció főszabály szerint mindenhonnan elérhető, az elektronikus kereskedelem és szolgáltatásnyújtás több jogi szabályozás, illetve eltérő területi hatályú szellemei tulajdonjogok hatálya alá tartozna, ami e tevékenységeket kezelhetetlen jogi kockázatoknak tenné ki, illetve ésszerűtlenül széles körű védelmet biztosítana az ütköző szellemi tulajdonjogoknak.
127. Másfelől, amennyiben nemcsak az objektív hatás, hanem az érintett személyek szubjektív szándéka is az, hogy ilyen hatásokat érjenek el az Unióban, az értékelésnek eltérőnek kell lennie. Egyéb esetben az uniós piacokat célzó tevékenységek esetében elmaradhatna például a fogyasztóvédelemre, a szellemi tulajdonjogok védelmére, a tisztességtelen versenyre és a termékbiztonságra vonatkozó uniós szabályok alkalmazása pusztán azért, mert a tevékenység kifejtésére harmadik országban került sor, illetve a tevékenységért felelős társaság székhelye ott található. Ennélfogva a védjegyoltalom nem korlátozható azokra az esetekre, amelyekben a szóban forgó árukat az Unióban hozták forgalomba.
128. Honnan tudhatjuk, hogy egy elektronikus piac egy bizonyos joghatóság alá tartozó, a jelen esetben az Unión belüli vásárlókat „céloz-e meg”? Ez egy bonyolult kérdés, amelyet a Bíróság jelenleg is vizsgál két folyamatban lévő ügyben.
129. Véleményem szerint ez a nemzeti bíróság által eldöntendő ténykérdés. Ezzel kapcsolatban iránymutatás nyújthat a WIPO védjegyek és más megjelölésben megnyilvánuló ipari tulajdonjogok interneten való védelméről szóló 2001. évi közös ajánlása (WIPO Joint Recommendation of 2001 Concerning Provisions on the Protection of Marks, and other Industrial Property Rights in Signs on the Internet). A közös ajánlás 2. cikke szerint a megjelölés interneten történő használata e rendelkezések alkalmazásában csak akkor jelent a tagállamban történő használatot, amennyiben a használat kereskedelmi hatásai a 3. cikkben foglaltaknak megfelelően e tagállamban jelentkeznek. Az utóbbi cikk szerint annak meghatározásánál, hogy a megjelölés interneten történő használata járt-e kereskedelmi hatásokkal valamely tagállamban, az illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie valamennyi releváns körülményt. E körülmények közé öt, a rendelkezésben több konkrét elemre tagolt kritérium tartozik, de azok nem korlátozódnak e kritériumokra.”
A főtanácsnok indítványában említett WIPO ajánlás elérhetősége (WIPO Joint Recommendation of 2001 Concerning Provisions on the Protection of Marks, and other Industrial Property Rights in Signs on the Internet):
III. A legfrissebb fejlemények az Internet vonatkozásában
A BergSpechte-ügyben [C-278/08] az Európai Bíróság által megfogalmazott (illetve megerősített) elveket a következőképpen foglalhatjuk össze:
A hirdető (a hirdetés megrendelője) által internetes reklámszolgáltatás keretében kulcsszóként kiválasztott megjelölés nem más, mint a hirdető eszköze arra, hogy hirdetése megjelenítését előidézze. Ez „gazdasági tevékenység körében” történő használatnak minősül, és akkor is fontos lesz védjegyjogi szempontból, ha a kulcsszóként kiválasztott megjelölés magában a hirdetésben nem szerepel. Nemcsak azonosság, hanem hasonlóság esetén is bitorol a hirdető.
Mindazonáltal a védjegy jogosultja nem léphet fel a megjelölés használatával szemben, ha az nem veszélyezteti a védjegy egyik funkcióját sem, és az összetévesztés veszélye is hiányzik.
A származásjelző funkció kapcsán felmerülő azon kérdés, miszerint sérti-e a védjegy ezen funkcióját, ha a védjeggyel azonos kulcsszó alapján az internethasználóknak harmadik személy hirdetését mutatják, különösen az említett hirdetés megjelenítésének módjától függ. Sérül a védjegy származásjelző funkciója, ha a hirdetés nem teszi lehetővé, vagy csupán nehézségek árán teszi lehetővé a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó számára annak megállapítását, hogy a hirdetésben szereplő áruk vagy szolgáltatások a védjegyjogosulttól, ahhoz gazdaságilag kapcsolódó vállalkozástól vagy pedig ellenkezőleg, harmadik féltől származnak-e.
E vonatkozásban, ha harmadik fél hirdetése azt sugallja, hogy gazdasági kapcsolat áll fenn e harmadik fél és a védjegyjogosult között, azt a következtetést kell levonni, hogy sérül a védjegy származásjelző funkciója. Hasonlóképpen, ha a hirdetés – bár nem sugallja, hogy gazdasági kapcsolat állna fenn – a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások származása tekintetében annyira homályos marad, hogy a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó a promóciós link és a hozzá kapcsolt reklámüzenet alapján nem képes annak felismerésére, hogy a hirdető a védjegyjogosulttól független harmadik személy-e, vagy ellenkezőleg, ahhoz gazdasági kapcsolat fűzi, azt a következtetést kell levonni, hogy sérül a védjegy fent említett funkciója.
Újabb fejlemény az internetes hirdetések kapcsán majd az Interflora-ügyben [C-323/09] várható, ahol jelenleg a főtanácsnok indítványának ismeretében a Bíróság döntésére vár a szakma.
Végül pedig felhívjuk a figyelmet, hogy a magyar joggyakorlat is kitermelt már olyan jogesetet, mely az Internet és a „védjegyszerű használat” kapcsolatát vizsgálta, és e körben büszkék lehetünk a Fővárosi Bíróság haladó szellemű döntésére. A döntés a BEMER-ügyben született, és az elsőfokú bíróság döntése elérhető a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (1-H-PJ-2008-409 ügyazonosító, www.birosag.hu)
„A honlapon szerepelő adat az internetes keresők számára érzékelhető, így amennyiben a fogyasztó a keresőbe beírja a perbeli védjegy szóelemét, a honlapon szereplő szóelemet megtaláló kereső könnyedén az alperes honlapra juttathatja. A jogellenesen használt védjegy és az alperesi szolgáltatás közötti kapcsolat tehát nem csak vizuális alapon, de az internet műszaki sajátosságaival is magyarázható.
Pontosan ugyanez állítható a védjegynek a honlap forráskódjában meta elemként való használatára azzal a különbséggel, hogy itt a védjegy és az alperes kapcsolatát minden esetben az internetes kereső biztosítja. A fogyasztó a perbeli védjegyszóra rákeresve jut el az alperes honlapjára, így a védjegynek a forráskódban való feltüntetése a Vt. 12. §-a (2) bekezdésnek b) pontjába ütköző védjegybitorló magatartás.
Nem menti az alperest az, hogy önként törölte honlapjáról és annak forráskódjából a sérelmezett megjelöléseket, ám azok az internetes keresőkön keresztül – műszaki okoknál fogva – még hónapokkal később is elérhetők voltak. A védjegybitorlás objektív felelősségen alapul, így a keresetben kért objektív jogkövetkezmények alkalmazása körében nem értékelhető az alperes javára, hogy önként intézkedett a jogsértő állapot megszűntetéséről, ám az nem járt eredménnyel.”
Bede Máté
Pintz és Társai
