Mind a mai napig sok vita övezi az uniós tagállamokban 2021. június 7-ig átültetendő 2019/790 DSM irányelv („DSM irányelv”) 17. cikkét. A szerzői jogosultak az értékkülönbség (value gap), azaz a szerzői jogosultak és az online tartalommegosztó szolgáltatások bevételei közötti különbség csökkenését várják tőle, a felhasználók és egyes civil szervezetek ugyanakkor a jogellenes tartalmak kiszűrése érdekében várhatóan alkalmazásra kerülő szűrő mechanizmusok miatt az alapvető jogok sérelmének súlyos kockázatára hívják fel a figyelmet. Az olyan online tartalommegosztó szolgáltatók, mint a Youtube pedig a jelenlegi status quo felborulásától tartanak, hiszen a DSM irányelv ezen szolgáltatók közvetlen szerzői jogi felelősségét kívánja megalapozni. A 17. cikk születése során az Európai Bizottság igyekezett figyelembe venni valamennyi érintetti érdeket, azonban az implementációs szakaszt is kísérő vitákból úgy tűnik, hogy az elfogadott szövegjavaslat továbbra sem maradéktalanul elfogadható valamennyi érintett számára.
Az alapvető koncepcionális változás abban áll, hogy a DSM irányelv 17. cikke egyértelművé teszi, hogy az online tartalommegosztó szolgáltatások is szerzői jogi értelemben releváns felhasználást végeznek, amelyhez kötelesek felhasználási szerződés formájában, vagy másként engedélyt beszerezni a jogosultaktól.
1. Az online tartalommegosztó szolgáltatásokra vonatkozó hatályos felelősségi szabályok
A jelenleg irányadó elektronikus kereskedelmi szabályok alapján az online tartalommegosztó szolgáltatók, vagy más néven videómegosztóplatform-szolgáltatók médiatartalmat megosztó, azt továbbító közvetítő szolgáltatónak, azon belül is tárhelyszolgáltatónak minősülnek, mivel kizárólag a szerverükre feltöltött műsorszámok, videók tárolását és továbbítását végzik szerkesztői beavatkozás nélkül.
Az online tartalommegosztó szolgáltatók felelőssége is a tárhelyszolgáltóéval azonos, azaz nem felelnek a felhasználók által feltöltött tartalomért, amennyiben nincs tudomásuk a tartalommal kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy a tartalom bárkinek a jogát, vagy jogos érdekét sérti, továbbá ha tudomásszerzés esetén haladéktalanul intézkednek a tartalom eltávolításáról, vagy a hozzáférést nem biztosítják.
A fentiek alapján az online tartalommegosztó szolgáltatók nem kötelesek előszűrni a felhasználók által feltöltött tartalmakat, biztosítva ezáltal azok jogszerűségét, és közvetlenül sem felelnek a szerzői jogosultak irányába, feltéve, hogy a jogellenességről való tudomásszerzés esetén az érintett tartalmat haladéktalanul elérhetetlenné teszik. Jóllehet az online tartalommegosztó szolgáltatók tulajdonképpen jelenleg is nyilvánossághoz való közvetítést végeznek, azonban közvetítői szolgáltatóként ehhez nem kötelesek a jogosultaktól külön engedélyt beszerezni, és abban az esetben is mentesülhetnek a felelősség alól, ha a felhasználó által feltöltött, és általuk továbbított tartalom nem jogszerű.
2. Főtanácsnoki jogértelmezés a C-682/18 (Youtube) és C-683/18 (Uploaded) ügyekben
A YouTube és az Uploaded online tartalommegosztó szolgáltatók felelősségét érintő C-682/18 és C-683/18 számú ügyekben Saugmandsgaard Øe főtanácsnok 2020. július 16-i indítványa a hatályos európai iránylevek értelmezésével megállapítja, hogy az olyan szolgáltatók, mint a Youtube, vagy az Uploaded nem felelnek közvetlenül abban az esetben, ha olyan tartalmakat közvetítenek a nyilvánossághoz, amelyeket a felhasználók a szerzői jogosultak engedélye nélkül töltenek fel az ilyen platformokra. A főtanácsnok szerint az online tartalommegosztó szolgáltatók csak közvetítő szolgáltatók, amelyek nem végeznek szerzői jogi értelemben vett nyilvánossághoz közvetítést, csupán az infrastruktúra rendelkezésre bocsátásával elősegítik, hogy a felhasználó végezhesse el ezt a cselekményt, azaz az elsődleges felelősség az online tartalommegosztó szolgáltatást igénybe vevő felhasználót terheli. A főtanácsnoki indítvány megerősíti, hogy az olyan szolgáltatók, mint a YouTube vagy az Uploaded mentesülnek a felelősség alól a felhasználóik kérésére tárolt tartalom tekintetében feltéve, hogy nem játszanak olyan aktív szerepet, amelynél fogva tudomással bírnak a tartalom jogsértő jellegéről, vagy bármilyen formában kontrollt gyakorolnának felette. A főtanácsnok ugyanakkor indítványozza, hogy függetlenül a felelősség alóli mentesüléstől az EU bírósága állapítsa meg, hogy a jogosultak közvetlenül az online tartalommegosztó szolgáltatók ellen is érvényesíthessék bizonyos magatartásra kötelező (azaz nem kártérítési jellegű) jogi igényeiket.
A főtanácsnoki indítvány azt is kiemeli, hogy a DSM irányelvvel új felelősségi rendszer fog életbe lépni, amely kifejezetten rendezi a felhasználók által az online tartalommegosztóhoz feltöltött jogellenes tartalmakért való felelősség kérdését. A fenti ügyekben az Európai Unió Bírósága még nem hozott ítéletet.
3. A DSM irányelv szabályai – új felelősségi szabályok
A jövőre átültetendő DSM irányelv egyértelművé teszi, hogy az online tartalommegosztó szolgáltatók szerzői jogi értelemben nyilvánossághoz való közvetítést vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt valósítanak meg, ha a felhasználók által feltöltött szerzői művekhez hozzáférést biztosítanak a nyilvánosság számára. A DSM irányelv előírja, hogy az online tartalommegosztó szolgáltatóknak ehhez engedélyt kell szerezniük a jogosultaktól például felhasználási szerződés megkötése útján. Az idén májusban társadalmi konzultációra bocsátott tervezet szerint az engedély közös jogkezelés keretében lehet beszerezni, azzal, hogy a jogosultak tiltakozó nyilatkozattal kiléphetnek ebből az engedélyezési rendszerből, amely esetben egyedileg kell tőlük beszerezni az engedélyt. A Bizottság által a 17. cikk kapcsán lefolytatott konzultáció azonban azt is felvetette, hogy a tagállamok akár törvényi engedély (pl. szabad felhasználás, vagy díjigény) formájában szabályozzák az engedélyezési mechanizmust.
A DSM irányelv módosítja a jelenlegi felelősségi rendszert is, azzal, hogy kimondja, hogy az elektronikus kereskedelmi szabályokból fakadó felelősségkorlátozás nem lesz alkalmazandó az online tartalommegosztó szolgáltatók tekintetében.
Amennyiben az online tartalommegosztó szolgáltató elmulasztja beszerezni az engedélyt, felel az engedély nélküli nyilvánossághoz közvetítésért, kivéve, ha bizonyítja, hogy
- minden tőle telhetőt megtett az engedély megszerzése érdekében, és
- a szakmai gondosság magas szintű ágazati normáinak megfelelően minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy azokat a műveket és teljesítményeket, amelyekre vonatkozóan a jogosultak megadták a szolgáltatóknak a lényeges és szükséges információkat elérhetetlenné tegye; továbbá minden esetben
- a jogosultak megfelelően indokolt értesítésének kézhezvételét követően haladéktalanul intézkedik az érintett művek és teljesítmények hozzáférhetetlenné tétele vagy eltávolítása érdekében, valamint minden tőle telhetőt megtesz azok jövőbeli feltöltésének megakadályozására.
Kérdés, hogy a fenti b) és c) pontok szerinti mentesülési esetek a gyakorlatban megvalósulhatnak-e valamilyen szűrési mechanizmus nélkül. A szűrést ugyan nem írja elő sem a DSM irányelv, sem a konzultációra bocsátott tervezet, azonban másképp nehezen képzelhető el ezen felelősségkorlátozó kivételek alkalmazása. Várhatóan ezzel a kérdéssel is foglalkozni fog a Bizottság hamarosan megjelenő iránymutatása.
A DSM irányelv egyszerűsíti a felelősség alóli mentesülést azon új online tartalommegosztó szolgáltatóknak, amelyek szolgáltatásai az Unióban kevesebb mint három éve érhetők el a nyilvánosság számára, éves forgalma nem éri el a 10 millió EUR-t, és amelyek egyedi látogatóinak havi átlagos száma kevesebb, mint 5 millió. Ezen szolgáltatóknak elegendő, ha minden tőlük telhetőt megtesznek az engedély megszerzése érdekében.
Az új felelősségi szabályok nem érintik a már meglévő szabadfelhasználási kivételeket, sőt a DSM irányelv előírja, hogy a felhasználók minden egyes tagállamban kivételként hivatkozhatnak az idézés, kritika, ismertetés, karikatúra, paródia vagy utánzat készítésének céljára történő felhasználásra, így a mémek miatt várhatóan nem kell aggódni.
A felhasználói érdekek védelmében a DSM irányelv előírja, hogy az online tartalommegosztó szolgáltatóknak hatékony és gyors panasztételi és jogorvoslati mechanizmust kell bevezetniük, amely a szolgáltatás felhasználóinak rendelkezésére áll az általuk feltöltött művek vagy más védelem alatt álló teljesítmények hozzáférhetetlenné tételével vagy eltávolításával kapcsolatos viták esetén. E rendelkezések praktikus célja, hogy a szolgáltatók által alkalmazott szűrőkön valamilyen okból fennakadt jogszerű tartalmak kapcsán a felhasználók jogorvoslattal élhessenek.
Az átültetést követően a DSM irányelv jelentősen átalakítja a jogosultak, a felhasználók és az online tartalommegosztó szolgáltatók viszonyát, azzal, hogy megállapítja az online tartalommegosztó szolgáltatók közvetlen felelősségét és főszabály szerint kötelezővé teszi a felhasználási engedély beszerzését. A jelenlegi információk alapján a DSM irányelv átültetésén dolgozó Igazságügyi Minisztérium bevárja a Bizottság 17. cikkel kapcsolatos iránymutatását, így várhatóan annak tartalmát feldolgozva tavasszal újabb szövegtervezetet bocsát majd társadalmi konzultációra.
