Bragyova András három évtizednyi tudományos kutatói és egyetemi oktatói munka után lett 2005-ben az Alkotmánybíróság tagja, ahol kilenc évig következetesen képviselte azt a meggyőződését, hogy az alkotmánybíráskodásnak még úgynevezett „rendkívüli körülmények” között is védelmeznie kell az alapjogokat a hatalommal szemben.
Bragyova András 1950. március 1-jén született Budapesten. Elmondása szerint szekularizált zsidó családból származott. Apai és anyai részről is a szülei voltak az elsők, akik egyáltalán érettségiztek. Édesapja a három testvérből egyedüliként ösztöndíjjal, tandíjmentesen az Eötvös reálban tanult. A negyedik ikszen túl szerzett gépészmérnöki diplomát. A textiliparban dolgozott élete nagy részében: megfordult a Könnyűipari Minisztériumban, az Országos Tervhivatalban, a Len- és Kenderipari Központban, a Könnyűipari Beruházási Vállalatnál és egy dunántúli rostkikészítő vállalatnál. Apja jó barátságban volt a rostkikészítő cég igazgatójával, ő meg a fiával, Magyar Györggyel, aki ma ismert ügyvéd. Édesanyja szülei egy Paks melletti tanyán éltek. A nagyapja elkötelezett szociáldemokrata volt. A családból többen katonakét szolgáltak az első világháborúban, és orosz hadifogságba kerültek.
Szülei 1945. április 4-én, egy budapesti utcabálon ismerkedtek meg. Egyetlen gyermekük az Új-Lipótvárosban járt általános iskolába, majd a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba. Eörsi István első felesége, aki magyar-történelem tanár volt, filozófiát is tanított Bragyováéknak. Az első órán azt kérte, hogy mindenki húzza ki a tankönyvből a következő mondatot: „A szerelem szükségszerű velejárója a házasságnak.”
Érettségi után nem vették fel a budapesti bölcsészkar magyar–orosz szakára. Semmiképpen sem akart irodában dolgozni, inkább valamilyen szakmát szeretett volna tanulni. Először a mozdonyvezetésre gondolt, de miután édesanyja a Lapkiadó Vállalatnál sok nyomdászt ismert, a tanácsukra kéziszedő ipari tanuló lett 1968–1970-ben. És így lett belőle regényhős! Együtt járt ugyanis a nyomdaipari szakmunkásképzőbe Vámos Miklóssal, aki Borgisz címmel regényt írt a nyomdászokról. Bragyova szerint Vámos szinte egy az egyben rekonstruálta az akkori történéseket. Például Sas Gábor, akit mindenki Sásnak hívott, Nád Ervin, Konkoly tanár úr pedig Búza Sándor néven szerepel az 1976-ban megjelent regényben.
A filozófia szak helyett az ELTE jogi karára jelentkezett, ahol summa cum laude minősítéssel doktorált. Demonstrátor volt az államigazgatási jogi tanszéken, később a polgári eljárásjogi tanszékre hívták tanársegédnek. Riasztotta viszont az a gondolat, hogy egy életen keresztül a Pp-vel foglalkozzon. Két évre az Általános Értékforgalmi Bankba került, ahol külföldi hagyatéki eljárásokkal és a hazatelepülők ügyeivel foglalkozott.
Trócsányi László, Holló András, Bragyova András és Paczolay Péter az Alkotmánybíróság teljes ülése előtt – Fotó: Demecs Zsolt
Kétévnyi banki jogászkodás után 1977-ben az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetébe került. Haraszti György professzor ajánlotta be Bokorné Szegő Hannának, aki akkor az intézet nemzetközi jogi osztályát vezette. Eleinte nemzetközi jogi kérdésekkel foglalkozott, majd érdeklődése fokozatosan az alkotmányjog felé fordult. A nyolcvanas évek végén megromlott a kapcsolata Bokornéval, aminek alapvetően az volt az oka, hogy Bragyova egészen másként gondolkozott a jogtudományról, egyáltalán a tudomány szerepéről, mint főnöke. Kilényi Géza ugyanakkor olyan embereket keresett, akik ismerik a külföldi jogot. Ezután Dezső Mártával összehasonlító alkotmányjogi munkákat publikáltak a választójogi kérdésekről, a kétkamarás parlamentekről és a köztársasági elnök jogállásáról. A Jogtudományi Intézetben egyébként Lamm Vanda igazgatónő és Peschka Vilmos állt hozzá a legközelebb.
A kilencvenes évek elejétől az alkotmánybíráskodás kérdései kerültek a tudományos munkásságának a középpontjába. Többször volt olyan külföldi tanulmányúton, összehasonlító alkotmányjogi kurzuson, amelyen nyugat-európai alkotmánybíróságok, valamint az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntéseit elemezték. Például összehasonlították az abortuszkérdésben a német és az osztrák megoldást.
1988-ban szerzett kandidátusi fokozatot, 2003 óta az MTA doktora. 2000-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, a Miskolci Egyetem alkotmányjogi tanszékének vezetője, majd a kar Doktori Iskolájának vezetője lett. 1994 és 2004 között a Közép-európai Egyetem Politikatudományi Tanszékének állandó vendégtanára volt.
2005. szeptember 26-án választották meg az Alkotmánybíróság tagjává. Nagy ambíciókkal érkezett a Donáti útra. Egyik interjújában az elképzeléseiről is beszélt: „A mostaninál sokkal nyitottabbá kellene tenni az egész alkotmánybírósági eljárást. Több külső résztvevő, szakértő bevonására lenne szükség ahhoz, hogy az alkotmánybírák állásfoglalásuk kialakítása előtt sokféle állásponttal tudjanak szembesülni, megóvva őket ezzel az esetleges tévedésektől. Nincs új a Nap alatt! A német alkotmánybíróság előtt a felek szakértői véleményeket csatolhatnak az iratokhoz, illetve szakértői eljárást kezdeményezhetnek. Németországban az alkotmánybíróság egy-egy ügyben rendszeresen kikéri a Legfelsőbb Bíróság illetékes tanácsának a véleményét. Szerintem erősíteni kellene az eljárás szóbeliségét is.”
Szerinte reformra szorulna az alkotmánybírósági elnöki szignalizáció intézménye is. Úgy vélte, mielőtt valamelyik alkotmánybíró megkapná az adott ügyet, a bírák előzetesen, nem formális tárgyalás keretében megismerhetnék, mit gondolnak a többiek az alapkérdésekben. Nem látta indokát, hogy elhallgassák a határozatban az indítványozó nevét, nem beszélve arról, hogy a határozat stílusán, a szöveg közérthetőségén is volna mit javítani.
Bragyova András kilenc alkotmánybírói éve alatt sok markáns különvéleményt fogalmazott meg. Nem értett egyet például a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról szóló népszavazás kiírásával, a házipénztár-adó, az elvárt társasági adó és a luxusadó eltörlésével, de helytelenítette a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény hatálybalépésének megakadályozását is. Vitatta a parlament feloszlását célzó népi kezdeményezés hitelesítését, és hogy a testület alkotmányellenesnek találta a gyülekezési törvénynek azt a szabályát, amely szerint a rendőrség mérlegelés nélkül köteles feloszlatni a bejelentés nélküli tüntetést.
A nemzetközi jog és alkotmányjog professzora, a széles műveltségű tudós, aki szerint az alkotmánybíráskodásnak még „rendkívüli körülmények” között is védelmeznie kell az alapjogokat a hatalommal szemben. – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
Az alkotmánybírói megbízatásának lejárta nagy megkönnyebbüléssel töltötte el. Úgy vélte: működésének utolsó éveiben az alkotmánybírák érveléseinek többsége inkább politikai volt a kívánatos szakmai helyett. Nem értett egyet azzal sem, hogy „tekintettel a gazdasági, pénzügyi válságra, a köz érdekében” megengedhető az alapjogok korlátozása. Ez szerinte azért elfogadhatatlan, mert az alkotmánybíráskodás éppen arról szól, hogy az alapjogokat – köztük az egyén szabadságjogait a hatalommal szemben – úgynevezett „rendkívüli körülmények” között is védelmezni kell. Bírálta az Alaptörvény korlátlan módosíthatóságát is: „Ha egy alkotmányt bárhogy lehet módosítani az előírt többséggel – például a kétharmados parlamenti többség elvileg bármikor kimondhatja, hogy Magyarország mostantól iszlám köztársság – innentől nehéz arról beszélni, hogy van alkotmány.”
Bragyova András 2020. november 4-én, életének 71. évében, hosszan tartó, súlyos betegségben hunyt el. Egykori kollégái így búcsúztak tőle: „Az Alkotmánybíróság jelenlegi és volt tagjai, munkatársai Bragyova András személyében gyászolják a nemzetközi jog és alkotmányjog professzorát, a széles műveltségű tudóst, a magyar Alkotmánybíróság volt tagját.”
