A három Mailáth György közül a legifjabb futott be legnagyobb politikai karriert: a császár előbb a Helytartótanács elnökének, majd kancellárnak, a főrendiház elnökének és országbírónak nevezte ki. Ő volt az utolsó kúriai elnök, aki az országbírói címet is viselte. Emlékét és hagyatékát az OBH elnöke által alapított tudományos pályázat is őrzi.
Több Mailáth György is ismert a magyar jogtörténetben. Idősebb Mailáth György (1752–1821) királyi személynök és a királyi ítélőtábla elnöke volt. Fia, idősebb székhelyi Mailáth György 1786. április 22-én született Zavaron. Édesanyja, hrabovai Hrabovszky Klára volt. Anyai nagyszülei hrabovai Hrabovszky Gáspár, Pozsony vármegye főispánja és bodorfalvi Baranyay Julianna voltak. Idősebb székhelyi Mailáth György Középiskolai tanulmányait nagybátyjának, Mailáth Antal nagyprépostnak felügyelete alatt a győri gimnáziumban, a felsőket a pesti egyetemen (ahol 1803-ban bölcseleti hallgató volt) végezte. 1809-ben és 1810-ben mint al-, 1811-ben főjegyző és 1814-től mint Pozsony vármegye első alispánja tevékenykedett. Gróf Cziráky Antal királyi biztos mellett albiztosi minőségben Erdélybe küldték az úrbéri viszonyok rendezésére. 1811-ben a Pozsony megyei rendek országgyűlési követté választották. 1821-ben helytartótanácsossá, 1822-ben ítélőmesterré nevezték ki. 1825. december 30-án királyi személynök, a karok és rendek elnöke lett, és az akkori viharos országgyűlésen nehéz hivatalát nagy államférfiúi bölcsességgel és tapintattal vezette. 1839 és 1848 között országbíró volt, majd 1848-ban a főrendiház elnöki tisztségét látta el. Részt vett abban a bizottmányban, melyet az országgyűlés Alfred Windischgrätz herceghez küldött. A szabadságharc leverése után nyugállományba vonult. 1861. április 11-én Bécsben hunyt el.
A harmadik Mailáth, ifjabb székhelyi Mailáth György 1818-ban született Pozsonyban. A család birtokot vásárolt Baranya megyében, és egy főúri házat építtetett Pécsett. Az ifjabbik székhelyi Mailáth hamar közéleti szerepet vállalt. Báró Somssich Pongrác főispán 1837-ben tiszteletbeli megyei aljegyzővé nevezte ki, egy évvel később főjegyzővé léptette elő. A vármegye követté választotta az 1839–1840. évi és az 1843–44. évi diétára is, a főispán pedig kinevezte másodalispánná. Az országgyűléseken mérsékelt konzervatív álláspontot képviselt.
Felesége, báró Prandau-Hilleprand Stefánia volt, akit 1852. április 15-én vett feleségül, Verőcén. Felesége sokat jótékonykodott. Házasságukból hat gyermek született, köztük másodikként a sorban negyedik György, aki felnőttkorában kamarás, a főrendiház tagja lett, és viselte Esztergom vármegye főispáni tisztét is.
Ifjabb Mailáth György
A harmadik György az 1848. márciusi követválasztáson alulmaradt a liberálisokkal szemben. Udvarhűsége okán 1849 januárjában Windischgrätz Baranya megye császári királyi biztosává nevezte ki. A solferinoi vereség (1859. június 24.) után Ferenc József császár 1860-ban az Októberi diploma kiadásával igyekezett kiutat találni a kormányzat szorult helyzetéből. A magyar konzervatívok, így Mailáth György is részt vett a diploma kidolgozásában, amely a Habsburg Birodalom uralma alá tartozó országok életének alkotmányos alapokra való helyezését célozta. Bár a magyar közvélemény erős fenntartásokkal fogadta a diplomát, Mailáth tiszteletet vívott ki magának, amikor a Birodalmi Tanácsban ragaszkodott a magyar alkotmányos elvekhez. Az uralkodó Mailáthot nevezte ki tárnokmesterré és a Helytartótanács vezetését is rábízta. Ezzel ő lett a magyar közigazgatás feje.
A politikai válságot sem az 1861. évi Februári Pátens, sem az országgyűlés összehívása nem oldotta meg, így aztán az udvar visszatért az önkényuralmi megoldásokhoz. Mailáth és konzervatív társai 1862-ben Apponyi György vezetésével uralkodói kérésre egy kiegyezési javaslatot készítettek, de azt a Deák Ferenc vezette ellenzés és az udvar is elutasította. 1865-ben Ferenc József Mailáthot kancellárrá nevezte ki, és más magyar konzervatív politikusokkal együtt az új Belcredi-kormány tagja lett. Az udvar magyar képviselőjeként fontos szerepet játszott a kiegyezés létrejöttében.
A kiegyezés megkötése után, 1867. februárjában 12-én Mailáthot felmentették kancelláriai tisztségből, majd márciusban kinevezték a főrendiház elnökévé és országbíróvá. Ez utóbbi a tisztséget Mailáth előzetesen kikötötte magának, és ragaszkodott hozzá, hogy miniszteri rangúnak számítson. Andrássy Gyula miniszterelnök beleegyezett az alkuba, de Mailáthnak állandó konfliktusa volt emiatt Horváth Boldizsár igazságügy-miniszterrel. Később az új Ptk. ügyében sem értettek egyet. Horváth ugyanis új törvénykönyv kidolgozását szorgalmazta, míg Mailáth megelégedett volna az osztrák Ptk. revíziójával is.
Az 1868:54. törvénycikk új polgári perrendtartást vezetett be, de átalakította a Királyi Kúriát is. Addig a Kúria a Hétszemélyes Táblából és a személynök vezette Királyi Táblából állt. Ezután, egészen 1882-ig a Kúria két osztályból állt. Az egyik a Semmítőszék volt, amely a felterjesztett ügyek alakiságát vizsgálta, a másik a Legfőbb Ítélőszék, amely a fellebbviteli eljárásban érdemi elbírálásra kerülő kérelmekről döntött. A király Mailáth Györgynek, a Semmítőszék élére újonnan kinevezett elnöknek adott megbízást a Kúria átalakításának végrehajtására.
Országbíróként és a főrendiház elnökeként felszólalásaiban, mint utána rendre utódai is, szót emelt a bírák megbecsüléséért, és aggodalmát fejezte kis túlterheltségük miatt. Többször összeütközésbe került az igazságügyi kormányzattal. Ellenezte az új polgári perrendtartás bevezetését, ezért konfliktust vállalt Pauler Gyula igazságügy miniszterrel és Csemegi Károly államtitkárral is. Egy ízben meg is buktatta a kormány tervezetét. Bár egyetértet azzal, hogy az alaki és anyagi jog addigi elkülönítése a rendszer egyik alaphibája, a Semmítőszék – amelynek elnöke volt – és a Legfőbb Ítélőszék megszüntetését, illetve összeolvasztását opponálta. Az új polgári perrendtartásról szóló 1881:59 törvénycikk végül tiltakozása ellenére egyesítette a két osztályt, és létrehozta az egységes Kúriát, amelynek első elnöke ő lett. Az alakuló ülést 1882. január 2-án tartották. Az új Kúria első elnökeként ő alapította meg a Kúria könyvtárát, amelynek létrehozására 500 forintot ajánlott fel.
A magyar királyi kúria elnökeként szakmai munkásságát az igazságszolgáltatás ügyének szentelte. 1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagja volt és buzgón vett részt tárgyalásain; a nemzeti irodalom iránt tanúsított lelkes érdeklődéséért az Akadémia 1880-ban tiszteleti tagjainak sorába választotta. Pártfogolta a művészeteket, a Műcsarnok építésére több mint százezer forintot gyűjtött, míg Arany János szobrára négyszáz forintot adományozott. A magyar közélet egyik legaktívabb résztvevője volt: a Szent István Társulat választmányi tagja és egy ideig a prímás elnök mellett alelnök is volt. Részt vett a Kisfaludy-társaság alapításában is
Ifjabb székhelyi Mailáth György tragikus körülmények közt hunyt el. 1883. március 29-én éjjel a budai Várban, a lakásán három rablógyilkos – köztük egyik alkalmazottja – ölte meg. Az elkövetők a gyilkosság estéjén a fürdőszobán át jutottak be Mailáthoz. Rövid dulakodás után a földre teperték, törülközőt nyomtak a szájába, kezét és lábait összekötözték, nyakára kötelet tekertek. A másnap végzett boncolás megállapította, hogy halálát fulladás okozta. A holttestén 32 külsérelmi nyomot találtak, de komoly belső sérüléseket is elszenvedett, amiből arra következtettek, hogy erősen védekezett. Ő volt az utolsó kúriai elnök, aki az országbírói címet is viselte.
A Mailáth György országbíró emlékére meghirdetett tudományos pályázat plakettjei
Az Országos Bírósági Hivatal elnöke Mailáth György országbíró, a Magyar Királyi Kúria egykori elnöke emlékére 2014-től évente tudományos pályázatot ír ki. A pályázat keretében joghallgatók, valamint a bírósági dolgozók külön szekciókban nyújthatnak be tanulmányokat polgári jogi, büntetőjogi, munkajogi, közigazgatási jogi és európai jogi, valamint bírósági általános igazgatási szekcióban. A témajavaslatok minden esetben szervesen kapcsolódnak a bírósági gyakorlathoz.
