Klebelsberg Kuno tízéves kultuszminisztersége alatt soha nem látott mértékben fejlődött az oktatás és a kultúra Magyarországon. Történelmünk egyik nagy iskolaalapítójaként sikeres harcot folytatott az analfabetizmus ellen. A népiskolai programja keretében ötezer falusi, tanyai tantermet építettek.
Klebelsberg Kuno 1875. november 13-án született az Arad megyei Magyarpécskán. Apja, a grófi származású Klebelsberg Jakab a császári és királyi hadsereg 14. huszárezredének századosa volt. Ősei közül Klebelsberg János a párkányi és az érsekújvári csatákban mutatott vitézségéért báróságot, míg Klebelsberg Ferenc, aki Buda 1686. évi visszafoglalásakor tűnt ki hősiességével, grófi méltóságot kapott. Anyja, alsó- és felső-eőri Farkas Aranka vagyonos középnemesi családból származott. A gyermek ritka nevét, amely a Konrád német becézése, keresztapja, Czetwitz Kuno után kaphatta.
Elemi iskoláit 188l és 1885 között a Belvárosi Fitanodában végezte magántanulóként. Apja korai elvesztése után Székesfehérvárra költöztek, ahol a Ciszterci Szent István Gimnáziumban tanult. Jogi tanulmányait hírneves európai egyetemeken folytatta: Münchenben, Berlinben, Párizsban. 1898-ban a budapesti egyetem állam- és jogtudományi karán avatták a politikai tudományok doktorává. “Igazi jog, igazi önkormányzat csak a bíróilag garantált jog” – állította. 1900. április 24-én a fővárosi Egyetemi Templom kápolnájában vette feleségül Botka Saroltát, aki élete végéig hűséges társa maradt.
“Kis nép vagyunk, amely elsősorban szellemiekben hivatott nagyot alkotni” – vallotta az egykori kultuszminiszter. – Forrás: wikipedia
Bánffy Dezső kormányfő szíves meghívására a miniszterelnökség harmadik ügyosztályának vezetője lett. Munkája során különböző külügyi és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozott. 1910 és 1913 között előbb a Közigazgatási Bíróságon, majd a Hatásköri Bíróságon bíróként tevékenykedett. Az 1913-ban másodszor is kormányt alakító Tisza István a vallás- és közoktatásügyi tárca államtitkári állását ajánlotta fel számára.
1919 februárjában Bethlen Istvánnal megalapították a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját (KNEP), a Tanácsköztársaság idején a letartóztatás elől bujkálni kényszerült. 1920-tól a KNEP, 1922-től 1931-ig az Egységes Párt országgyűlési képviselője, 1921–22-ben a Bethlen-kormány belügyminisztere, 1922 júniusától 1931 augusztusáig pedig legendásnak nevezhető vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. Sokat elárul Klebelsberg kormányzati befolyásáról, hogy a kultusztárca költségvetési részesedése a korábbi többszörösére nőtt: míg például 1896–1900-ben 2,7% volt, ez az arány 1924–1925-ben 8,7%-ra, 1928–1929-ben 10,5%-ra és 1931-ben 15%-ra emelkedett.
Kultúrpolitikai elképzelései között központi helyet foglalt el a műveltségi színvonal emelése. “Kis nép vagyunk, amely elsősorban szellemiekben hivatott nagyot alkotni” – vallotta. Ezt a célt népiskolák tömeges felállításával és a szervezett népművelés kiépítésével kívánta megvalósítani. Egy évtizedes kultuszminiszteri tevékenysége során, a népiskolai programja keretében ötezer, túlnyomórészt tanyai iskolát létesítettek, megreformálták a középiskolai oktatást, bevezetve a reálgimnáziumot. Az 1926. évi VII. tc. a „mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák felállításáról és fenntartásáról” rendelkezett. A törvény célja az volt, hogy létrejöjjenek az addig jobbára csak papíron meglévő 6–12 éves korig terjedő tankötelezettség tárgyi feltételei. Az országot öt kilométer sugarú körökre osztották, és kötelezték a hatóságokat és a földbirtokosokat a népiskolák felállítására. Az 1926. március 24-én kihirdetett VI. tc. létrehozta az országos Népiskolai Építési Alapot, amelyből három év alatt ötezer falusi, tanyai tanterem épült Magyarországon egységes, korszerű típustervek szerint. Az épületek fala már nem vályogból készült, hanem téglából, padlózatuk vörösfenyőből, hatalmas ablakaik voltak és palatetejük. Háromszobás tanítói lakás is tartozott hozzájuk, az udvaron téglából épült WC-vel. Ezek az új iskolák lettek a tanyavilág kultúrközpontjai, ahol könyvtár működött, valamint gramofonnal és filmvetítő gépekkel is fel voltak szerelve.
Nagyságát, hihetetlen munkabírását és államférfiúi erényeit kortársainak legjobbjai mind tisztelték, de még az ellene szólók sem tehettek mást. – Klebelsberg Kuno szoborcsoport – Forrás: wikipedia
“Egy resszortminiszternek nem az a feladata, hogy magának népszerűséget gyűjtsön, hanem kizárólag az, hogy a nemzeti életnek azt az ágát, amelynek ápolása rá van bízva, sikerrel képviselje és felvirágoztassa. Ennek a szempontnak mindent alárendelek, és hogyha a magyar művelődés érdekében időnként olyan álláspontokat kell elfoglalnom, amelyek átmenetileg nem népszerűek, el kell viselnem ennek kihatásait a magasabb cél kedvéért” – fogalmazta meg miniszteri ars poeticáját.
Magyarországon először Klebelsberg dolgozott ki tudománypolitikai koncepciót. A kutatások összehangolt fejlesztésére 1931-ben létrehozta az Országos Természettudományi Tanácsot, az anyagi támogatás biztosítására pedig az Országos Természettudományi Alapot. A Széchenyi Tudományos Társaság 1927-es megalapításával az üzleti világ befolyásos embereit hozta kapcsolatba a tudósokkal. Nagyszabású egyetemi építkezésekkel Szegeden, Debrecenben és Pécsett megteremtették a felsőoktatás korszerű műhelyeit. “Bármennyire fáj is nekem, aki őszinte bámulója és művelője is vagyok a szellemi tudományoknak, de meg kell állapítanom, hogy a mi speciális helyzetünkben komoly hiba volt a holt nyelveknek bizonyos egyoldalú kultusza és a modern nyelvek elhanyagolása”– jegyezte meg egyszer önkritikusan.
1930. október 11-én Horthy Miklós kormányzó, Klebelsberg Kuno elgondolása nyomán alapította a Magyar Corvin-lánc, Magyar Corvin-koszorú, és Magyar Corvin- díszjelvény kitüntetéseket. A Klebelsberg fogalmazta, és a kormányzó által jóváhagyott alapszabály 1.§. értelmében a kitüntetést a mindenkori vallás és közoktatási miniszter előterjesztésére, javaslatára adományozta a kormányzó azok számára, akik megítélésük szerint a magyar tudomány, irodalom, és művészet terén, valamint a magyar művelődés fellendítése körül kimagasló érdemeket szereztek. Az első ceremóniát 1931. február 24-én, Mátyás király születésnapja tiszteletére rendezték, amelyen Klebelsberg is átvehette a magas kitüntetést.
“Egy resszortminiszternek nem az a feladata, hogy magának népszerűséget gyűjtsön, hanem kizárólag az, hogy a nemzeti életnek azt az ágát, amelynek ápolása rá van bízva, sikerrel képviselje és felvirágoztassa.” – vallotta Klebelsberg Kuno – Forrás: cultura.hu
Harmat Árpád Péter történész szerint Klebelsberg nagyságát, hihetetlen munkabírását és államférfiúi erényeit kortársainak legjobbjai mind tisztelték, de még az ellene szólók sem tehettek mást. 1933. október 12-én hirtelen bekövetkezett halála mélyen megérintette a vezető politikai elitet, s méltóképpen búcsúztak az ő nagy kultuszminiszterüktől. A temetése körüli megmozdulás hasonlított Kossuth Lajos 1894. április 1-jei temetéséhez, csakhogy ezúttal a hatalomban levők is búcsúzhattak. Klebelsberget is felravatalozták a Nemzeti Múzeumban, majd Szegedre kísérték, és a Fogadalmi templom altemplomában helyezték örök nyugalomra.
