Empirikus módszerekkel vizsgálta a polgári bíráskodást, a tárgyalótermi magatartást és a jogászi viselkedéskultúrát. Nemcsak a bíróságok világában mozgott otthonosan, hiszen kiváló egyetemi oktató és tankönyvíró is volt, aki sohasem rejtette véka alá a véleményét.
Kengyel Miklós 1953. augusztus 15-én született Kaposváron. Középiskolai tanulmányait is a somogyi megyeszékhelyen folytatta, ahol 1971-ben érettségizett. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1977-ben szerzett diplomát. Ugyanitt lett gyakornok, majd egyetemi tanársegéd. 1983-ban egyetemi adjunktusi, 1987-ben egyetemi docensi, 1994-ben egyetemi tanári kinevezést kapott.
A rendszerváltás idején kóstolt bele először a politizálásba. Szóvivője lett az 1989. április 19-én alakult baranyai ellenzéki kerekasztalnak, amely néhány hónapos fennállása alatt politikai erőként lépett fel a hatalmon lévő MSZMP-vel szemben. Kengyel Miklós elmondása szerint a „kettős hatalom” hónapjaiban az ellenzék megkérdezése nélkül semmilyen fontos, a megye életét érintő politikai döntés nem születhetett.
Farkas József professzor halála után, 1991-ben kapta meg az első tanszékvezetői megbízását a Polgári Eljárásjogi Tanszékre, amelyet 2015-ig hatszor újítottak meg. 1991 és 1993 között a kar dékánhelyettese, 1993-tól 1999-ig dékánja volt. Kezdeményezésére 2000-ben főiskolai szintű igazságügyi ügyintéző képzés indult Kaposváron, melynek három évig tagozatvezetője volt. 1991-ben jelent meg első önálló jegyzete, amit további tankönyvek követtek. 1998-ban adták ki először a Magyar Polgári Eljárásjog című tankönyvét, amely egy kötetbe sűrítette azokat az ismereteket, amelyeket a joghallgatóknak a polgári perről, a bírósági végrehajtásról és az alternatív vitakezelés különböző formáiról tudniuk kellett.
Könyvbemutatón – Forrás: dialogcampus.hu
A hetvenes évek közepétől végzett tudományos tevékenységet. A polgári eljárásjog alapjainak a megismerése után első nagyobb önálló kutatási területként a tanúbizonyítást választotta. A kandidátusi értekezését „A tanúbizonyítás a polgári perben” címmel 1985-ben védte meg. Ezt követően érdeklődésének középpontjába a polgári perbeli esélyegyenlőség vizsgálata került. A jogszociológiai kutatásait „A polgári bíráskodás hétköznapjai” című könyvében (1990) foglalta össze.
A nyolcvanas évek végén 1731 polgári per adatait dolgozta fel abban az elemzésben, melyben arra a megállapításra jutott, hogy a nők hatszor több pert indítanak a férfiak, mint a nők ellen. A különböző nemű felperesek és alperesek között a pereskedés tárgya túlnyomórészt családi jogvita. A nők több házasság felbontása iránti pert indítanak a férfiak ellen, akik viszont a tartással kapcsolatos – többségében a tartásdíj leszállítására irányuló – perekben „tűnnek ki”. A ténykutatásban bizonyította, hogy a peres felek foglalkozási hierarchiája, amit a társadalmi rétegeződés alapjának és az érdekérvényesítési lehetőségek egyik meghatározójának tekintett, ha kis mértékben is, de kimutathatóan befolyásolja a pernyerési esélyek alakulását. A polgári peres eljárás menetének ismeretében nem tekinthető véletlennek – állapította meg írásában, hogy a magasabb foglalkozási hierarchiával együttjáró társadalmi előnyök éppen a felperesi pozíciónál, tehát a per során kezdeményező szerepet betöltő fél oldalán jelentkeznek.
Érdekes összefüggésekre jutott a jogi képviselet igénybevétele és a pernyertesség között is. Ha a felperes jogi képviselőhöz fordul – mutatott rá –, ez a pernyerési esélyeit az átlagoshoz képest megnöveli. Ha az alperes fordul ügyvédhez, neki is megnőnek a pernyerési esélyei, de ami ennél fontosabb, az ügyvédi képviselet elsősorban a teljes pervesztés elkerülését segíti elő. Ha viszont a polgári perben egyik félnek sincs jogi képviselője, akkor a felperesek 53%-ának van esélye a teljes vagy túlnyomó pernyertességre. Ha a felperesek ügyvédet fogadnak, akkor 56%-uknak lesz esélye a pernyerésre. Ha az alperesek fordulnak ügyvédhez, akkor a felperesek esélyei 49%-ra csökkennek. Ha mindkét felet ügyvéd képviseli, akkor megint csak a felperesek esélyei csökkennek, éspedig 47%-ra. “Eszerint – összegzett Kengyel Miklós – az ügyvédi képviselet igénybevétele az alperesi pozícióban több előnyt jelent, mint a felperesnél.”
Angela Merkel szövetségi kancellárral 2007-ben – Forrás: kormany.hu
Éveken keresztül vizsgálta empirikus módszerekkel a tárgyalótermi magatartást és a jogászi viselkedéskultúrát. Ennek eredményeit a „Perkultúra. Bírák, ügyvédek, ügyfelek a nyolcvanas évek végén” című kötetében (1993) publikálta. Az ezredforduló után tovább folytatta az igazságszolgáltatás kultúrájának a kutatását, amelynek gyümölcsét a „Perkultúra. A bíróságok világa – A világ bíróságai” című újabb könyvében (2011) adta közre. „A magyar jogi nyelvvel szemben – megalapozottan – felhozott kritikai megjegyzések ellenére sincs áthidalhatatlan szakadék a bírósági nyelvhasználat és a köznyelv között. Tény az, hogy a jogi nyelvezetünk nehézkes és magyartalan szerkezetekkel telezsúfolt, de sem szókincsében, sem pedig kifejezésmódjában nem különbözik olyan mértékben a hétköznapi nyelvtől, hogy széles rétegek számára tényleges akadályt jelenthetne a jogérvényesítésben” – írta a jogi szakzsargonról.
Másfél évtizeden át dolgozott az akadémiai doktori értekezésén. Az előpublikációk sorában egy kismonográfiát, valamint több magyar és idegen nyelvű tanulmányt is megjelentetett. Az értekezés alapján készült monográfia 2003-ban látott napvilágot „A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben” címmel. A doktori értekezést 2006-ban védte meg.
2003-tól négy éven keresztül töltötte be a Budapesti Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem rektori tisztségét. “Az alapdiploma ma már nem elegendő a sikeres álláskereséshez. Annak lesz nagyobb esélye elhelyezkedni és a pályán megmaradni, aki jó nyelvtudással és szakirányú ismeretekkel rendelkezik” – állította. A Festetics-palotában működő felsőoktatási intézményt, amelynek egyébként ragyogó adottságai vannak, szép belső udvara, tükörterme, lépcsőháza, előadóterme, ahol kulturális rendezvényeket, előadó- és felolvasóesteket is lehet tartani, 2007-ben felkereste Angela Merkel német kancellár is.
2015-ben váratlan fordulatot vett egyetemi pályafutása: a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara dékánjának javaslatára ugyanis a kari tanács megszüntette a Polgári Eljárásjogi Tanszéket. “Oktató- és kutatómunkám feltételeinek ellehetetlenítése miatt arra kényszerültem, hogy harmincöt év után elhagyjam a kart” – fogalmazott csalódottan. 2015 májusától a Nemzeti Közszolgálati Egyetem részmunkaidős kutató professzora, szeptembertől a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának a főállású oktatója, 2016 januárjától a kar Doktori Iskolájának vezetője lett.
Kengyel Miklós, a polgár perjog professzora, a jogászi viselkedéskultúra szakértője, kiváló egyetemi oktató és tankönyvíró. Őszinte kritikus. – Forrás: majt.elte.hu
A Professzorok Batthyány Körének tagjaként továbbra sem rejtette véka alá véleményét, aktív szerepet vállalt a hazai jogászélet rendezvényein. 2012 végén egy nemzetközi konferencián például az alternatív vitarendezés lehetőségeit vette górcső alá. Előadása szerint a 20. századi igazságszolgáltatás nem tudott kilépni a saját árnyékából: a perek elhúzódnak, a költségek magasak, az ügyvédekbe vetett bizalom labilis és az eljárási formalitások is akadályként jelentkeznek. Az igazságszolgáltatás válságától egyenes út vezetett az alternatív vitarendezési megoldásokig. A „hagyományos” mediációs területeken (munkajogi és családjogi jogviták) már korábban jelentős teret nyert ez a vitarendezési forma, ám a rendszerváltás után újabb és újabb alternatívák születtek, mint a fogyasztóvédelmi békéltető testület, a közvetítői tevékenység, vagy a büntető- és közigazgatási ügyekben bevezetett közvetítői eljárás. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az online mediáció az újabb generáció eredményes vitarendezési módszere lehet a nem túl távoli jövőben.
2017. október 4-én, életének 65. évében hunyt el. Kérésére szűk családi körben helyezték örök nyugalomra szülőhelyén, Kaposváron.
