A rendszerváltozás utáni évtized igazi sztárügyvédje volt Magyarországon, aki legendás felkészültségével, elsőrangú szónoki képességeivel reménytelen helyzetű vádlottak sorát védte eredményesen a bíróság előtt. – Minden védencem ártatlan – foglalta össze röviden ügyvédi ars poeticáját.
Orosz Balázs 1944. január 14-én született Budapesten. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1968-ban végzett. A diplomaszerzés után hat évig vállalati jogtanácsosként dolgozott, majd ügyvédként folytatta tevékenységét. Kiváló büntetőjogász volt, a tapasztalatait szívesen osztotta meg másokkal.
Ügyvédi pályafutásának első nagy állomása a Magda-ügy volt. 1983 októberében a szolnoki temetőben különös kegyetlenséggel meggyilkoltak egy hétéves kislányt. A tett elkövetésével Magda Jánost vádolták. A Fővárosi Bíróság 1985. augusztus 13-án bizonyítottság hiányában felmentette a férfit a vádak alól. Később a Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsa elutasította a fellebbezést. Magda felmentésében elévülhetetlen érdemei voltak a kirendelt védőnek, Orosz Balázsnak, aki precíz érveléssel sorra döntötte meg a vádhatóság bizonyítékait. Strausz János volt alkotmánybíró, aki aktív bírói működése alatt sokat tárgyalt együtt vele, meleg szavakkal emlékezett a védőre: „A Magda-üggyel indult a karrierje. Az egész pert együtt vittük végig. Lementünk Szolnokra, szemlét tartottunk a temetőben, ahol a kislány holttestét megtalálták. A legapróbb bizonyítékokat is megnéztük. Sötétedés után azt figyeltük, hallatható-e a hang, látszik-e valaki. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy motívum nincs, nincs meg az eszköz, és tulajdonképpen semmiféle bizonyíték nincs.” A Fővárosi Bíróság egykori bírája, aki egyebek közt a gellérthegyi Fekete kéz galeri perében, a Pócspetri-ügy perújításában és több sortűzperben is ítélkezett, nagy tisztelettel beszélt róla: „Nagyon nagy ügyvéd volt, az egyik legjobb. Nemcsak ügyvédnek volt elsőrangú, hanem embernek, Kollégának is.”
Évekkel később, amikor szóba került a Magda-ügy, az ügyvéd sóhajtva jegyezte meg: „Nincs mit tennem, így fogok meghalni, a nevem örökre összefonódott Magda Jánoséval.”
A kilencvenes években sorra vállalta a rizikós ügyeket. Olyan jelentős perekben látta el a védelmet, mint az Agrobank-ügy, vagy az államtitoksértés alapos gyanúja miatt Juszt László újságíró ellen indított büntetőeljárás, de védte az egykori brókert, Lupis Józsefet is. Ügyfele volt Pintér Sándor belügyminiszter, Klicsu András, a Dimag vezérigazgatója, Pelikán László, az APEH volt bűnügyi főigazgatója és Klapka György, az ismert üzletember. Utóbbi emlékiratában indokolta meg, miért Oroszt választotta védőjének: „Mert nem fényezte magát, hanem végighallgatta a történetemet, és amikor két hét múlva újra találkoztunk, szinte szóról szóra megismételte az egészet, mintha egy magnetofonon rögzített volna minden mondatot a fejében. Megnyert azzal, hogy ennyire figyelt, mert fontosnak tartotta az ügyemet, és ilyen briliáns memóriája volt.”
A rendszerváltozás utáni időszak egyik leghíresebb gazdasági büntetőpere a Tocsik-ügy volt, amelyben Orosz az elsőrendű vádlottat védte. Tocsik Márta az állami vagyon kezelőjével, az ÁPV Rt.-vel kötött megbízási szerződések alapján sikerdíjban részesült a belterületi földek után az önkormányzatoknak járó részesedés nagyságának lealkudásáért. A jogásznő tíz százalékos részesedést kapott abból az összegből, amelyet az önkormányzatok elengedtek, így összesen 804 millió forint sikerdíjat vett fel a vagyonkezelőtől. Tocsik Mártát különösen nagy kárt okozó csalással és magánokirat-hamisítással vádolták. A büntetőper 1997. november 27-én indult meg. A Fővárosi Bíróság – Orosz hathatós védői munkájának is köszönhetően – 1999-ben felmentette a jogásznőt, majd a Legfelsőbb Bíróság 2000-ben új eljárást rendelt el. Tocsik Mártát 2002-ben 4 év börtönre és 640 millió forintos vagyonelkobzásra ítélték, 2003-ban azonban a Legfelsőbb Bíróság felmentette a vádak többsége alól. A jogerős ítélet az akkor már halott ügyvéd védői álláspontját igazolta.
„Nagyon nagy ügyvéd volt, az egyik legjobb. Nemcsak ügyvédnek volt elsőrangú, hanem embernek, Kollégának is.” – Orosz Balázs védőügyvéd irodájában
Mindig markáns válaszokat adott a különböző büntetőjogi kérdésekre. Például elvi okok miatt nemcsak a halálbüntetést, hanem a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést is ellenezte: „A szabadságvesztés büntetés néhány év – általában 7-10 év múltán – már rombolja a személyiséget. Ezt a fajta büntetést én olyan kegyetlen, embertelen, kíméletlen szankciónak tartom, ami szerintem az emberi jogokat elismerő és védő magyar alkotmánnyal ellentétes. A Halálbüntetést Ellenzők Ligájának alapító tagja voltam 1990-ben. Most lassan hozzáfoghatunk a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést ellenzők ligájának megalapításához.”
Nem rejtette véka alá a véleményét a drog elleni küzdelemről sem: „A kábítószer-bűnözést és annak kísérőjelenségeit én is rendkívül fenyegetőnek tartom, mégis abból kell kiindulni, hogy a kábítószer-függőség betegség. Az ebben szenvedő megnyomorított embereknek a jó része orvosi beavatkozással megmenthető. Ha elvesszük az orvosi beavatkozás lehetőségét, akkor törvényszerűen olyan útra taszítjuk őket, amely a folytonos bűnelkövetés állapotába vezet. Aki a kábítószerfüggésből szabadulni akar, és ehhez segítséget kér, azt a beteget ne kriminalizáljuk.”
Az igazságszolgáltatás legfőbb garanciájának a bírói függetlenséget tartotta. A vádhatósággal összefüggésben is megfogalmazta a függetlenség kritériumait: „Amikor elkezdtem jogot tanulni, majd tárgyalni, akkor úgymond független ügyészséggel volt dolgom. Ez a mindenkitől független ügyészség – mint utóbb, a 80-as évek közepe táján megtudtam – adott esetben koordinációs értekezleteken döntötte el a pártközponttal és a belügyminiszterrel együtt, hogy kik ellen emeljenek vádat, de még azt is, mi legyen a jogerős ítélet. (…) Az ügyészség függetlenségét nem az dönti el, hogy a legfőbb ügyész, aki vezeti, nem tartozik senkihez, vagy az Igazságügyi Minisztérium szervezeti keretei között ténykedik. Ténylegesen a független döntések meghozatalát lehetővé tevő jogszabályi keretek, valamint a szakmai tisztesség jelenthetik a függetlenség biztosítékát.” (Fundamentum, 1998/4. szám)
Kritikusan beszélt a jogalkotás színvonaláról is: „Nem az a baj, hogy a jogszabályokat értelmezni kell. Sokkal inkább az, ha egy norma legkorrektebb értelmezése mellett találok egy A és egy B megoldást is, és ezek között szöges ellentét mutatkozik.” Majd így folytatta: „Az államnak kutya kötelessége lenne olyan jogszabályokat alkotni, amelyekből mindenki – különösebb jogi előtanulmányok nélkül – maga is ki tudná olvasni a jogai és kötelezettségeit.” (De jure, 2000/4. szám)
1989 és 1993 között a Magyar ENSZ Társaság emberi jogi tanácsának elnöke, az Állami Szakvizsgabizottság cenzora volt. 1991-ben Eötvös Károly-díjjal jutalmazták, 1999-ben pedig megkapta a Kiváló Ügyvédi Munkáért díjat.
Nem csak ügyvédkollégái tartották nagyra jogászi munkásságát. Diós Erzsébet, aki hosszú bírói pályafutása során többek közt az Agrobank- és a Tocsik-ügyben is ítélkezett, barátjának nevezte: „Nagyon sokat tárgyaltam Balázzsal. Az egyik legkiválóbb védőnek ismertem meg, aki mindig felkészülten érkezett a tárgyalásra. Sajátos stílusa volt: ahogy felállt, ahogy beszélt, ahogy kérdezett. A halála után még évekig, amikor balra néztem a tárgyalóteremben, sokszor őt kerestem, hogy majd ott ül.”
Orosz Balázs rövid kórházi ápolást követően súlyos betegségben, pályafutása csúcsán, 57 esztendős korában, 2001. május 15-én hunyt el. Halálhíre megdöbbentette a közvéleményt. Ismerősök és ismeretlenek emlékeztek meg róla a különböző internetes fórumokon: „Orosz Balázs végtelenül kulturált és udvarias ember volt. Egyszer összefutottam vele a bíróságon. Látta, hogy én is igazolvánnyal megyek be és azonnal rám köszönt, hogy kezit csókolom, Kollegina, és előreengedett. Pedig nem ismert, soha nem dolgoztunk együtt, és pisis ügyvédjelölt voltam. Aki dolgozott vele, mindenki állítja, hogy egy élmény volt vele dolgozni, akár úgy, hogy ő az ellenfél képviselője, mert eszméletlenül sokat tanulhatott tőle az ember a szakmáról. És az utolsó percig ezerrel dolgozott. Szomorú.”
