Nem lett belőle igazságügy-miniszter, sem kúriai elnök, noha vágyott mindkét tisztségre. Mégis magas polcra került: benne tisztelhetjük minden idők egyik legnagyobb magyar kodifikátorát, a Csemegi-kódex névadó szülőatyját, a Magyar Jogász Egylet alapítóját és első elnökét.
Szinnyei József irodalomtörténész a Magyar írók élete és munkái című életrajzi lexikonja (1914) szerint Csemegi Károly 1826. május 3-án született Csongrádon, „hol atyja Nasch Móricz József vagyonos kereskedő volt, ki fiatalabb korát Párisban töltvén, franczia műveltséggel birt és nevét 1845-ben változtatta Csemegire. A gymnasium alsó osztályait Pesten a piaristáknál végezte; azután a német nyelv elsajátítása czéljából egy évet a szegedi katonai nevelő intézetben töltött és a gymnasium felsőbb osztályait Szegeden, a bölcseleti tanfolyam első évét Pesten végezte; a következő évben sulyosan megbetegedvén Csongrádra tért vissza s a bölcselet II. évét Szegeden fejezte be, hol Horváth Cyrill buzdította az irodalommal való foglalkozásra.”
Egyetemi évei alatt házi tanítóként munkálkodott, hogy megszerezhesse az ügyvédi oklevelet. Diáktársaival az Egyetemi Magyar Társulat megalakításán fáradozott, de a Helytartótanács nem engedélyezte működésüket. 1846-ban, mint tiszteletbeli aljegyző, Torontál vármegye szolgálatába lépett, majd az utolsó rendi országgyűlésen, 1847-ben, a vármegye írnokaként vett részt. 1848–49-ben honvéd őrnagy volt, és ezért börtönbüntetést kellett elszenvednie. Szakmai tevékenységét az önkényuralom legsötétebb éveiben, folytonos rendőri zaklatások közepette kezdte meg. Aradon, majd egy kis román faluban, Butyinban ügyvédkedett.
Horváth Boldizsár hívta meg minisztériumába az akkor már neves aradi ügyvédet, aki aztán tizenegy évig dolgozott az igazságügyi tárcánál. Osztálytanácsosként kezdte, államtitkárként fejezte be kormányzati pályafutását. Mezey Barna jogtörténész Egy jogászkarrier a 19. században című tanulmányában (2001) megjegyzi: „Tudjuk, Csemegi Károly többre vágyott: amikor államtitkár volt, miniszterséget szerette volna, amikor tanácselnök a Kúrián, elnöki posztot képzelt magának. Álmai nem teljesültek, s ezt meglehetősen nehezen, sértődötten, boldogtalan visszavonultsággal vette tudomásul. Pedig ezek csupán feledhető politikai karrierek lettek volna. Az ő karrierje ennél több volt: mindmáig a magyar jogtudomány legnagyobb tekintélyű kodifikátorát tiszteli benne a jogászság.”
Élete fő művén négy esztendőn keresztül dolgozott. Az általa kidolgozott büntetőjogi kódex 1875-ben került a parlament elé.
Az 1878. évi V. törvénycikk, a Csemegi-kódex kerülte a definíciókat. Nem határozta meg például, mi a szándék, a beszámíthatóság vagy a gyógytartam. Ez a szabályozási módszer tág lehetőséget adott az értelmezésre, az alkalmazkodásra a változó viszonyokhoz. Talán ennek a megoldásnak is betudható, hogy általános része 1950-ig, míg a különös része – kisebb módosításokkal – 1961-ig hatályban maradt. Annak ellenére, hogy a törvénymű ilyen hosszú életet élt meg, már megalkotása előtt és után is számos kritika érte. Bírálták például a halálbüntetés bevezetését, a tulajdon elleni bűncselekmények súlyos szankcionálását (értékhatártól függetlenül bűntettnek minősültek), hiszen a legkisebb lopásért is hathónapos börtönbüntetés járt. Sokan kifogásolták a kódex túlságosan bonyolult büntetési rendszerét is.
Fayer László, aki a nagy kodifikátor kortársa és a Csemegi-kódex következetes bírálója volt, így vélekedett róla: „Csemegi Károlyé az érdem, hogy Magyarországon az anyagi büntetőjog kodifikálva van. Magyarország történetében korszakot alkotó esemény, melynek számtalan kihatásai vannak úgy a köz-, mint a magánéletre. Egy darab szervezet ez, mely az államélet alapját rakja le.”
A jogtudósnak távoznia kellett a minisztériumból. Miután ugyanis Tisza Kálmán kormányra került, eltérő politikai nézetei miatt csak a büntető törvénykönyv elfogadásáig maradhatott hivatalában. Csemegi a büntetőkódexen túl kidolgozta a bírói hatalom függetlenségének elvét és garanciáit a magyar igazságszolgáltatásban törvényi szinten elsőként rögzítő 1869. évi IV. törvénycikket, amely így kezdődik: „Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik.” Részt vett a büntetőeljárási jog és a nemzetközi jogsegélyre vonatkozó eljárás szabályainak kodifikációjában is.
Csemegi a gyakorló jogászi pályája mellett szakmai röpiratokat írt, de politizált is: 1872 és 1878 között országgyűlési képviselő volt. Megalapítója (1878) és első elnöke (1878–1898) lett a Magyar Jogász Egyletnek. A jogászi hivatás mellett ifjú éveiben verseket is publikált, amelyek az Életképekben és a Pesti Divatlapban jelentek meg. Így hát aligha meglepő, hogy Doktor Deodatus álnéven 1884-ben a törvényművét is rímekbe szabva alkotta újra: „Bűntett, vétség csak az lesz / Mit a törvény annak tesz.” Vagy: „Törvényünk humánus voltát / Börtönben se tagadd, / Két óráját minden napnak / Künn töltened szabad.”
A kódex megalkotása után a Magyar Királyi Kúriára távozott, ahol tanácsvezető bíróként olyan új jogelveket (például a vádelv vagy a védelem elve) vezetett be a gyakorlatba, amelyek akkor még nem is képezték az írott joganyag részét. A legmagasabb bírói fórumról 1893-ban ment nyugdíjba. 1899. március 18-án bekövetkezett halála után a Kerepesi temetőben lelt végső nyughelyet.
Kenedi Géza ügyvéd, újságíró Anekdoták a magyar közéletből című kötetében (1913) több történetet is idéz, amelynek főhőse Csemegi Károly. Egy részlet az egyik anekdotából:
„Már mint cúriai tanácselnökhöz beállított egyszer hozzá egy régi aradi kereskedő-kliense. Csak úgy becsület okából. Lehet, hogy egykori ügyvédjének a dicsőségében is sütkérezni akart egy kicsit. Beszélgetés közben a vendég egyszer sunyi pillantás kíséretében ezzel a kérdéssel fordul a tudós bíróhoz:
– És hol vannak excellenciádnak a házai?
– A házaim??
– Igen, igen. Bizonyosan szerzett már egy-két házat, például az Andrássy-úton?
– Az ördögöt szereztem. Hiszen mindig állami alkalmazott voltam. A fizetésem pedig kellett magamra és a családomra. A könyvtáramon kívül egyáltalán nincs semmim.
A régi kliens nagy szemeket meresztett. Azután elismerő mosolyra derült ki az arca és ósdi gyöngédséggel megveregette Csemegi vállát:
– Hja, hja! Persze. Tudom. Becsületesnek maradni… jaj… az sok pénzbe kerül!”
A számos kiadásban megjelent Magyar jogtörténet című tankönyv szerint a Csemegi-kódex alapján több nemzedék tanulta a tömör jogi fogalmazást, sajátította el a jogász absztraháló készségét. „Számos törvényi szövegrész még ma is fülünkbe cseng, és hat a jogi nyelvre.”
Ez a halhatatlanság.
