Megjelent A nyomozás nehézségei, avagy nincs új a nap alatt című szakkönyv. A kiadvány a tatai születésű várostörténész, filatelista és “rendőrtudós” Rédey Miklós 1901-ben megjelent munkájának ‘kritikai’ kiadása, ‘update-olt’ változta.
“A nyomozás nehézségei, avagy nincs új a nap alatt című szakkönyv két – csaknem évszázadnyi különbséggel született – hasonló gondolkodású, a gyakorlati munkavégzés mellett írni is szerető detektív munkájának eredménye” – írja az ajánlóban Dr. Győri György kriminalisztikai szaljogász (főügyészségi ügyész, Fővárosi Főügyészség).
Az alapmű – A nyomozási eljárás nehézségei (1901) – szerzője, Rédey Miklós (1868-1931) a pályafutása során számtalan helytörténeti, jogi és rendőrségi szakcikket írt. Szakírói munkásságának középpontjában az állami rendőrség szervezetének megújítása, a legénység munkájának megsegítése, illetve a rendőrség szolgálati jogi alapjainak feldolgozása állt. A műben Rédey lényegében az 1900. január 1-jén hatályba lépett Bvp. (a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk) nyomozásra hátrányos rendelkezéseit ostorozza.
Várostörténész, filatelista és „rendőrtudós” – Pályakép Rédey Miklósról – ITT elolvasható!
“A téma iránt érdeklődők számára önmagában is izgalmas jogtörténeti és kriminalisztika-történeti időutazást jelent az első modern magyar büntetőeljárási kódex, az 1900. január 1. napján hatályba lépett bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk (Bvp.) alkalmazása első évének a bűnüldöző hatóságok tevékenységében megmutatkozó tapasztalatait összegző Rédey Miklós munkája. A szerző kerületi rendőrkapitányként sebészi pontossággal tárta fel az eredményes detektívmunkát nehezítő normatív és operatív tényezőket, amely utóbbiak kiküszöbölésére jövőbe látó módon olyan innovatív megoldásokat szorgalmazott, mint pl. az országos bűnügyi nyilvántartás felállítása, vagy az ítéletek országos nyilvántartásának létrehozása. (Külön érdekesség, hogy Rédey az áhított bűnügyi nyilvántartást 1901-ben még a Bertillon-féle antropometrikus rendszer alapján képzelte el, melynek kapcsán irigykedve tekintett az azt már bevezető környező országokra. Ma már tudjuk, hogy nem sokkal később fordult a kocka: 1904-ben Magyarország a kontinensen elsőként, a világon pedig – Anglia után – másodikként vezette be az ujjnyomatnyilvántartást, amely azóta is világszerte a bűnügyi nyilvántartások alapja.)”
A XX. század eleji alapmű jelenkori “glosszátora, kommentátora” és kiegészítője Dr. Kovács Gyula – több szakkönyv, valamint többszáz tanulmány és jegyzet szerzője – jelen kötetben párhuzamba állítja a Bvp. rendelkezéseit a hatályos (mai) büntetőeljárás (2017. évi XC. törvény – Be.) szabályaival.
“A dr. Kovács Gyula által – Rédey Miklós gazdag pályaképe mellett – a Bvp. utáni és a jelenleg hatályos büntetőeljárási kódexek áttekintésével kibővített értekezés lehetőséget ad a jelenkor jogalkalmazói számára, hogy rácsodálkozzanak: a nyomozás céljának és terjedelmének meghatározása, a nyomozás megindítása és lefolytatása kapcsán a nyomozó hatóság (rendőrség) és az ügyészség feladat- és hatásköreinek gyakorlati értelmezése, illetve a „túlhalmozás”, vagyis a túlbizonyítás és a felesleges bizonyítási cselekmények elvégzése/elvégeztetése korántsem újkeletű problémák.
Múlt és jelen tehát összeér. A jelen problémáinak megértéséhez (és talán megoldásához is) pedig célszerűnek látszik a múlt tanulmányozása. Ezzel kívánok jó olvasást és izgalmas időtöltést!” – ajánlja a kötetet Győri György.
