Hibás termékekért való felelősség megállapítása esetén a szállító gyártónak tekinthető, ha a neve megegyezik a gyártó által a terméken elhelyezett védjeggyel – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-157/23. számú Ford Italia ügyben hozott ítéletében. A fogyasztóvédelem biztosítása érdekében a hibás termék szállítójának és tényleges gyártójának egyetemleges felelőssége akkor is megállapítható, ha nem maga a szállító tüntette fel nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését a terméken.
2001. júliusában egy fogyasztó Ford márkájú gépjárművet vásárolt a Stracciari márkakereskedéstől, e járművek olaszországi viszonteladójától. A járművet a németországi székhelyű Ford Wag gyártotta, majd a Ford Italia közvetítésével szállította a márkakereskedőnek, amely Olaszországban Ford márkájú gépjárműveket forgalmaz. A fogyasztót 2001 decemberében baleset érte, amelynek során a légzsák nem működött. Ezért a fogyasztó keresetet indított a gépjármű-kereskedővel és a Ford Italiával szemben a gépjármű hibája miatt elszenvedett károk megtérítése iránt. A Ford Italia azt állította, hogy nem felelős a légzsák hibájáért, mivel nem ő gyártotta a járművet.
Az olasz semmítőszéknek kétségei vannak a „gyártó” hibás termékekért való felelősségről szóló irányelv szerinti meghatározásának értelmezését illetően.1 E bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a hibás termék szállítóját az ezen irányelv értelmében vett olyan személynek kell-e tekinteni, aki „önmagát a termék gyártójaként adja meg”, még akkor is, ha nevét fizikailag nem tüntette fel a terméken, de a gyártó által a terméken elhelyezett és e gyártó nevével megegyező védjegy egybeesik a szállító nevének megkülönböztető elemével.
A Bíróság megállapítja, hogy az irányelv szerinti,
„aki önmagát a termék gyártójaként adja meg” fordulat nem csupán arra a személyre vonatkozik, aki a nevét ténylegesen feltüntette a terméken, hanem magában kell foglalnia a szállítót is, amennyiben annak neve vagy e név megkülönböztető eleme megegyezik a gyártó nevével és a terméken szereplő névvel, védjeggyel vagy egyéb megkülönböztető jelzéssel.
A szállító ugyanis mindkét esetben arra használja ezt az egybeesést, hogy a fogyasztó előtt a termék minőségéért felelős személyként jelenjen meg, és a fogyasztó bizalmát úgy érje el, mintha a terméket közvetlenül a gyártó értékesítené. Ha ez a második kategória nem szerepelne a fogalomban, az a „gyártó” fogalmának szűkítéséhez vezetne, és veszélyeztetné az irányelv célját, különösen a fogyasztók védelmét.
A Bíróság hozzáteszi, hogy
a fogyasztóvédelem biztosítása érdekében az uniós jogalkotó ügyelt arra, hogy minden olyan személy felelősségét, „aki önmagát a termék gyártójaként adja meg”, ugyanúgy lehessen érvényesíteni, mint a „tényleges” gyártó felelősségét.
Továbbá
a fogyasztónak jogában áll mindegyiküktől követelni a kár teljes megtérítését, mivel felelősségük egyetemleges.
A fogyasztók védelme nem lenne megfelelő, ha a forgalmazó a fogyasztót a gyártóhoz „irányíthatná”, amelyet a fogyasztó esetleg nem is ismer.
1 A hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25-i
85/374/EGK tanácsi irányelv. Az irányelv szerint a gyártó felelős a hibás termék által okozott kárért. „Gyártó” a végtermék, az alapanyag, a résztermék
előállítója. Gyártó továbbá „az, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a
terméken történő feltüntetésével”.
