A Szuverenitásvédelmi Hivatal olyan független, autonóm államigazgatási szerv, amely sem a törvény, sem az Ákr. fogalomrendszerében nem minősül hatóságnak és nem folytat közigazgatási jogi értelemben vett hatósági ellenőrzést sem, és mivel jelentései nem minősülnek sem hatósági, sem más közigazgatási döntésnek, azokkal szemben jogorvoslatot sem szükséges biztosítani – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/2551/2024. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a nemzeti szuverenitás védelméről szóló törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az Alkotmánybíróság a határozatában egyrészt megállapította, hogy rendelkezései nem korlátozzák az indítványozó véleménynyilvánítás szabadságához való jogát. A testület másrészt úgy vélte, hogy mivel a Szuverenitásvédelmi Hivatal nem rendelkezik a vizsgálati eljárásával összefüggésben közvetlen szankcionálási lehetőséggel, eljárására a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog védelmi köre nem terjed ki.
Az alkotmányjogi panaszt a Transparency International Magyarország Alapítvány nyújtotta be. Az indítványozó előadása szerint a nemzeti szuverenitás védelméről szóló 2023. évi LXXXVIII. törvény lényegében azon szervezetek számára, amelyek tevékenysége bármilyen módon hatással lehet a választások kimenetelére vagy befolyásolhatja a választói akaratot, megtiltja a külföldről származó finanszírozás elfogadását. A sérelmezett rendelkezések a Szuverenitásvédelmi Hivatal feladatait és vizsgálati eljárásának szabályait tartalmazzák. Az indítványozó szerint a törvény előírásai olyan tág körben határozzák meg a Hivatal eljárásindítási jogosultságait, hogy gyakorlatilag bármelyik szervezet ellen, bármely okból és bármely adatkör vizsgálatára megindíthatja eljárását. Nézete szerint a sérelmezett rendelkezések sértik a véleménynyilvánítás szabadságát, mert korlátozzák az indítványozó azon jogát, hogy bármely társadalmi vagy politikai témában véleményét független szervezetként kifejthesse, mert amennyiben ezen véleményét a Hivatal olyannak minősíti, amely befolyásolja a választások kimenetelét, az indítványozóval szemben bármikor megindíthatja eljárását.
Az indítványozó véleménye szerint a Hivatal eljárására vonatkozó szabályok sértik a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, mert a Hivatalnak túl általánosan és tágan meghatározott jogosítványaival szemben hiányoznak az ügyfél jogait garantáló rendelkezések. A Hivatal által lefolytatott vizsgálati eljárás ellen a jogorvoslati út nem biztosított, és közigazgatási pernek sincs helye, ezáltal sérül a jogorvoslathoz való alapjog és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a törvény a Hivatal számára nem teszi lehetővé semmilyen jogkövetkezmény alkalmazását, így a támadott rendelkezései nem hozhatók összefüggésbe a véleménynyilvánítás szabadságával, ezért az Alkotmánybíróság az ennek megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. A Hivatal jogállását, feladatait, a vizsgálati eljárására vonatkozó rendelkezéseket és az azzal összefüggő jogkövetkezményeket áttekintve az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy
a Hivatal olyan független, autonóm államigazgatási szerv, amely sem a törvény, sem az Ákr. fogalomrendszerében nem minősül hatóságnak és nem folytat közigazgatási jogi értelemben vett hatósági ellenőrzést sem.
A Hivatal a törvény alapján nem rendelkezik a vizsgálati eljárásával összefüggésben közvetlen szankcionálási lehetőséggel; az eljárást követő jelentésben tett megállapítások önmagukban nem minősülnek szankciónak, azok jogi kényszerítőerővel közvetlenül nem rendelkeznek.
A Hivatal közvetlenül nem jogosult jogkövetkezmények alkalmazására, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy eljárására a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog védelmi köre nem terjed ki.
És mivel a Hivatal jelentései nem minősülnek sem hatósági, sem más közigazgatási döntésnek, azokkal szemben jogorvoslatot sem szükséges biztosítani. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt e tekintetben is elutasította.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben – így a normavilágosság és az adatvédelem tekintetében – visszautasította, figyelemmel arra, hogy az indítvány e körben határozott kérelmet nem tartalmazott, és az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján a kérelemhez kötve van, hivatalbóli eljárása nem lehetséges.
A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs alkotmánybíró különvéleményt; Márki Zoltán, Patyi András és Handó Tünde alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött.
A Transparency International Magyarország Alapítvány azt közölte az MTI-vel: mivel az alapítvány az AB mostani döntésével kimerítette a hazai jogorvoslati lehetőségek tárházát, és továbbra is alaptörvény-ellenesnek, valamint nemzetközi szerződésekbe ütközőnek tartja a Szuverenitásvédelmi Hivatal létét megalapozó törvényt, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul az ügyben.
