A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma az elbocsátott tanárok másodlagos kérelmének helyt adva kötelezte a tankerületet a felperesek részére milliós nagyságrendű felmentési időre járó távolléti díj, valamint végkielégítés megfizetésére. A sérelemdíj iránti igényt azonban elutasította a bíróság.
Az öt felperes azért fordult bírósághoz, mert álláspontjuk szerint közalkalmazotti jogviszonyuk rendkívüli felmentés útján történt megszüntetése jogellenes volt. Kereseti kérelmükben elsődlegesen az egyenlő bánásmód megsértésére hivatkozással sérelemdíj és ezzel együtt felmentési időre járó távolléti díj, valamint végkielégítés, másodlagosan a tételes jogba ütközés, harmadlagosan pedig a joggal való visszaélés tilalma okán kérték a felmentési időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére kötelezését az alperes tankerületnek.
A bíróság ítéletében a felperesek másodlagos kereseti kérelmét megalapozottnak találta és annak megfelelően kötelezte az általuk személyenként megjelölt összegű felmentési időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére az alperest.
Összegszerűségében ez közel 28 millió forintot tesz ki.
A bíróság az ítélet indokolásában kiemelte, hogy a II. rendű felperes tekintetében a rendkívüli felmentés indokolása valótlan volt, mert annak ellenére, hogy a kérdéses napokon feliratkozott a polgári engedetlenségre, az óráit mégis megtartotta. A többi felperes esetében ugyan megállapítható volt, hogy a tanórákat nem tartották meg és ezzel szándékosan megszegték közalkalmazotti kötelezettségüket, azonban a rendkívüli felmentés harmadik feltételét – vagyis a kötelezettszegés jelentős mértékét – a bíróság nem látta megállapíthatónak. A hosszú évek óta a pedagógus pályán tevékenykedő felperesek kötelezettségszegése ugyanis nem érte el a rendkívüli felmentés megállapításához szükséges jelentős mértéket. A bíróság e körben külön felhívta a figyelmet arra, hogy maga a munkáltató sem tartotta rendkívüli felmentés alapjául szolgáló körülménynek a felperesek által tanúsított jogellenes munkabeszüntetést, hiszen, ha annak tartotta volna, akkor a tankerület más középiskoláiban oktató és hasonló magatartást tanúsító tanáraival szemben is így járt volna el.
A bíróság kitért arra is, hogy az elsődleges kereseti kérelem tekintetében ugyan megkülönböztették az összehasonlító helyzetben lévő csoporthoz tartozó személyektől a felpereseket, azonban ennek a megkülönböztetésnek ésszerű indokai voltak, hiszen az összehasonlító csoport tagjai nem vettek részt polgári engedetlenségben. A közalkalmazotti jogviszonyuk megszüntetése és a politikai véleménynyilvánításuk között ok-okozati összefüggés nem volt megállapítható, ekként pedig az egyenlő bánásmód sérelme sem valósulhatott meg. Erre figyelemmel utasította el a bíróság a sérelemdíj iránti igényüket.
