Ingatlanhitel előtörlesztése esetén a fogyasztó visszakaphatja a hitelnyújtási jutalék egy részét, ha nem tájékoztatták arról, hogy e jutalék nem függ a szerződés időtartamától – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-76/22. számú Santander Bank Polska ügyben hozott ítéletében. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a fogyasztó ezt a jutalékot a jelzáloghitel-szerződés megkötésekor egyszeri kifizetésként teljesítette.
Lengyelországban egy fogyasztó 360 hónapos futamidejű jelzáloghitelt vett fel. A hitelmegállapodás megkötésekor a kölcsön nyújtásához kapcsolódó jutalékot fizetett, amelyet a kölcsön teljes költsége tartalmazott.
A fogyasztó 19 hónappal később teljes egészében visszafizette a hitelt. Azt kérte a banktól, hogy térítse vissza számára a szóban forgó jutaléknak a szerződés fennmaradó futamidejére, azaz 341 hónapra vonatkozó részét. Mivel a bank a panaszát elutasította, a fogyasztó bíróság előtt indított keresetet.
Tekintve, hogy az eljáró lengyel bíróságnak kétségei támadtak a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv (a lakáscélú ingatlanokra vonatkozó fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló, 2014. február 4-i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv) értelmezésével kapcsolatban, azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a jelzáloghitel előtörlesztése esetén vissza kell-e téríteni részlegesen a hitelnyújtási jutalékot. E bíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy a bank nem tájékoztatta a fogyasztót arról, hogy a szóban forgó költségek objektíve kapcsolódnak-e a hitelmegállapodás időtartamához. Igenlő válasz esetén a lengyel bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy milyen módszerrel kell kiszámítani a fogyasztó részére visszatérítendő összeget.
A Bíróság emlékeztet arra, hogy
az ingatlanhitel hitelezőjének a szerződéskötést megelőző tájékoztatást kell nyújtani a költségek arra tekintettel történő bontásáról, hogy azok rendszeresek-e, vagy sem.
(Az egységes európai adatlap (EEA) felhasználásával, amely lehetővé teszi a kölcsön főbb jellemzőivel vagy akár az előtörlesztéssel kapcsolatos összes személyre szabott információhoz való hozzáférést.) Olyan információk hiányában, amelyek lehetővé tennék annak megállapítását, hogy az érintett költségek a szerződés időtartamától függnek-e, vagy sem, azokat ilyennek, és előtörlesztés esetén csökkenthetőnek kell tekinteni. Márpedig úgy tűnik, hogy a bank a vitatott jutalékot illetően nem bocsátott a fogyasztó rendelkezéséreilyen információkat. Ilyen helyzetben a nemzeti bíróságnak meg kell állapítania, hogy erre a jutalékra kiterjed a fogyasztónak a hitel teljes költségének csökkentéséhez való joga.
A Bíróság szerint ugyanis
a fogyasztót nem érheti hátrány azon információk hiánya miatt, amelyeket a hitelezőnek a rendelkezésére kell bocsátania.
Ezenkívül az a tény, hogy a fogyasztó valamely költséget a szerződés megkötésekor egyszeri kifizetésként teljesített, nem jelenti szükségképpen azt, hogy e költség független a szerződés időtartamától, és ennélfogva azt nem lehet részlegesen visszatéríteni.
A Bíróság azt is megjegyzi, hogy az uniós jog semmilyen olyan konkrét számítási módszert nem ír elő, amely alapján meghatározható lenne az az összeg, amellyel a hitel teljes költségét csökkenteni kell.
A nemzeti bíróság feladata, hogy erről a kérdésről a fogyasztók magas szintű védelmét biztosító módszer alkalmazásával határozzon.
