A fenntarthatóság az elmúlt években divatos hívószóból megkerülhetetlen kötelezettségé vált a fogyasztási cikkek piacán. A szektor jelentős természeti és emberi erőforrás-igénye, az ellátási láncok globális jellege, a termékek gyártásának és szállításának karbonlábnyoma, valamint a termékek csomagolásából és a selejtezett termékekből eredő hatalmas hulladékmennyiség a szektort kiemelt jogalkotói figyelem, valamint fokozott hatósági és társadalmi ellenőrzés tárgyává teszik.
A klímaváltozás és a környezeti erőforrások kimerülése, a szigorodó jogi szabályozás és a fogyasztói tudatosság erősödése tehát egyaránt arra kényszeríti a vállalatokat, hogy fenntarthatósági szempontból is átgondolják működésüket és stratégiájukat.
A DLA Piper őszi cikksorozatának célja bemutatni a szektorban alkalmazandó főbb fenntarthatósági jogszabályokat, valamint a rövid- és hosszútávú fenntarthatósági megfelelés lehetséges módjait.
Nemzetközi szinten mind az ENSZ, mind az OECD nagy hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra, a klímaváltozás elleni harcra és a fogyasztóvédelemre, amelyek alapvető szempontok a globális fogyasztási cikkek szabályozásában. Akcióterveik célja a fenntartható fejlődés előmozdítása, a társadalmi felelősségvállalás növelése és a tisztességes kereskedelmi gyakorlatok elősegítése. Az ENSZ által kidolgozott 17 fenntartható fejlődési cél (SDG) közül a Felelős fogyasztás és termelés (12. cél) és a Klímaváltozás elleni fellépés (13. cél) egyaránt alapvetően érinti a fogyasztási cikkek piacát. Ezek a nemzetközi jogi eszközök – bár közvetlen jogi kötőerővel nem bírnak – jelentősen ösztönzik és alakítják a nemzeti és regionális jogalkotási folyamatokat.
Az európai zöld megállapodás (Green Deal) az Európai Unió növekedési startégiájaként ad választ a klímaváltozás és a környezetkárosodás fenyegetéseire. A kihívások leküzdése érdekében a cél az Európai Unió átalakítása egy modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággá, amelyben:
- 2050-re megszűnik a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás,
- a gazdaság növekedése nem erőforrásfüggő, és
- az átallás méltányos és inkluzív.
Fenntarthatósági nyomás a jogalkotótól
A szektor szereplőire nehezedő fenntarthatósági nyomás egyik fő oka a szektort érintő jogszabályok, iránymutatások dömpingje.
Európia uniós szabályozás
Az Európai Unió Green Deal-je alapján számos jogszabály született az előző európai parlamenti ciklusban. A jogszabályok érintik a termékek teljes életciklusát, azok gyártásának körülményeit, összetevőit csomagolásának, címkézésének szabályait, az ellátási láncok átvilágíthatóságát, a termékek hirdetését, de az eladásukat követő szakaszt is a szavatosságot és jótállást érintő, továbbá selejtezési és új hulladék-szabályok megalkotásával. Az alábbi ábrában a termékek egyes életciklusait érintő főbb jogszabályokat foglaltuk össze (nem kimerítő jelleggel):
A fogyasztási cikkek életciklusát érintő egyes ágazati jogszabályok mellett a nem ágazat-specifikus egyes fenntarthatósági jogszabályoknak való megfelelés szintén komoly kihívás elé állítja a szektor szereplőit. A már hatályos CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive – fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv) és a két év múlva hatálybalépő CS3D (Corporate Sustainability Due Diligence Directive – fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelv) célja, hogy alapjaiban változtassa meg a vállalatok működését és azokat végső soron egy fenntarthatóbb, átláthatóbb és tisztességesebb irányba mozdítsa el.
Magyar szabályozás
A szektort érintő magyar jogszabályok jelentős része értelemszerűen az uniós jogalkotáshoz igazodik. Ugyanakkor az Unióban úttörőnek számít a magyar ESG törvény, mivel az már a CS3D átültetését megelőzően ír elő átvilágítási kötelezettségeket a Magyarország területén bejegyzett nagyvállalatok számára. Az ESG törvény szektor-agnosztikus jogszabály, azaz tárgyi hatálya nem csak a kiskereskedelmi szektorra terjed ki, azonban az ellátási láncok átvilágítására vonatkozó kötelezettségek talán a fogyasztási cikkek gyártóit érintik legérzékenyebben.
A magyar és más uniós piacokon működő vagy oda belépni kívánó vállalatoknak tehát minden esetben különös gondot kell fordítania a jogszabályi környezet megismerésére és a folyamatos jogszabály-követésre, az új jogszabályok megfelelő időben történő megismerése és az azoknak való mielőbbi megfelelés érdekében.
A cikksorozat további részei a termékek életciklusát érintő egyes jogszabályokat részletesen is bemutatják.
Fenntarthatósági nyomás az érintettektől
A növekvő jelentéstételi kötelezettségek eredményeként várható, hogy a fenntarthatósági megfelelést már nemcsak a hatóságok, hanem a nyilvános jelentésekhez hozzáférő valamennyi érintett is vizsgálhatja, ideértve a szakszervezeteket, az aktivista (emberi jogi és környezetvédelmi) szervezeteket, és az egyéb nem kormányzati szervezeteket. Ez a vállalatok számára a reputációs kockázatok mellett komoly peres kockázattal is jár, hiszen például a CS3D egy esetleges jogsértés esetén minden érintettet (és az érintett felhatalmazása alapján a fent felsorolt szervezeteket is) feljogosít polgári peres eljárás indítására.
Végül a szektor szereplőire maguk a fogyasztók is nagy nyomást gyakorolnak. A fogyasztói tudatosság új szintre lépett: tíz éve a fogyasztók figyelme és tájékozottsága még csak egyéni fogyasztói jogaikra terjedt ki. A mai kor tudatos vásárlói viszont egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra is, hogy az általuk megvásárolt termékek környezetbarát módon készüljenek, fenntartható forrásokból származzanak, illetve maguk a termékek és azok gyártói megfeleljenek a fenntarthatósági követelményeknek.
Növekvő kötelezettségek, hatalmas költségek
A növekvő jogszabályi előírásoknak és társadalmi elvárásoknak való megfelelés kényszere hatalmas terhet ró a vállalatokra. A DLA Piper a szektor fenntarthatósági kérdéseivel kapcsolatos nemzetközi felmérése szerint a megkérdezett vállalati vezetők 68%-a úgy nyilatkozott, hogy nem tud megfelelni minden fenntarthatósági követelménynek, 64% pedig nem tudja teljes mértékben összeegyeztetni a fenntarthatósági kötelezettségeit az üzleti szempontokkal. A szabályok volumene és az azoknak való megfelelés idő-, energia- és költségigénye sokszor lehetetlenné teszi a stratégiai tervezést és a fenntarthatóságról való hosszútávú gondolkodást. Azonban a hosszútávú megfelelés nem hagyható figyelmen kívül, ha egy vállalat a közvetlen fenntarthatósági kockázatok elkerülése mellett versenyképes akar maradni a fogyasztási cikkek piacán.
Mit tesznek a vállalatok a fenntarthatósági nyomás és egy fenntarthatóbb vállalati működés elérése érdekében?
A DLA Piper nemzetközi kutatása szerint a legtöbb vállalat az ellátási lánc szigorúbb monitorozásában és a beszerzési gyakorlataik fenntarthatóbbá tételében látja az egyik megoldást (tekintettel arra, hogy jelenleg a vállalatok mindössze 15%-a bír teljes rálátással a közvetlen beszállítóira, amely arány még alacsonyabb, mindössze 6 % a közvetett beszállítók esetében). Ez az európai piacon működő vállalatok számára pár éven belül jogszabályi kötelezettség lesz, de addig is megoldást jelenthet számos kockázatra, ideértve különösen a termékek és alkatrészeik, összetevőik előállításának körülményeivel kapcsolatos kockázatokat. Az ellátási láncok felülvizsgálata (például a beszállítók számának csökkentésével), a beszállítók szigorúbb szabályozása (például szigorúbb szerződéses kötelezettségek útján, továbbá akár kizárólagossági megállapodások megkötésével vagy beszállítók felvásárlásával) vagy segítése a magasabb fenntarthatósági elvárásoknak való megfelelésben (például a fenntarthatósággal kapcsolatos adatok megosztásával) persze szintén nem mellőzi a bonyodalmakat – az új, beszállítókra vonatkozó szabályok komoly versenyjogi kérdéseket vethetnek fel, nem beszélve a legégetőbb problémáról: ki finanszírozza a beszállítói láncban részt vevő kisebb vállalkozások fenntarthatósági átállását?
A fenntarthatósági átállás konkrét és kevésbé konkrét költségeinek viselése persze nem csak a beszállítói láncban, hanem a gyártó/forgalmazó és fogyasztó viszonylatban is felmerül. A fenntarthatósági elvárásoknak való megfelelés egy másik módja ugyanis a termékportfolió átalakítása és a fogyasztási cikkek árának emelése. A következő évek nagy kérdése lesz, hogy a fogyasztók hajlandók-e a fenntarthatóbb termékekért többet fizetni, és adott esetben lemondani a korábban megszokott változatosságról.
És persze ne feledkezzünk meg a vállalatok működésének fenntarthatóbbá tételéről, akár a vállalati működés átláthatóbbá tételével, akár a vállalat üzleti gyakorlatának radikális átalakításával, így például a körforgásos gazdasági gyakorlatok bevezetésével.
A körforgásos gazdaság a fogyasztási cikkek fenntarthatóságával kapcsolatos egyik leggyakrabban felmerülő hívószó. Az ENSZ Fenntartható Fogyasztás és Termelés keretprogramja, az OECD Körforgásos Gazdasági Stratégiája, az Európai Unió Körforgásos Gazdasági Akcióterve és Magyarország Nemzeti Körforgásos Gazdasági Stratégiája egyaránt a körforgásos gazdaságra való áttérést tűzi ki céljául, felismerve, hogy a hulladékcsökkentés és az erőforrások hatékonyabb felhasználása a fenntartható fejlődés kulcselemei.
Végül a DLA Piper nemzetközi felmérése jelzi, sok vállalat fontolta és fontolja meg globális szerkezetének átalakítását, hogy mentesüljenek az egyes régiókban (így leginkább az Európai Unióban) irányadó szigorú fenntarthatósági szabályok alkalmazásának kötelezettsége alól. Azonban ahogy a riport is rámutat, egy globális vállalat ilyen mértékű átalakításával járó jogi és üzleti bizonytalanságok feltehetőleg nagyobb jogszabályi kockázatokat hordoznak magukban, mint amekkorát kezelnek. Emellett egyértelmű: az Európai Unió példáját előbb utóbb a világ más részein is követni fogják, így hosszútávon nem lehet elbújni a szabályozók és szabályozások elől (gondoljunk csak a GDPR hatására az adatvédelem területén).
Láthatjuk, hogy a fenntarthatósági kötelezettségeknek való megfelelés elkerülhetetlen, és azok a cégek, amelyek ma beépítik stratégiájukba a környezeti, társadalmi és irányítási szempontokat, hosszú távon versenyképesebbé válhatnak. Az innovatív, fenntartható megoldások bevezetése nemcsak a fenntarthatósági megfelelést segíti, hanem új piacokat és növekedési lehetőségeket is teremthet.
Az idő azonban sürget: a fenntarthatóságra való áttérés már nem egy hosszú távú cél, hanem azonnali szükségszerűség, ami jelentősen átalakítja a kiskereskedelmi és fogyasztási cikkek piacát. A működőképes fenntarthatósági megfelelési stratégia felépítése a vállalati kultúra megváltoztatásával (például az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelése), a megfelelő adatgyűjtéssel, -kezeléssel és elemzéssel (olyan adatokra is kiterjedően, amelyek gyűjtése nem volt a korábbiakban szokásos, továbbá olyan infrastruktúra kiépítésével, amely az adatok minőségét biztosítani tudja) és a termékek életciklusában érintettek jóval nagyobb mértékű bevonásával kezdődik, és minden vállalat számára létkérdés.
Dránovits Dóra szenior ügyvéd, Projektfejlesztési és Restrukturálási csoport:
Horváth Fanny ügyvéd, Szellemi Alkotások és Technológia csoport:
Tenke Sára szenior ügyvéd, Munkajogi és Kereskedelmi csoport:
