Az óriásplatformokkal szemben már nem eléggé hatékonyak az olyan hagyományos versenyjogi szabályok, mint például a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma, hiszen ezek csupán lassú és utólagos jogérvényesítést tesznek lehetővé. Új rendeleteivel ezt is igyekszik orvosolni az Európai Unió – olvasható az Orac Kiadó és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) együttműködésében megjelenő interntjogi szakirodalmi sorozat legújabb kötetében, amely tudományos igénnyel járja körbe a friss uniós platformszabályozást.
„A vadnyugat vége? Tanulmányok az Európai Unió platformszabályozásáról” címmel jelent meg új kötet Koltay András, Szikora Tamás és Lapsánszky András szerkesztésében. A címadás nem véletlen: ahogy a telepesek az amerikai vadnyugat eleinte törvények és központi kormányzat nélküli világában fokozatosan felépítették a civilizációt és megalkották az együttélés szabályait, úgy a kibertér úttörői az internet egykor szabályozatlan világában is fokozatosan lefektették az alapvető, közös normákat.
A legújabb ilyen szabályzók közé tartoznak a digitális piacokra és tartalomszolgáltatásokra vonatkozó friss EU-rendeletek a digitális piacokról (DMA) és a digitális szolgáltatásokról (DSA). Ezek a jogszabályok világszinten is jelentős mérföldkövet jelentenek az online tér szabályozásában, hiszen amennyiben az internetes platformok ezekhez igazítják a működésüket, akkor egyes elemeik nem csak Európában, de globálisan is érvényesülhetnek.
Az NMHH már e két jogforrás elfogadása előtt átfogó kutatásokat indított a rendeletek szabályozási körébe tartozó témákban. Neves jogtudósok most ezen kutatások egy részét felhasználva nyújtanak betekintést napjaink digitális világának szabályozási kihívásaiba.
A kötet egyebek között részletesen tárgyalja az internetes monopóliumok és óriásplatformok jelentette jogalkotási és jogalkalmazói kihívásokat, a digitális tér szabályozásának versenyjogi vetületeit, valamint a magánélet kibertérbeli védelmének összetett kérdéseit.
A kötetben kiemelt figyelmet kapnak a rendeletek szólásszabadságot vagy adott szabadságjogokat biztosító vagy korlátozó rendelkezései. A szabadság és a biztonság két olyan, külön-külön is védendő érték, amely időnként ellentétben áll a másikkal, az uniós jogalkotó ezért ezek egészséges és ésszerű egyensúlyának fenntartására törekedett az online teret szabályozó rendeletei megalkotásakor.
A jogszabályok versenyjogi vetülete kapcsán arról olvashatunk, hogy napjaink óriásplatformjaival szemben a hagyományos antitröszt-normák már nem bírnak elégséges visszatartóerővel és nem alkalmasak a versenyjogi problémák hatékony kezelésére, hiszen csak lassú és hosszadalmas, utólagos jogérvényesítési eljárásokkal érvényesülhetnek. A tanulmány szerint ezen hatékonyságvesztés kompenzációjaként is értelmezhető a DMA törekvése a tisztességes piaci verseny biztosítására, amelynek érdekében a rendelet különleges, előzetes kötelezettségeket ró az óriásplatformokra – ilyen például az önpreferencia, vagyis a saját szolgáltatások előnyben részesítésének tilalma.
A kiadvány a rendeletek közigazgatási jogi vetülete kapcsán bemutatja az online közvetítő szolgáltatások (közösségi média, videomegosztók, keresőmotorok, webáruházak stb.) DSA-ban létrehozott hatósági felügyeleti rendszerét is. A DSA értelmében mára valamennyi uniós ország kijelölt egy úgynevezett digitális szolgáltató koordinátort, vagyis egy olyan hatóságot, amely az adott tagállamban felelős a közvetítői szolgáltatások felügyeletéért és a rendelet betartatásáért. A DSA fő célja, hogy védelmet nyújtson a felhasználóknak a platformokkal szemben, például a szólásszabadsághoz fűződő jogaik megsértése miatt.
A kötet izgalmas olvasmány mindazok számára, akik meg szeretnék érteni a digitális tér komplex szabályozási világát, valamint az aktuális uniós szabályozás gyakorlati érvényesítési lehetőségeit és várható hatásait a mindennapi életünkre. Ideális olvasmány jogi szakértőknek, digitális stratégáknak és mindenkinek, aki szakmai érdeklődéssel fordul a témához.
