Az Alaptörvényből nem következik, hogy a jogvitában résztvevő felek minden egyes beadványra – még azokra is, amelyek újabb szempontokat nem vetnek fel – reagálni tudjanak – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/639/2023. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Bpfk.III.1.502/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó perújítási indítványt nyújtott be az ellene kábítószer-kereskedelem miatt folyamatban volt büntetőügyben. Indítványát a Győri Ítélőtábla elutasította, a Kúria mint másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy az eljárás során a bíróság nem küldte meg számára az ügyészi nyilatkozatot, és így nem volt lehetősége azzal kapcsolatban észrevételt tenni, sérült – többek között – a tisztességes eljáráshoz való joga, a védelemhez való joga és a törvény előtti egyenlőség elve.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy gyakorlata szerint
nem minden eljárásjogi szabálysértés eredményezi a tisztességes eljáráshoz és védelemhez való jog megsértését.
Álláspontja szerint
az Alaptörvényből nem következik, hogy a jogvitában résztvevő felek minden egyes beadványra – még azokra is, amelyek újabb szempontokat nem vetnek fel – reagálni tudjanak.
A jogszabály valóban előírja a kézbesítést, azonban ennek elmaradása az alaptörvény-ellenesség szempontjából csak akkor bírna jelentőséggel, ha emiatt egy újabb szempontokat felvető ellenkérelemre nem tudna reagálni a felperes/kérelmező.
A konkrét ügy sajátosságai alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az ügyészségi nyilatkozat kézbesítésének elmaradása az indítványozó oldalán nem idézett elő alaptörvény-ellenességet, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
