Az emberi méltóság sérelmét kizárólag az alapozhatja meg, ha a megszólaló tagadja, kétségbe vonja az érintett emberi mivoltát, emberként kezelésének követelményét, másrészt az, ha öncélúan támadja a személyiség és az identitás lényegét alkotó vonásokat – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/2018/2023. számú, bírói döntést megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette az Egri Törvényszék 2.Bf.188/2022/8. számú ítélete és a Hatvani Járásbíróság 8.B.1/2022/6. számú ítéletét.
Az indítványozó egy internetes portál főszerkesztője volt. A weboldalon megjelent cikkben foglalt közlés (a magánvádló „nőket aláz”) miatt a magánvádló feljelentést tett rágalmazás miatt. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az indítványozó bűnös rágalmazás vétségében, ezért őt a bíróság megrovásban részesítette, és bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a magánvádló részére fizetendő bűnügyi költség mértékét mérsékelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A bíróság megállapította, hogy a cikkben a magánvádló polgármesteri tisztségével össze nem függő, a közélet vitatásán, illetve a közszereplő bírálatához való jogon egyértelműen túlmutató tényállítás került megfogalmazásra, amely objektíve alkalmas volt az emberi becsület csorbítására, a társadalmi megbecsülés rombolására.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az emberi méltósághoz való jogot, a véleménynyilvánításhoz való jogot, a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot, valamint a sajtószabadsághoz való jogot, mert a magánvádló közszereplőről a sajtóban megjelent cikk – a bíróság megállapításával szemben – valójában a politikai tevékenységére, programjára, közéleti hitelességére vagy alkalmasságára vonatkozik. A közlés értékítélet és bírálat volt, és nem érintette a magánvádló magánautonómiáját.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az eljáró bíróságok nem kellő súllyal vették figyelembe, hogy
az emberi méltóság sérelmét kizárólag az alapozhatja meg, ha a megszólaló tagadja, kétségbe vonja az érintett emberi mivoltát, emberként kezelésének követelményét, másrészt az, ha öncélúan támadja a személyiség és az identitás lényegét alkotó vonásokat.
Ilyen jellegű jogsértés a jelen ügyben nem állapítható meg, ezért az eljáró bíróságok döntése nem áll összhangban az Alkotmánybíróság által meghatározott szempontrendszerrel. A fentieket összegezve az Alkotmánybíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügyben vizsgált cikkrészlet olyan értékítéletet tartalmazó közlés – az eset körülményeit figyelembe véve –, amelyet az Alaptörvény IX. cikke védelemben részesít.
A véleménynyilvánítás korlátozásának legitim célja a személyiségvédelem, ugyanakkor ennek alkotmányos szempontjait az eljáró bíróságok nem az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően mérlegelték.
Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntések alaptörvény-ellenesek, és azokat megsemmisítette.
