Jelzáloghitelek esetén a „küszöbkikötések” átláthatósága vizsgálható az ország teljes bankrendszerét érintő közérdekű kereset keretében – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-450/22. számú, Caixabank és társai (Az átláthatóság közérdekű kereset keretében történő vizsgálata) ügyben hozott ítéletében. A bíróság a vizsgálat során figyelembe veheti az átlagos fogyasztó e kikötésekre vonatkozó észlelésének alakulását.
A „küszöbkikötések” a spanyolországi pénzügyi intézmények jelentős része által a fogyasztókkal kötött változó kamatozású, jelzálog-fedezetű kölcsönszerződések standard kikötései. E kikötések olyan határértéket (vagy „küszöbértéket”) határoztak meg, amely alá a változó kamatláb nem csökkenhet, még akkor sem, ha a referencia-kamatláb (általában az Euribor) alacsonyabb lenne e küszöbnél. Spanyolországban több ezer keresetet nyújtottak be a „küszöbkikötések” tisztességtelen feltételekről szóló irányelv (a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv) szerinti jogellenességére hivatkozva.1
A banki, takarékpénztári és biztosítási ügyfelek spanyol érdekvédelmi szervezete (ADICAE) közérdekű keresetet indított 101, Spanyolországban működő pénzügyi intézménnyel szemben. Az ADICAE célja, hogy megszüntesse a „küszöbkikötések” ezen intézmények általi alkalmazását, és elérje az ezek alapján teljesített kifizetések visszatérítését. A nemzeti médiában közzétett felhívások nyomán 820 fogyasztó csatlakozott a közérdekű keresethez.
Miután a bankok kétszer pervesztesek lettek, fellebbezést nyújtottak be a spanyol legfelsőbb bírósághoz. E bíróságnak kétségei vannak afelől, hogy a tisztességtelen jelleg értékelése céljából egy közérdekű kereset keretében vizsgálható-e a „küszöbkikötések” átláthatósága, tekintettel többek között az érintett fogyasztók és pénzügyi intézmények nagy számára. E bíróság felveti továbbá az átlagos fogyasztó kitétel alkalmazásának nehézségét az átláthatóság ezen esetben történő vizsgálata keretében, mivel a „küszöbkikötések” a fogyasztók különböző sajátos kategóriáit érintik.
A Bíróság megállapítja, hogy
az irányelvben semmi nem utal arra, hogy az átláthatóság bírósági felülvizsgálata kizárt lenne a közérdekű keresetek keretében.
E vizsgálatnak egyszerűen a közérdekű keresetek sajátosságaihoz kell igazodnia, és az eladó vagy szolgáltató által az átlagos fogyasztóval szemben alkalmazott általános szerződéses és szerződéskötést megelőző gyakorlatokra kell összpontosítania.
A Bíróság rámutat, hogy a jelen ügyben teljesül a több eladóval vagy szolgáltatóval szembeni közérdekű keresetindítás két feltétele közül az első: a kereset azonos gazdasági ágazathoz tartozó eladók vagy szolgáltatók (jelen esetben a hitelintézetek) ellen irányul. Az ügy – intézmények és fogyasztók jelentős számából eredő – összetettsége által okozott szervezési kihívás nem veszélyeztetheti az irányelv által a fogyasztók számára elismert alanyi jogok tényleges érvényesülését.
A Bíróság megállapítja, hogy a második feltétel is teljesülni látszik, mivel – a spanyol legfelsőbb bíróság vizsgálata függvényében – a szóban forgó „küszöbkikötések” hasonlónak tűnnek. A Bíróság hozzáteszi, hogy e hasonlóság nem zárható ki pusztán amiatt, hogy azokat a szerződéseket, amelyekben szerepelnek, eltérő időpontokban vagy eltérő szabályozások alapján kötötték meg.
Ezt követően a Bíróság hangsúlyozza, hogy
éppen az érintett közönség heterogenitása teszi szükségessé az átlagos fogyasztó fikciójának alkalmazását, amely fogyasztónak az átfogó észlelése releváns az átláthatóság vizsgálata céljából.
Mindazonáltal ezen észlelés változhatott, így a spanyol legfelsőbb bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a kamatlábak 2000-es évre jellemző összeomlása vagy a „küszöbkikötések” átláthatóságának hiányát megállapító 2013. május 9-i ítéletének kihirdetése idővel megváltoztathatta-e az átlagos fogyasztó figyelmének és tájékozottságának szintjét a jelzálog-fedezetű kölcsönszerződés megkötésekor.
1 A spanyol legfelsőbb bíróság 2013. május 9-i ítéletében egy fogyasztóvédelmi szervezet által számos bank ellen indított közérdekű kereset keretében kimondta, hogy a vizsgált „küszöbkikötések” nem átláthatóak, mivel a fogyasztókat nem tájékoztatták megfelelően a rájuk háruló gazdasági és jogi terhekről. A kikötéseket semmisnek nyilvánították. Mindamellett, tekintettel a banki ágazatot a túlfizetések visszaható hatállyal történő visszafizetése esetén sújtó jelentős gazdasági következményekre, a spanyol legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy a semmissé nyilvánítás időbeli hatályát az ítéletének kihirdetését követően teljesített túlfizetésekre korlátozza. A Bíróság azonban e korlátozást az irányelvvel összeegyeztethetetlennek minősítette (2016. december 21-i Gutiérrez Naranjo és társai ítélet, C-154/15, C-307/15 és C-308/1).
