A törvényhozó akkor jár el helyesen, ha felismeri egy adott országos közügynek a helyi közügyekre kiható jellegét, és erre tekintettel az adott tárgykörben biztosít olyan eljárási szabályokat, amelyeken keresztül a helyi önkormányzatok ki tudják nyilvánítani a véleményüket – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/2862/2022. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a településrendezési és az építészeti-műszaki tervtanácsokról szóló 252/2006. (XII. 7.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdés g) pontja, 9. § (2a) bekezdése és 24. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
A támadott rendelkezések alapján egyes építészeti-műszaki dokumentációk véleményezése az Országos Építészeti Tervtanács hatáskörébe került; e szabályokat a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
Az indítványozó önkormányzat szerint a Kormány túllépett a törvény által számára biztosított kereteken, és contra legem szabállyal elvonta az indítványozó önkormányzattól a törvényben biztosított településképi véleményezés lehetőségét, kiüresítve ezzel az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés j) pontjában biztosított autonóm hatáskört, melynek lényege, hogy a helyi közügyek intézése körében a helyi önkormányzat véleményt nyilváníthat.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a településképi véleményezési eljárás a jogalkotói céltól függetlenül alkalmas eszköz arra, hogy elősegítse az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés j) pontja „véleményt nyilvánít” fordulatának érvényesülését. Az Alkotmánybíróság azonban az indítványozó érvelésével ellentétben úgy ítélte meg, hogy ez nem tekinthető a vélemény-kinyilvánítás kizárólagos eszközének. Az Alaptörvény ugyanis semmilyen további megkötést nem ír elő arra vonatkozóan, hogy a vélemény kinyilvánítását milyen eszközzel kell biztosítani. Ez azt jelenti, hogy
a törvényhozó akkor jár el helyesen, ha felismeri egy adott országos közügynek a helyi közügyekre kiható jellegét, és erre tekintettel az adott tárgykörben biztosít olyan eljárási szabályokat, amelyeken keresztül a helyi önkormányzatok ki tudják nyilvánítani a véleményüket.
Ennél több azonban nem következik az Alaptörvényből, amiből pedig az következik, hogy
a támadott rendelkezések csak akkor sértenék az Alaptörvényt, amennyiben nincs más olyan eszköz, amely vélemény-kinyilvánítási lehetőséget biztosít a helyi önkormányzat számára.
Az Alkotmánybíróság észlelte továbbá, hogy az indítvány benyújtását követően a Korm. rendelet 9. §-a kiegészült az új, 2023. augusztus 1. napjától hatályos (8a) bekezdéssel, melynek értelmében „[a]z Országos Építészeti Tervtanács a (2a) bekezdés szerinti véleményezési eljárása során felhívja az érintett települési önkormányzat főépítészét – ha a település nem foglalkoztat önkormányzati főépítészt, akkor a települési önkormányzat polgármesterét –, hogy 8 napon belül nyilvánítson véleményt a tervnek a településképi követelményekkel történő megfeleléséről. A tervtanács a polgármesteri véleményt érdemben vizsgálja.”
Az Alkotmánybíróság megjegyezte, hogy ez a módosítás is rámutat arra a határozatban kifejtett álláspontra, miszerint
elvi szempontból nem a településképi véleményezési eljárás lehet a vélemény-kinyilvánítás egyetlen lehetséges eszköze.
Az Alkotmánybíróság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a Korm. rendelet indítvánnyal támadott rendelkezései nem eredményezik az indítványozó Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés j) pontja szerinti autonómiaelem korlátozását, ezért az indítványt elutasította.
