A tanulmány témájának kivételes jelentőségét a Szerző számára az orvos és a beteg közötti információs asszimmetria, a beteg kiszolgáltatott helyzete, szakmai szempontból pedig a jogi környezet elmúlt évtizedekben végbement folyamatos változása, a széleskörű bírói gyakorlat és az orvos–beteg jogviszony sajátossága, a kártérítési perek interdiszciplináris jellege adta.
A tanulmányban bemutatja, miként változott az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelősségének megítélése, hogyan igyekezett igazodni a jogalkotó a bírói gyakorlathoz, és a bíróság miként töltötte és tölti meg tartalommal a jogszabályi keretet. Rámutat az egészségügyi szolgáltatók polgári jogi kártérítési felelősségének megítélése szempontjából a betegellátó és a beteg közötti jogviszony – gondossági kötelem – jelentőségének mikéntjére, és hogy az hogyan aránylik az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségéhez, és a felelőssége kimentéséhez. Bemutatja, hogy az orvos és a beteg között létrejövő jogviszony gondossági kötelem, amelynek keretében az orvos nem az eredmény nyújtására, hanem a gondos eljárásra vállal kötelezettséget, még akkor is, ha eredmény elérésére törekszik.
Az egészségügyi szolgáltató beteget megkárosító magatartása jellemzően egy már érvényesen létrejött konkrét kezelési szerződésben vállalt kötelezettség megszegését jelenti, azonban – többek között – a kimentésre már nem a szerződésszegéssel okozott kár felelősségi szabályai az irányadók, hanem a szerződésen kívüli károkozás korábban is érvényesülő exculpációs, felróhatóságon alapuló rendelkezései.
A Szerző górcső alá veszi, hogy a kárfelelősség megállapításának tényállási elemei miként jelennek meg az egészségügyi szolgáltatóval szemben indított peres eljárás során, bemutatva, hogy a bírói gyakorlat miként tölti meg tartalommal, és teszi ténylegesen életszerűvé, hozzáférhetővé a jogszabályi rendelkezéseket.
A Szerző bírósági titkár.
