Bírósági végrehajtás keretében az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére meghatározott rendkívül rövid határidők, a kérelmezett nyilatkozattételi lehetőségének hiánya és az, hogy a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya ellentétes a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal és a jogorvoslathoz való joggal – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/140/2022. számú, jogszabályi rendelkezést megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és 2023. december 31-i hatállyal megsemmisítette a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 183. § (1) bekezdés második mondatát, amely szerint „E végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.”
A támadott jogszabályi rendelkezés a lakás kiürítésére irányuló, peres eljárás keretében érvényesíthető igény általános szabályaihoz képest speciális, egyszerűsített nemperes eljárásban alkalmazandó szabályokat állapít meg, többek között az önkényesen elfoglalt lakások használóira és a lejárt bérleti szerződéssel rendelkező egykori bérlőkre. A tulajdonosi jogok minél gyorsabb érvényesítését szolgáló speciális szabályok alapján az eljárás során a lakás használójának nyilatkozatát nem kell beszerezni, a lakás kiürítését elrendelő végzést csak a kérelmezőnek és a végrehajtónak kézbesíti a bíróság, a végrehajtás elrendelésére és foganatosítására egyaránt rendkívül rövid határidők vonatkoznak, emellett a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
Az eljárás alapul szolgáló üggyel kapcsolatban az indítványozó előadta, hogy őt a bíróság a támadott rendelkezések szerinti eljárásban az általa használt lakás kiürítésére kötelezte, amelynek ő a végrehajtó felhívását követően a törvényben foglalt rövid határidőn belül eleget is tett, majd az elsőfokú végzés ellen fellebbezést nyújtott be, dokumentumokkal igazolva a lakás használatának jogcímét. A másodfokon eljáró bíróság a fellebbezés alapján az elsőfokú végzést megváltoztatta, és a lakás kiürítésére irányuló kérelmet elutasította, megállapítva, hogy a lakást az indítványozó nem önkényesen foglalta el, így nem lett volna helye az egyszerűsített eljárás alkalmazásának.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezésben szabályozott
rendkívül rövid határidők, a kérelmezett nyilatkozattételi lehetőségének hiánya és az, hogy a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya ellentétes a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal és a jogorvoslathoz való joggal.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a konkrét ügyben valóban nem valósulhatott meg a jogsértő helyzet hatékony orvoslása az adott jogszabályi környezetben, illetve a hatályos jogállapot alapján. Az Alkotmánybíróság ezért
megállapította a Vht. 183. § (1) bekezdés második mondatának alaptörvény-ellenességét, és jövőbeli hatállyal megsemmisítette azt.
