Az elállási jogra vonatkozó tájékoztatás elmulasztása esetén a fogyasztó mentesül minden fizetési kötelezettség alól, ha olyan – üzlethelyiségen kívül kötött – szerződéstől áll el, amelyet már teljesítettek. A kereskedőnek (eladónak vagy szolgáltatónak) tehát viselnie kell azokat a költségeket, amelyek amiatt merültek fel nála, hogy a szerződést az elállási időszak során teljesítették – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-97/22. számú DC (A szerződés teljesítése után történő elállás) ügyben hozott ítéletében.
Egy fogyasztó szolgáltatási szerződést kötött egy vállalkozással a lakóháza elektromos rendszerének felújítására. A vállalkozás ugyanakkor elmulasztotta őt tájékoztatni az elállási jogáról, amellyel főszabály szerint – amiatt, hogy a szerződést a vállalkozás üzlethelyiségén kívül kötötték – 14 napig rendelkezik.
A szerződés teljesítését követően a vállalkozás kiállította a fogyasztó részére a vonatkozó számlát. Ez utóbbi nem fizette ki a számlát, hanem elállt a szerződéstől. Arra hivatkozik, hogy amiatt, hogy a vállalkozás elmulasztotta őt tájékoztatni az elállási jogáról, és a munkálatokat az elállási időszak (amely időszak az ilyen mulasztás esetén egy évvel meghosszabbodik) vége előtt elvégezték, a vállalkozásnak nincs joga az ellenérték megfizetését követelni.
Az e tartozással kapcsolatos ügyben eljáró német bíróság úgy véli, hogy a német jognak a fogyasztók jogairól szóló uniós irányelv átültetéseként elfogadott rendelkezései értelmében a fogyasztó nem köteles megfizetni az olyan szolgáltatás miatt felmerült költségeket, amelyet az elállási időszak vége előtt nyújtottak, ha a kereskedő (eladó vagy szolgáltató) elmulasztotta tájékoztatni a fogyasztót az elállási jogáról.
Ugyanakkor e bíróság szeretne választ kapni arra, hogy ezen irányelv kizárja-e e kereskedő (eladó vagy szolgáltató) minden, ellenérték követeléséhez való jogát, ideértve azt az esetet is, amikor az említett fogyasztó az elállási jogát csupán az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés teljesítése után gyakorolta. Ez ugyanis vagyongyarapodás elérését teszi lehetővé a fogyasztónál, ami ellentétes lenne a jogalap nélküli gazdagodás uniós jogi alapelvével. E bíróság így az Európai Unió Bíróságához fordult az említett irányelv e tekintetben való értelmezése céljából.
Ítéletében a Bíróság azt a választ adja, hogy
a fogyasztó mentesül minden kötelezettség alól az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés teljesítéseként nyújtott szolgáltatások megfizetését illetően, ha az érintett kereskedő (eladó vagy szolgáltató) nem tájékoztatta őt az elállási jogáról, és e fogyasztó az elállási jogát e szerződés teljesítését követően gyakorolta.
Az elállási jog a fogyasztó védelmét szolgálja az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések sajátos összefüggésében. Ebben az összefüggésben ugyanis a fogyasztó nagyobb pszichés nyomásnak lehet kitéve, illetve meglepetéselemmel szembesülhet. Ennélfogva
az elállási jogra vonatkozó tájékoztatás alapvető jelentőségű a fogyasztó számára, és lehetővé teszi, hogy e tájékoztatást követően eldöntse, megköti-e a szerződést vagy sem.
Ami a fogyasztó oldalán ily módon elért vagyongyarapodás és a jogalap nélküli gazdagodás tilalmának kérdését illeti, a Bíróság emlékeztet arra, hogy az irányelv célja a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása. Márpedig e célkitűzést veszélyeztetné, ha megengedetté válna, hogy a fogyasztó olyan költségeket viseljen az üzlethelyiségen
kívül kötött szerződésektől való elállást követően, amelyekről az irányelv nem rendelkezik kifejezetten.
