Megvádolható-e közszereplő bűncselekmény elkövetésével? Mi minősül közügyekben kifejtett véleménynek? És mik a politikai véleménynyilvánítás korlátai? – Ezeket a kérdéseket járta körbe az Alkotmánybíróság IV/1824/2022. számú, bírói döntést megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria támadott ítéletét.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó (mint polgármester, a per felperese) keresetet indított az alperesi hírportál ellen, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal, hogy saját internetes oldalán egy ingatlanértékesítési ügylettel kapcsolatosan valótlan állításokat tett, megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, mivel tartalmilag egy bűncselekmény elkövetésével vádolta meg.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes valóban megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos, a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben.
Az indítványozó álláspontja szerint az indítvánnyal támadott bírósági döntések figyelmen kívül hagyták, hogy az indítványozó az ingatlanértékesítési ügylet időpontjában még nem volt polgármester, nem volt közszereplő, tehát a bíróságok tévesen minősítették az indítványozót a károkozó magatartásra vonatkozó alperesi közlés vonatkozásában olyan közszereplőnek, aki a jóhírnevének megsértésével kapcsolatban fokozottabb tűrési kötelezettséggel rendelkezik. Az eljáró bíróságok így megsértették a jó hírnévhez, emberi méltósághoz, a véleménynyilvánítás szabadságához való alapjogát.
A Kúria vizsgálta egyfelől a Facebook-bejegyzés azon állítását, amely szerint az indítványozó és a korábbi polgármester 15 millió forinttal károsították meg a várost. Ezen kijelentés a Kúria szerint közügyekben kifejtett véleménynek tekinthető, ezért e tekintetben fennállt az indítványozó közszereplői minőségéből fakadó magasabb tűrési kötelezettsége.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban ezen kijelentés elbírálásakor a Kúriának értékelnie kellett volna, hogy az alperes bejegyzésében állított károkozás jelentős részéért az indítványozó semmiképpen nem lehetett felelős, hiszen az érintett ingatlan eladásakor ő semmilyen önkormányzati tisztséget nem töltött be. A bejegyzés ezen része tehát nem volt politikai véleményként értékelhető, ezért a Kúria annak vizsgálatát nem vonhatta volna az ezen esetekre irányadó alkotmányossági teszt hatálya alá.
A Kúrai másodsorban arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozónak tűrnie kellett az alperesi bejegyzés azon állítását is, hogy az indítványozó önhatalmúlag kötötte meg a bérleti szerződést. A Kúria álláspontja szerint itt nem annak van jelentősége, hogy az indítványozó eljárása az önkormányzati vagyongazdálkodási rendelet szerint jogszerű volt-e vagy sem, hanem annak, hogy ez a kijelentés az indítványozó mint polgármester tevékenységének kritikája volt.
Az Alkotmánybíróság szerint azonban a választópolgárok nem feltétlenül tudták azt a következtetést levonni ezen kijelentés tekintetében, hogy ez az állítás nem az indítványozó konkrét jogellenes eljárását jelenti, hanem csak egy általános kritika vele szemben. Az Alkotmánybíróság így megállapította, hogy a Kúria ítélete nem teljes mértékben vette figyelembe az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseiből fakadó követelményeket, ezért a támadott ítéletet megsemmisítette.
