A költségek előlegezése, illetőleg a letéti számlára történő befizetés igazolásának hiánya miatt a végrehajtási kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítása lényegileg a valós, hatékony jogorvoslat teljes gátja – szögezi le az Alotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről III/2831/2022.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 34. § (2) bekezdésének 2022. december 1-jéig hatályos második mondatát, továbbá elrendelte e rendelkezés alkalmazási tilalmát a Pesti Központi Kerületi Bíróság, valamint a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő ügyben.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a végrehajtási eljárás során a végrehajtó az adós tulajdonában álló ingatlant lefoglalta. Az adós végrehajtási kifogást terjesztett elő, amelyben a végrehajtói becsértékközlésben rögzített értékkel nem értett egyet, egyúttal költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő. A másodfokú bíróság az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, mert álláspontja szerint a támadott rendelkezés különbséget tesz a végrehajtási eljárásban a végrehajtó által megállapított becsértékkel szemben a Vht. által biztosított jogorvoslattal élni kívánó jogosultak között azok vagyoni helyzete szerint azáltal, hogy kizárja a költségkönnyítés igénybevételét. A sérelmezett rendelkezés így a törvény előtti egyenlőség, az alapvető jogok mindenki számára való, megkülönböztetés nélküli biztosítása és a jogorvoslati jog sérelméhez vezet az indítványozó bíró szerint.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a jogalkotó a költségkedvezmények rendszerét arra tekintettel alakította ki, hogy azok számára is nyitva álljon a bírói út, illetve a jogorvoslat különböző verziói igénybevételének a lehetősége, akik egyébként anyagilag nehezebb helyzetben vannak.
A költségkedvezményeknek, mint az esélyegyenlőség megvalósulását elősegítő jogintézménynek a célja ugyanis az, hogy a kedvezőtlen anyagi helyzet ne lehessen akadálya a jogérvényesítésnek, a szociálisan hátrányos helyzetben levőket ne gátolja a bírósági úton történő igényérvényesítésében.
Az Alkotmánybíróság szerint a támadott rendelkezés látszólag nem zárja el a végrehajtási kifogás benyújtásának lehetőségét a felektől, azonban
a költségek előlegezése, illetőleg a letéti számlára történő befizetés igazolása nélkül a kifogás érdemi vizsgálat nélkül elutasításra kerül, ami lényegileg a valós, hatékony jogorvoslat teljes gátja.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az adott esetben a költségmentesség és költségfeljegyzési jog ilyen kizárásának a szükségessége az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének megfelelően nem indokolható, éppen ellenkezőleg: az a jogorvoslathoz való jog érvényesülésének akadálya. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy
a Vht. 34. § (2) bekezdésének 2018. január 1-je és 2022. december 1-je között hatályban volt második mondata alaptörvény-ellenes volt.
