A kapcsolattartás pótlására irányuló eljárás a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtására szolgál, az abban foglaltaktól való eltérésre nincs lehetőség. Eltérés esetén is érvényesíthető a pótlás, de nem az egyezség végrehajtására irányuló eljárásban, hanem a kapcsolattartás megváltoztatására irányuló eljárásban – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/651/2022. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Budapest Környéki Törvényszék támadott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó a gyermekétől különálló szülő, akinek kapcsolattartási jogát bíróság szabályozta. Az indítványozó elmaradt kapcsolattartás pótlásra kötelezés iránt terjesztett elő kérelmet, mivel betegsége miatt a kapcsolattartást szabályozó ítéletben megállapított folyamatos kapcsolattartás jogával nem tudott élni, a volt házastárs pedig nem biztosította számára a pótlást arra hivatkozva, hogy a kapcsolattartás elmaradása neki nem felróható.
Az elsőfokú bíróság az indítványozó kérelmét elutasította, a másodfokú bíróság pedig az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A bíróságok álláspontja szerint
a kapcsolattartás pótlására irányuló eljárás a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtására szolgál, az abban foglaltaktól való eltérésre nincs lehetőség,
ezért az az indítványozó kérelme alapján nem rendelhető el.
Az indítványozó álláspontja szerint a jogerős döntés sérti a kapcsolattartása tiszteletben tartásához fűződő jogát, a gyermek jogát a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez és védelemhez.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a felek egyezsége alapján létrejött kapcsolattartási rend az Alaptörvény és a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit egyéniesíti a felek helyzetére mérve, amelynek célja, hogy a jogszabályban biztosított jogok a felek közötti viszonyban érvényesüljenek.
Az Alkotmánybíróság a kapcsolattartáshoz való jog és annak részét képező kapcsolattartás zavartalanságához fűződő jog érvényesülését a felek egyezségéből kiindulva vizsgálta. Jelen esetben az Alaptörvény szerinti kapcsolattartáshoz való jog pótlását éppen az egyezséget megkötő felek korlátozták azzal, hogy azt nem a törvény adta keret kimerítésével határozták meg. A másodfokú bíróság a döntésében kifejtette, hogy a feleknek módjában áll, hogy kapcsolattartás megváltoztatása tárgyú eljárás keretében kérjék a pótlásra vonatkozó rendelkezés megváltoztatását.
Az indítványozó igénye tehát érvényesíthető, de nem az egyezség végrehajtására irányuló eljárásban, hanem a kapcsolattartás megváltoztatására irányuló eljárásban.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem a bírói döntések tartalma vonta el az indítványozó kapcsolattartási jogát, hanem azt a felek (az indítványozó részvételével) konkretizálták az egyezség keretein belül a törvényi kerettől szűkebben. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványt elutasította.
